Sok a hiányzó a próbaérettségin

Nem volt könnyű a tétel románból

Tegnap, hétfőn országszerte több mint 1320 iskolában kezdődött meg a 12. és 13. osztályosok próbaérettségi vizsgája román nyelv és irodalomból, amelyre körülbelül 146.000 végzős diák iratkozott fel. Maros megyében 3860-an jelentkeztek, de tegnap csak 3542-en vettek részt az első írásbelin. 

A bekamerázott tantermekben megírt dolgozatokat digitálisan értékelik ki. Ahogy a diák befejezte a kérdésekre adott válaszokat, a dolgozatát az osztályban beszkennelik, és feltöltik a digitális platformra, ahonnan eljut az ország más megyéibe két javító tanárhoz, akik pontozzák a vizsgázó teljesítményét. 

Kedden a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból (matematika és történelem), szerdán a választott tantárgyból, majd a következő nap anyanyelvből kell bizonyítsák felkészültségüket a nemzetiségi kisebbségek nyelvén tanuló diákok. 

Az érettségi során minden tantárgyból el kell érniük legalább az ötös osztályzatot, az átlag pedig legalább hatos kell legyen a sikeres vizsgához. 

A végeredményt március 15-én közlik, és a jegyet csak akkor vezetik be az osztálynaplóba, ha a tanuló kéri. A próbaérettségi célja, hogy a követelményekhez, módszerekhez, a vizsga menetéhez szoktassa a diákot. 

Az idei három részre osztható romántétel egy magyar diák számára hosszú és nehéz volt – nyilatkozta B. M., akit osztályában a jó képességű tanulók között tartanak számon. Véleményét a jelek szerint osztja Ioan Aurel Pop, a Tudományos Akadémia elnöke is, aki szerint lejjebb kellene tenni a mércét. 

Az első, túlságosan hosszú prózai szöveg Liviu Rebreanunak a párizsi könyvárusokról, a könyv és az irodalom szerepéről, a sajtónak az irodalom terjesztéséről vállalt és elvárt jelentőségéről szólt, összehasonlítva a francia helyzetet a romániai szokásokkal. Egy átlagos képességű magyar diáknak legalább háromszor kellett elolvasnia a szöveget, hogy annyira megértse, hogy válaszolni tudjon a kérdéseknek legalább egy részére. Ami pedig a franciaországi és a hazai szokások összehasonlítását illeti, sajnos a könyvben vázolt helyzetet talán már francia földön is meghaladta az idő, a fiatalok nem vagy alig olvasnak újságot, és helyzetismeret hiányában nem vagy nehezen tudták megfogalmazni a választ. 

A drámai szövegben a színésznek, rendezőnek szóló megjegyzések magyarázata talán kevesebb nehézséget okozott annak, aki felismerte, hogy mi a teendője. 

Sokan a harmadik tétel, a vers mellett döntöttek, mert ez tűnt a legmegközelíthetőbbnek számukra. A reál szakos diákok Lucian Blaga, a humán szakosok Ion Barbu költői nyelvének jellegzetességeiről kellett esszét (?) írjanak.

Ha ezen a szinten lesz román nyelv és irodalomból az igazi érettségi vizsgán is a tétel, a magyar tagozaton végző diákoknak nehéz lesz a maximális, de még egy jó pontszámot is elérni. 

Talán jövőre, ha megvalósul, hogy külön tételt kapnak, és az átlagos, a mindennapi élethez szükséges nyelvismeretet követelik meg tőlük, nem tör derékba annyi diáksorsot, és teszi lehetetlenné a továbbtanulást a románvizsgára kapott jegy.