A legtöbb család számára nagyfokú pénzügyi stresszt jelent a nyaralás, a szórakozás – legalábbis a napokban közzétett statisztikai elemzések erre utalnak.
A legtöbb család számára nagyfokú pénzügyi stresszt jelent a nyaralás, a szórakozás – legalábbis a napokban közzétett statisztikai elemzések erre utalnak. Olyannyira azt, hogy kevesen – a 15 éven felüli lakosság csupán 26 százaléka – engedhettek meg maguknak egy turisztikai célú kirándulást például 2014-ben, miközben az uniós átlag a szóban forgó korosztály esetében 60 százalék, egyes skandináv államokban pedig a 90 százalék felé közelít. Az Eurostat statisztikai adatai szerint Románia utolsó helyen áll a lakosság számához viszonyítva a külföldön töltött vendégéjszakák számát illetően. Szóval ezen a téren is sereghajtók vagyunk, és enyhe vigasz, hogy Bulgária és Görögország sem teljesít jobban e téren. Nem jeleskedik az ország a turisták – főleg a külföldiek – idevonzásában sem, akik inkább Spanyolországot (270 millió vendégéjszaka), Olaszországot, Franciaországot és Angliát választják úti célul. A szóban forgó négy ország tudhatja egyébként magáénak az unión belüli vendégéjszakák közel 60 százalékát, ami pedig a turizmusból származó GDP-arányos bevételeket illeti, Horvátország, Málta és Ciprus teljesít a legjobban.
A helyzet 2014 óta sem változhatott gyökeresen, hiszen a hazai statisztikai felmérések továbbra is azt mutatják, hogy például tavalyelőtt a lakosok közel 70 százaléka nem engedhetett meg magának még egy egyhetes nyaralást sem, felének pedig nem volt váratlan helyzetekre megtakarított pénze. Bár a média 2016 nyarát csúcsszezonnak kiáltotta ki, a felmérések pedig igazolják ezt a szállodaipar bevételei szempontjából, megállapítható, hogy az üdülési idő egyre rövidebbé válik.
Miközben közel 5 millió romániai polgár dolgozik időszakosan vagy folyamatosan az unió nyugati országaiban, úgy tűnik, a pénzüket nem Romániában nyaralják el. Miért is tennék? Az itthoni turisztikai szolgáltatások színvonala – kevés kivételtől eltekintve – messze elmarad a a nyugati országokétól, a fejletlen infrastruktúra szintén hátrányt jelent mind a hazai, mind a külföldi turistának. Mert ugye nem mindenki „kalandturista”, trófeagyűjtögető vadász, off-road versenyző stb. A sokat ígérő vidéki turizmus esetében a kezdeti lendület valahogy lankadt, a „margaréták” és „csillagok” mögött nem mindig az van, aminek lennie kellene, és alig beszélhetünk a szabadidőturizmus-ágazatok (kulturális-, egészség-, sport-, bevásárlóturizmus) vagy a szakmai célú turizmus (kongresszus-, tanulmányút-, üzleti út, tréningturizmus stb.) fejlettségéről. Az is kérdés, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a hazai turisztikai potenciál népszerűsítésére, és az eddigi promóciós kampányoknak milyen impaktja volt, hiszen például míg Horvátország tavaly 280, Románia csupán 2 millió euróból reklámozhatta magát. Az elemzők előrejelzése, miszerint idén a turisztikai szolgáltatások mintegy 10 százalékkal drágulnak, nem lendít a dolgokon, csak akkor, ha arányos színvonal-emelkedést eredményez.
