Advenio, advenire, adveni, adventum – az eljönni ige négy szótári alakja. Ebből könnyen felismerni az advent szó forrását, eredetét. Ez pedig a karácsonyra utal, az egyházi év kezdetére és az eljövő ajándék-osztó karácsony ünnepére. Amit neveztek az ideológiai diktatúrás időkben – nem Romániában, természetesen, ahol hivatalosan nem volt karácsony a szocializmus országlása korában, hanem mondjuk Magyarországon, afféle kádári kompromisszumként, elviselhetőbbé tételként (56-ért jóvátételként?!!) a szeretet ünnepének.
Jó kis elnevezés, nincs vele semmi baj, csak elfedi a lényeget, a kereszténységet, az európai középkori-újkori kultúra egyik lényeges, ha nem éppen a leglényegesebb összetevőjét. Ha már most visszahátrálnánk az időben, kiderül, hogy a karácsony – a fény születésének ókori ünnepe – az év fordulója, a jóval korábbi csillagászati megfigyelésekkel, a csillagidővel, a Mithras-kultusszal tart szoros kapcsolatot, összefügg azzal, és akkor már ott az egész világunk gyökérzete, a közös érzés, amely e földrész (avagy tágan értelmezett mediterráneum) lakóit és szomszédait, letelepedett vendégeit, a beolvadtakat és a különösségüket őrzőket legalább három évezrede összekapcsolja a Kelettel, Egyiptommal, a Biblia forrásvidékével, önmagával nem utolsósorban.
E kis művelődéstörténeti kitérő feltétlenül szükséges annak felmérésére, amit az Európai Unió tervezetként kiszivárogtatott, amit túlbuzgó hivatalnokai az egységesítő, nivelláló elmosogató buzgalmukban kimódoltak, amivel lemosnának Európa lakóiról – a nagyon régen itt honosokról – minden sajátos jegyet, karaktert, díszt, meggyőződést, hitet, stílust, sajátosságot.
Holott másfelől állandóan a változatosságot, a diverzifikálást, a sokszínűséget, a multikulturalitást mondják, sulykolják, dicsőítik, állítják követendő útiránynak, érvényesülési módozatnak, célnak, eszköznek és javallott/kötelező magatartásnak.
Az ellentmondás feloldására facsaratos fafejű hivatalnokok javasolják, hogy ne mondjunk karácsonyt – mi, nem keresztények és keresztények, hívők és ateisták, elekrorolleresek és gyalogpaszulyok, hanem legyenek téli ünnepek. Avagy még az ünnep szó is gyanús, inkább csak ejtsünk bátran jeles napokat. Ceauşescu korában is így nevezték a Krisztus születésének ünnepét, és az egészet szovjet mintára – az ortodox karácsonynaptár eltolódásának következtében – újév környékre időzítették. Bár – ami biztos, az biztos – Sztálin születésnapján, december 22-én kiadták a téli vakációt, az iskola nem vett tudomást arról, hogy a civil, nevelhetetlen családokban mi történik, ő a hivatalos télifaünnepélyt vagy előtte, vagy utána, de soha nem december 24–25-én rendezte meg. (Ugyanez állt húsvétra is.)
S ha nem lehet karácsonyt mondani, mert ezzel megsértik az európai őshonos keresztény egyházak Musztafát, Mózest, Adytiát, Minamotót vagy Ming-csang-Lit, akkor már legyen az EU következetes. Tiltsa meg Budapest főpolgármesterének meg sok más ilyen nevűnek (Crăciun, Crăciunescu, Noël, Christmas, Navidad stb.) e családnév viselését. És persze a települések neve se nyerhessen kegyelmet, pl. Karácsonyfalva legyen Havasfalva, Télifakunyhó vagy Télinapforduló-háza stb. És ugyanígy sértő, ha valakit Románnnak, Romeónak hívnak, mert ezzel arra utal a név viselője, hogy ő római, és akkor mit szólnak a dákok, géták, szarmaták és frankok, gallok vagy germánok kései utódai, akik soha nem jutottak el az örök városba, mert nincs pénzük még a fapados járatokra sem. Gyalog pedig nem zarándokolnak, mert az már vallási demonstráció sive diszkrimináció. Kereszt helyett legyen egyenlő szárú háromszög, mert az maga az egyenlőség sűrítménye, szimbóluma, és a háromszög szögeinek összege 180 fok mindenki számára. Még a neuraszténiásnak is, csak nagyon ideges lesz tőle.
Amerika (USA) a bevándorlók földje. Ott mindenki megtarthatja saját ünnepeit. És aznap szabadnapot kap a hivataltól, munkahelyétől. EU nélkül is.
Ja és a megszólításban ne legyen Mister és Miss/Mrs, hanem, mondják a kongresszusok vezérszónokai: mélyen tisztelt emberiség, amivel persze nem vagyunk egyáltalán kint minden vizekből, mert megsértjük az állatokat, amelyeknek újabban ugyanolyan jogaik vannak, mint a humanoidoknak, ellenben ők ösztönösen megkülönböztetik egymást nemileg, ez az állatvilág (mellesleg az emberiség számára is) a fajfennmaradás garanciája. Szóval megsértődnek az állatvédők, aztán a továbbiakban természeti környezetünk is fenemód érzékeny, pl. a tölgyek a platánokra, a fenyők a juharfákra orrolnak meg, ha nem hívjuk őket (azokat) csakis fáknak – fásszárú növénytársulásoknak. (A FAO, a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet szíves figyelmébe.)
Néhány éve az olasz egyházi iskolákban le kellett (volna) venni a keresztet az osztályok faláról, a zsidó iskolákban vélhetően a Dávid-pajzsot. Nem tették. Aki iskolába jár, szerintem inkább tanuljon, a politikai korrektség helyett (mellett) helyesebb, ha a matekdolgozata lesz korrekt, és tisztán, helyesen ejti az anyanyelv, az államnyelv, a világnyelv(ek) szavait, tisztában van a különbségek értékével és a saját kicsinységével – ha egyszer meg akarná változtatni egy csapásra egy földrész, egy-egy közösség szokásrendjét, civilizációját és kultúráját. Kívülről jőve. Lélektelenül uszítva a másságok ellen a képzelt/hamis egyenlőség nevében. A másság erény – vallja e sorokban háborgó konzervatív, liberális és írástudó, háromnegyed százada európai magyar kultúrájú férfi egyed.
