Ştefan Mitroi versei

• 2023-03-10 12:00:00

• -

Fordította: Bölöni Domokos

Madárolvasó

Cititorul de păsări

Sosem hagyta el

az udvart.

Egész nap az égre

függesztett szemmel

madarászott.

Végiglapozta

szárnyaikat

s már majdnem mindent

tudott a világról.

Életkorunk megválasztása

Alegerea vârstelor

Az volna a legjobb ha

élendő korunkat

vállfákon tartanánk

egy nagy szekrényben

akárcsak a ruhákat.

Reggel kiválasztjuk a napi

kedvünkre valót.

Ma öregek leszünk.

Holnap gyermekek.

Holnapután ismét öregek,

Aztán ifjak,

és ismét öregek, 

és mind így tovább.

Míg csak lestrapált életeink

szakadozni kezdenek

annak jeleként hogy eljárt

fölöttük az idő. 

Nekem az öregség ideje

teljen le elsőnek.

Gyermekkoromat vasárnapra

tartogatnám.

Hogy életem végéig

örvendezzek neki.

Ifjúságom a felső határtól

lefelé mikor naponta öreg voltam

hadd jusson hétköznapi korom

utolsó napjáig –

ne is vegyem észre

hogy meghaltam!

Ezt mondá az öreg

Zise bătrânul

Tudtam hogy fiatalon halok meg

mondá az öreg.

Már tízévesen szóba hoztam!

Húszévesen mgismételtem.

Ötvenesen a legbiztosabban.

Nyolcvankor megint s megint.

Hogy ma, amikor

készen a távozásra

ebből a világból

mindenki láthassa: ímé,

mekkora igazam volt!

Senki

Nimeni

Kicsoda volnál?

kérdi a tükörbéli.

Senki, válaszolom.

Hát akkor, koma,

ne áltasd magad –

nem hasonlítasz!

Ştefan Mitroi író, költő, sz. 1956. május 5. 

Forrás: România literară, 20/2019 és 27-28/2021