Ravatalozót avattak Szabédon

Múlt szombaton felvatatták a közös összefogás nyomán felépült szabédi ravatalozót.

Az első lépéseket efelé két és fél évvel ezelőtt tették meg a szabédiak. Elődeik templomot és iskolát építettek, most a jelenlegi nemzedék kapott nemes feladatot, hogy Isten segítségével, egyházi és világi vezetőik támogatásával, dolgos szakemberek munkájával, lakossági hozzáállással maradandó és hasznos épülettel gyarapítsák a közösséget – mondta el megnyitóbeszédében Csécs Sándor helyi tanácsos. A közösség 2017-ben döntött a ravatalozó építése mellett, az ügy érdekében 14 taggal létrehozták a Szabédért Egyesületet, július 15-én elkezdték egy meglévő régi épület lebontását, és négy hónap múlva már az utolsó tetőcserép is felkerült az épületre. Tavaly az ablakokat tették be és elvégezték a belső vakolást, idén bevezették az áramot és a vizet, beszerelték az ajtókat, meszeltek, padlócsempéztek, festettek, lambériáztak, az udvaron megvolt a térrendezés, bebútorozták az épületet. Ezzel a falu felzárkózott a kor civilizációs követelményeihez, elkészült az embernek járó tisztelet utolsó helyszíne – számolt be Jakab Gyula elnök, hozzátéve: Szabédnak vannak tervei, hogy szebb, biztosabb jövőt építsen gyermekeinek.

Nagy Éva könyvelő számadatokkal szolgált: a mezőcsávási önkormányzat 64 ezer lejt biztosított, a szabédiak több mint 84 ezer lejt adományoztak az építkezésre, különböző támogatóktól további 11 ezer, a kétszázalékos adófelajánlásból közel 5 ezer lej folyt be, összesen 164 ezer lej, ebből közel 140 ezer lejbe kerültek az építkezési anyagok, és legalább feleannyi értékű fizikai munkát végeztek a helyiek és a szakemberek. A külföldről hazatért és időközben pénztárossá választott Fodor Elek szerint Nyugat-Európában sincs hasonló összefogás. 

Ezután a közösség köszönetét fejezte ki Jenei Sándor unitárius lelkésznek, amiért sikerült erre a célra átadni a közösségnek az egyház telkéből 500 négyzetmétert, Imreh Jenő volt kölpényi-szabédi református lelkésznek pedig a kezdeti dokumentáció elkészítését. Szilágyi Dezső helyi tanácsos köszönő szavai, Illyés-Tóth Sándor kerületi RMDSZ-elnök és csávási református főgondnok biztatása, Kolozsvári Zoltán mérnök és Szabó József Levente mezőcsávási polgármester üdvözlő szavai után Jenei Sándor lelkész beszédében az ég és föld találkozása és egymás elengedése helyének nevezte az új létesítményt, míg Koncz László református lelkész arra figyelmeztetett: a sok tervezés, imádság, munka után vissza kell tekinteni, hálát kell adni a megtett útért, amikor a földi út utolsó állomásához érünk, szükségünk van egymásra és Istenre. Sinkó András mezőbándi plébános imája után Jakab István maros-mezőségi református esperes üdvözletét a szülőfaluba visszatérő Kecskés Csaba marosi unitárius esperes adta át. Szabéd bebizonyította életképességét, és bár az új épület a sírás és gyász helye, „legyen az örök életbe vetett hit megerősödésének áldott hajléka” – mondotta az egyházi vezető, aki Koncz tiszteletessel együtt leleplezte az épület falán álló emléktáblát, majd a polgármester, az egyesületi elnök és a helyi tanácsos szalagvágás helyett gombnyomással nyitotta meg az ingatlan két nagy ajtaját, hogy mindenki szemügyre vehesse a ravatalozót. Az épület egy jókora előteret, két halottaskamrát, egy bebútorozott irodahelyiséget, raktárt és mosdókat foglal magába. A munkálatokat vezető Keresztesi Sámuel és a kivitelező szakemberek fát ültettek az udvaron az építkezés idején elhunyt Nagy Sándor és Jakab László, illetve az avatás emlékére.