* Évek óta ugyanaz az összeforrott csapat szervezi a kosaras bálokat és tanulja be azokra a vígjátékokat (Fotók: Fodor Elek)
Március 23-án kettős rendezvényen vehettek részt a szabédiak a helyi kultúrotthonban: jól szórakozhattak és a falu kiemelkedő szülöttjét is megismerhették. Örülnek is a lehetőségeknek, és többek is lettek ezzel a rendezvénnyel – ismerték el lapunknak.
Mintegy száztíz néző előtt mutatott be három vígjátékot egy helyi felnőttcsoport vasárnap délután, majd az önfeledt hahotázást komoly percek követték: a falu szülöttje és elszármazottja, Szabédi Szombath Zoltán két könyvét – Szélbe szórt szavak, illetve Rímes madarak – mutatta be az érdeklődőknek Jenei Sándor Levente helyi unitárius,
illetve Koncz László Ferenc mezőkölpényi-szabédi református lelkész. Betegsége miatt a jelenleg 81 éves szerző nem lehetett jelen, de megérkezett egyik testvére, István, aki Szombath immár harmadik, a napokban megjelent könyvét – Szélbe szórt gondolatok –, az első verseskötet folytatását is elhozta a szabédiaknak. Bemutatásuk után a kötetek egy külön erre a célra készített szekrénybe kerültek a kultúrotthonban, hisz ezek a falu közös kincsei.
Szabédiak a szabédiaknak
Csécs Sándor helyi tanácsos, a falu egyik mozgatórugója, a nagysikerű, egyórás színpadi előadás kapcsán elmondta a Népújságnak, hogy az 1990-es években elindított szabédi kosaras bálok egy idő után abbamaradtak, de 2014-ben újraindították a táncos mulatságokat. Azóta szinte kivétel nélkül tizenöt család vállalja fel a szervezést, és emellett minden évben szórakoztató műsort is biztosítottak a bálok résztvevőinek, amatőr színjátszókat vagy néptáncosokat hívtak meg. Mivel ezúttal nem találtak fellépőket, a szervező csapat felvállalta, hogy maga tanul be három rövidebb vígjátékot, és azokkal kedveskedik a bálozóknak. A sikernek híre ment, ezért a szabédiak közkívánatára ezúttal a nagyközönségnek is előadták azokat. Az egyik vígjátékot Gáspárik Attila marosvásárhelyi színművész írta meg a szabédiaknak, Csécs Sándor kérésére.
A tanácsos elismerően szólt a csapatról, amely néhány éve szinte változatlan, és odaadóan dolgozik a szabédiak érdekében. Nemcsak eseményeket szerveznek, hanem a késő őszi és téli hónapokban a család és munkahely mellett hétről hétre összegyűlnek esténként, hogy darabokat tanuljanak be a helyiek szórakoztatására. Csécs Sándor elégedetten nyilatkozott a nézőközönségről is, amely figyelmesen, nagy érdeklődéssel, szinte síri csendben hallgatta végig a könyvbemutatókat is, hiszen – bár sokan ismerték Szombath Zoltánt – most derült ki, hogy a visszahúzódó, csendes személy valójában milyen értékes ember. A szabédiak büszkék, hogy Rédiger Géza pap-költő és Szabédi Székely László költő, újságíró, tanár után immár egy harmadik költőjük is van.
Ugyancsak elismeréssel szólt erről a csapatról a falu másik helyi tanácsosa is. Szilágyi Dezső az elmúlt évtized sikereinek megemlítése mellett kiemelte, hogy fiatal, középkorú és idősebb családok egyaránt részt vettek a csapatmunkában, ki-ki szívvel-lélekkel végezte azt, amit vállalt, sokat próbáltak, és nagyon örülnek, hogy siker övezte az előadásokat. Ezen felbuzdulva már azon tanakodnak, hogy jövőre újabb vígjátékokat tanuljanak be, hogy újra megnevettessék a helyieket. Szilágyi Dezső megköszönte, hogy ilyen szép számú közönség gyűlt össze és tisztelte meg az előadást, illetve a tiszteletesek könyvbemutatóját. Mindenki számára különleges volt ez a nap, hiszen „nem minden nap jelenik meg könyv a szabédiakról, szabédiak tollából” – tette hozzá.
