A Sóvidék népzenéje
2017-02-15 15:52:08
- Kaáli Nagy Botond
Február 23-án 18 órai kezdettel Pávai István A Sóvidék népzenéje című könyvének ismertetésére kerül sor a művészegyüttes kövesdombi székházában.
Könyvbemutató lesz e hónap végén a Maros Művészegyüttes szervezésében. Február 23-án 18 órai kezdettel Pávai István A Sóvidék népzenéje című könyvének ismertetésére kerül sor a művészegyüttes kövesdombi székházában.
A kétnyelvű kiadvány magyar és angol nyelven nyújt áttekintést a Székelyföld egyik jelentős kistérségének, a Sóvidéknek a népzenéjéről, zenés-táncos szokásairól. A DVD-ROM mellékleten a kistájhoz kapcsolódó 3460 folklóradat, 2500 hangfelvétel (fonográftól a digitális technikáig), 1450 kottás és szöveges népdallejegyzés, 124 videoklip (némafilmtől a digitális technikáig), 195 fotó, 334 archív dokumentumoldal található sokszempontú polihierarchikus, multimédiás adatbázisban, melyben kétnyelvű menürendszer segíti a keresést. A Sóvidék Maros- és Udvarhelyszék határán, a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyében fekszik. Atyha, Korond, Alsó- és Felsősófalva, Parajd, Szováta, Sóvárad, valamint néhány apró település alkotja.
A magyarországi Hagyományok Háza és a MTA BTK Zenetudományi Intézet által kiadott kötetet Nagy Miklós Kund újságíró, a Népújság nyugalmazott főszerkesztője, dr. Barabás László néprajzkutató, dr. Benedek Tibor egyetemi adjunktus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zene tanszékének előadótanára és Pávai István, az MTA BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be az érdeklődő közönségnek.
Moderátor Barabási Attila Csaba, a házigazda Maros Művészegyüttes vezérigazgatója. Közreműködik a Maros Művészegyüttes zenekara és tánckara. A belépés díjtalan.
„Személyes okai is vannak annak, hogy a Sóvidék népzenéjéről adok közre egy összefoglaló kiadványt. Családom két ágon is székelyföldi, s a dédszülőktől visszamenően falusi őstermelők voltak. (...) Ükapám mesélte nagyanyámnak azt a tréfás történetet, hogy az atyhaiak annyira zajosan, dobogtatva, kurjongatva táncoltak, hogy a zene már nem is hallatszott. Így a zenészek egy idő után kimentek, elszívtak egy cigarettát, majd visszajöttek a helyükre, és behúzták a táncot…” – vallja a kötetről a szerző, Pávai István.
