Semmi sem változott
2011-12-02 16:01:33
- Mózes Edith
A hatalom birtokosai, az erősek, gazdagok, akik képesek befolyásolni a politikát (nevezzük kormányzóknak) és a többiek, a kormányozottak között nehezen átjárható az út.
„A hatalom birtokosai, az erősek, gazdagok, akik képesek befolyásolni a politikát (nevezzük kormányzóknak) és a többiek, a kormányozottak között nehezen átjárható az út (…) A kormányon levők nem reagálnak egy elhibázott vagy veszélyes törvényre, elfogadják, viszont kiürítik a tartalmát. A középosztály hiánya még tovább mélyítette a szakadékot a kormányzók és kormányozottak között azzal is, hogy nem volt képes képzett alkalmazottakat felkészíteni a törvény szellemének alkalmazására.
A Nagy-Románia határai között levő társadalom a baksis és a protekcionizmus koordinátái között fejlődött. A polgári szellem, amely nélkül igazi demokrácia nem létezhet, ilyen körülmények között nem tudott fejlődni. A demokrácia törékeny maradt...”
A fenti idézet annyira ráillik a jelenlegi társadalomra, mintha tegnap írták volna. Hiteles leírása lehetne a mai hazai állapotoknak. Úgy látszik, a történelem ismétlődik, mert az idézet Románia hivatalos enciklopédiájának I. kötetéből származik. Az enciklopédiát 1938-ban adták ki.
Mi volt és mi van? Volt sötét diktatúra, majd euforikus rendszerváltás. Húsz esztendővel ezelőtt hittük, hogy megtörtént a csoda: kivívtuk a demokráciát, vége a diktatúrának, a szegénységnek, a „jognak asztalánál” mindnyájan egyformán helyet foglalhatunk, megszűnik a kisebbségi elnyomás, lesz szabad anyanyelvhasználat, lesznek iskoláink, utcáink/tereink, tisztességes munkáért tisztességes bérek, mindenkit érdeme és teljesítménye alapján értékelnek majd. Ehelyett mit tapasztalunk? Azt, hogy akik bármilyen szinten magukhoz kaparintották a hatalmat, legtöbbször teljességgel érdemtelenül, csúfot űznek mindabból, ami demokratikus, etikus és méltányos. Visszaélnek a hatalmukkal az ország legnagyobbjaitól a legkisebbekig, kakaskodnak a nagyobb vagy nevetségesen kis „szemétdombjaikon”. Virágzik a korrupció, burjánzik a bürokrácia, a kisebbségi jogokat, ahol lehet, megnyirbálják, a tisztességes embereket reformnak nevezett intézkedésekkel lassú halálra ítélik.
Ezek jutottak eszembe, miközben a nemzeti ünnepnek nevezett képsorokat néztem a tévében: az emberek egymás tyúkszemét taposták egy tányér babgulyásért, egy darabka kolbászért, egy pohár forralt borért. Amit persze ingyen osztogatnak ilyenkor, hiszen választási év következik. Igaz, egyre kevesebb sikere van, mert a paszulyt megették, de a politikusokat kifütyülték. Ezzel együtt tapasztaljuk, hogy a ’30-as évek óta szinte semmi sem változott, úgy lehet, még rosszabb lett. Mit szólna, vajon, ha élne még Caragiale?