Költő és ornitológus
Szabédi Szombath Zoltán erdélyi magyar ornitológus 1944. március 2-án született Szabédon, népes családban nevelkedett, tízen voltak testvérek. A család 1947-ben Marosvásárhelyre költözött, de a Szabédon megkeresztelt gyermekek a vakációik nagy részét a faluban töltötték a keresztszülőknél. Innen Szombath Zoltánnak a falu iránti ragaszkodása, valamint a gyönyörű táj gazdag látványa, amely nagy hatással volt lelkivilágára. A szülőfaluja iránti szeretetből felvette a Szabédi előnevet, és büszkén tünteti fel azt a megjelent munkáin is.
Elemi és középfokú szakiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen végezte, majd kárpitosként dolgozott a bútorgyárban. Katonai szolgálata után leérettségizett, több továbbképző tanfolyamot elvégezve, preparátor és restaurátor minősítéssel 1967-től a nyugdíjazásáig a természetrajzi múzeum munkatársa volt.
Tagja volt az Ifjú Természetbúvárok Egyesületének és a Román Madártani Egyesületnek. Számos madártani kutatómunkában vett részt, amelyeknek eredményeit társszerzőként múzeumi évkönyvekben közölte, de népszerűsítő írásai jelentek meg több hazai folyóiratban is. Madártani megfigyelései is hozzájárultak a szabédi telepi erdő természetvédelmi területté való nyilvánításához. Több utat is megtett kutatótársaival, csónakkal járták végig a Marost a magyar határig, tanulmányozva annak madárvilágát az 1977-es árvíz után, az 1991-es út már nemzetközi tudósokkal karöltve zajlott. A romániai és magyarországi tudósok egy kiadványt is készítettek a Maros folyó ökológiai állapotáról. Szombath Zoltán tudományos útleírásai jelenleg feldolgozás alatt vannak.
A 475 oldalas Szélbe szórt szavak című kötet verseinek gondolatmenete széles skálájú. Szólnak az idő múlásáról, régi emlékek felidézésén át történelemről, hegyekről, tavakról, virágokról, gombákról, madarakról, állatokról, évszakokról, élethelyzetekről, a múltról és a jelen kihívásairól, a jövendő reménységéről. Versei általában mókás kedvűek, játékos hangvételűek, könnyed stílusúak, ugyanakkor mély érzéseinek, kötődéseinek ad hangot a szerző. Egyszerűen magával ragadóak, igazi lelki élményt nyújtanak – méltatta Szombath első verseskötetét Jenei Sándor Levente lelkész.
Szabédi Szombath Zoltán köteteit a falu két lelkésze mutatta be (Fotók: Fodor Elek)
Második kötetének (Rímes madarak) érdekessége, hogy székely rovásírással is közli a könyv szerzőjét, címét, a versek címeit, a madarak nevét, azzal a szándékkal, hogy a szerző ezzel is érzékeltesse hovatartozását, hiszen a Székely-Mezőségen született, és élete, munkás-
sága, székely önazonossága ahhoz a világhoz kötik, ahol kutatta a természetet, a madarakat, és azokat megfigyelve verseket írt. Ez a kötet egy közel hatvan éves munka eredményét tárja fel, és ez a hatvan év felfedezése juttatta a szerzőt arra a döntésre, hogy ne hagyja feledésbe merülni azokat a törekvéseket, amelyek Marosvásárhelyen születtek.
A kötetben 104 verset találunk, következésképpen 104 madárfajtának a csodálatos képét örökíti meg a szerző, amelyeket lefényképezve, megfigyelve viselkedésüket, szokásvilágukat feltárva, versvilágba ágyazva mutat be Szabédi Szombath Zoltán. „Szegényebbek lennénk, ha ez a kötet nem jelenik meg, de a szabédiak is szegényebbek lennének, ha erről nem hallhatnának, és esetlegesen nem néznének bele ebbe a kötetbe” – állítja Koncz László Ferenc tiszteletes. Szabédi Szombat Zoltán ornitológus, tollforgató, költő komoly örökséget hagyott ránk, hogy a könyvein keresztül is ismerjük meg a természetet, a madarak világát, amely tanulságos lehet számunkra, és védjük ezt az istenadta földet, hiszen a teremtés koronájának egyetlen feladatot adott az Isten, hogy az ajándékba kapott földet, szülőföldet művelje és őrizze. Erre hívja fel a figyelmünket ez a kötet, amelyben rímekben beszélnek, és a rímek között megelevenednek a szárnyaló, éneklő madarak, amelyek széppé teszik a Székely-Mezőséget és a természet világát – hangzott el a bemutatón.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
