Sátorerdőn innen és túl

Néhol azonban – ha távolról alig észrevehetően is – előadásokra gyűlt össze a nép, a Hargita Megyei Tanács Energiatakarékossági Közszolgálatának illetékesei például körülbelül tízfős publikumnak mutatták be a napenergia hasznosításáról szóló összeállítást, az irodalombarátok pedig pár sátorral odébb Demény Pétert hallgatták.

Egy fényképezőgépes csapat turisztikai látványosságokra vadászott – lelkesen találgatták a Kárpátok sétányon „tátogó”, nemrég még roma családoknak otthont adó épületek múltját –, egy piros-szőke frizurás lány adakozó kedvű fesztiválvendégeket keresett a belépéshez, egyik cimborája a Félsziget-kapuktól nem messze, csomagkupacok között bóbiskolt, a többiek az út másik oldalán, a domboldalon sörözgetve várták a jó szerencsét. A tegnap déli kánikulában mintha lassított film szereplőjévé változott volna a Maros-parti partinép, nagy mozgás a Félsziget Parkban sem volt észlelhető. A HIV ellen fellépő ARAS-osok sátránál néhányan a biztonságos nemi életet népszerűsítő pólókat festettek, pár lépéssel odébb társasjátékozók üldögéltek, a középiskolások országos szervezetének főhadiszállásánál őrködő MAKOSZ-csirke viszont – amellyel eddigi „pályaállása” során állítólag már 9572-en pózoltak – magányosan sütkérezett. Néhol azonban – ha távolról alig észrevehetően is – előadásokra gyűlt össze a nép, a Hargita Megyei Tanács Energiatakarékossági Közszolgálatának illetékesei például körülbelül tízfős publikumnak mutatták be a napenergia hasznosításáról szóló összeállítást, az irodalombarátok pedig pár sátorral odébb Demény Pétert hallgatták. A Sapientia élő könyvtárában is többen megfordultak, a könyvekként „funkcionáló” meghívottakat ottjártunkkor éppen a kétéltűekről, az Y generációról, illetve a távol-keleti barangolásokról faggatták az „olvasók”.

– Tavaly azért nagyobb volt az érdeklődés az itteni programok iránt – jegyezték meg többen is a Parkban. A fesztivál első napján, csütörtökön a KMDSZ (Kolozsvári Magyar Diákszövetség) sátrát látogatták meg legtöbben, leginkább a vízipisztolycsata vonzotta ide a fesztiválnépet, de játszani, ingyenkávét kapni nemcsak itt adódott lehetőség. Persze, mint már megszokhattuk, a civilek sátorerdejében nem csak lazítani lehet. A Diakónia Központ tegnap is drogprevenciós előadásra várta a bulizókat, a Studium Alapítvány a függőségekről, többek között a kábítószer-fogyasztásról szervezett egyéni és csoportos beszélgetéseket szakemberek részvételével. Az alapítvány ez alkalomra előkészített sajtómappájában a tavalyi Félszigeten végzett, szerhasználattal kapcsolatos felmérés eredményeit is közzétette, erre a későbbiekben visszatérünk.

A Félsziget Parktól a Művésztelep felé vezető úton zöld ernyős lányok állták utunkat, aztán gyorsan el is mondták ajánlatukat: ÖkoArt stílusúvá varázsolhatjuk kedvenc pólónkat a Zöld Sátorban, ugyanitt a megabuli legnagyobb és legledönthetetlenebb műanyagpohár-szobrát is elkészíthetjük, ha ökodivatosan fotóztatjuk magunkat és éppen nekünk kedvez a szerencse, egy kerékpárral gazdagodhatunk, de az üres poharak és pillepalackok gyűjtőjeként is kaphatunk nyereményeket. A Művésztelep tőszomszédságában – ahol idén a budapesti Utcaszak Társulat színészei teremtenek különleges, az egész fesztiválra kiterjedő hangulatot – sokadjára dőlt le a ládatorony. Az eddigi legmagasabb emelvény 24 „szintesre” sikeredett – mondták a szervezők, miközben segítettek alászállni a kötélen himbálózó építőnek. A kora délutáni órákban a bejárat közelében sziesztázó csapat még mindig a helyén volt, a pártfogókat kereső lány pedig újra megszólított, aztán már suhant is tovább, a kapun kívül is érzékelhető szabadság nyomában.