A miniszterelnök fogadtatása országos üggyé dagadt. A korabeli tudósító bő lére eresztett helyszíni tudósításából idéznék néhány passzust.
A tusnádi hajrángatós eset nyomán egy másik miniszterelnöki ügy jutott az eszembe. Ez kissé régebben történt, mondjuk 1904. december 11-én, egy szép vasárnapi napon, midőn egy liberális (nincs félrehallás! – szabadelvű) miniszterelnök látogatott Vásárhelyre. Pártértekezletet tartottak a Transylvánia szállóban, fél Erdély idesereglett, 39 országgyűlési képviselő kísérte Tisza Istvánt. No meg kb. száz polgári ruhás fővárosi rendőr is a nyomába szegődött. Beszéltek, amiről beszéltek, pl. a parlamenti szólásjog szűkítését indokolta a keménykezű miniszterelnök, hű belügyi államtitkára, Sándor János és Nyíri Sándor hadügyminiszter, meg a mamelukoknak nevezett helyi kormánypárti férfiak. (Bernády bölcsen hallgat. Várost épít, nem pártot.)
A miniszterelnök fogadtatása országos üggyé dagadt. A korabeli tudósító bő lére eresztett helyszíni tudósításából idéznék néhány passzust. „Már mikor az állomásról beért a városba, fülsiketítő fütty és abcúg fogadta. (Jelentése: le vele, „mongyon le”, vesszen!), amely valóságos dörgéssé növekedett aztán az Erdély szálló előtt, ahol Tisza megszállt […] Még meg sem kezdődött a szálloda nagytermében a zárt gyűlés, máris kitört a nép haragja lent az utcán. Szünet és megszakítás nélkül sivított az abcúg, a fütty és más meggyalázó kifejezések, mit csak fokozott egy-egy mameluk megjelenése.” (A nép alatt a Függetlenségi és a Kossuth párt emberei, felbéreltjei értendők. A szerk. megjegyzése.)
„Persze itt is elkapta a rendőrséget a lelkesedés, és amikor Tisza beérkezésével a fütty és abcúgolás megkezdődött, Baksay kapitány az e célra lovasított rendőrökkel a nép közé rohant, de megkapta a jutalmát. A kövek záporként hullottak a rendőrökre, s Baksaynak a fejét egy kő betörte, úgy hogy orvosi segítség vált szükségessé. De kijutott a főkapitánynak is, meg minden rendőrnek. (Előző nap a Sándor János [ma dojagheorghiu-dej…] utcából és környékéről minden felragadható követ eltávolított a városháza.) A rendőrség akkor kardot rántott, de tisztelet a vezetőknek, szinte azonnal vissza dugták hüvelyükbe.” […]
„E közben a néphumor megnyilatkozott gyűlölettel párosulva. Fekete zászlót lobogtattak, fekete koporsót emeltek a magasba, vittek ide-oda, s egy rúdra emberi alakot csinálva, ráírták: Tisza, s egy akasztófára húzva lebegtették.” Délután a Központi szállóba tokányevésre siető vendégeket fenyegették veréssel. „A legizgalmasabb a délután volt, mikoris katonaságot rendeltek ki. Négy század huszárság és gyalogság volt a piacon felállítva. Az izgalom a tetőpontjára hágott, mikor Tisza az utcán végigment a Központi vendéglőtől a Lászlóig. (László György vendéglője a Mészáros köz bejárata mellett állott, vele szemben volt, a mai Frei cukrászda tájékán, a Központi szálló.) Hozzá nem jutott a nép, mert kordont vontak, de a fütty, szitok és a kövek zúgtak feléje.
A legizgalmasabb az este volt, mikor Tisza elutazott. Valóságos szöktetés volt az elutazása. A huszárság, mintha háborúba lett volna, úgy rontott neki a népnek.” A békés, járdán álló közönséget megkergették. Persze a kövekből aztán a délceg nyalkáknak is jutott. Amikor úgy gondolták, hogy a hely tiszta, megindulhattak a fogatok az alsó vasútállomás felé. A huszárság körbefogta a lovas kocsikat, a Tiszáét különösen, úgy vágtattak ki az indóházhoz. A nép mindenütt a nyomukban. Kőzápor kísérte őket. „Lövés is volt kettő a Tisza kocsijára, de nem talált egy sem” a Deák Ferenc tér egyik kapualjából, így állítja a régi tudósító, de más források szerint csupán egy éretlen inasgyerek eregetett két petárdát. (Elvégre jött a karácsony s a petárdaárulási tilalmat még nem mondta ki Bernády mindent szabályozó, erélyes kormányzata.)
A vámon alul már nem mehettek a bátor népfiak (ez valahol a mai Bernády iskola táján árválkodott akkoriban), mert ott már a katonaság állotta útjukat.
Ja, és majdnem elfelejtettem, Tiszával vagy Tisza ellen, a kültelki suhancok egy harmincfős csoportja déltájban módszeresen beverte a tehetősebb polgárok ablakait a Szentgyörgy, a Kossuth és Jókai utcában. Mindenesetre.
Hja, Vásárhely, a székely főváros nem tagadta meg kuruckodó, nyakas hírnevét ezúttal sem…
