Rangos elismerés a Napsugár Alapítványnak

Több mint hat évtized az olvasóvá, emberré és magyarrá nevelés szolgálatában

Magyar oktatás és köznevelés kategóriában Prima díjat kapott, és Prima Primissima díjra esélyes a 62 éves Napsugár és a lassan 40 éves Szivárvány gyermeklapot kiadó kolozsvári Napsugár Alapítvány. Zsigmond Emese, a lapok főszerkesztője, az alapítvány elnöke szerint az elismerés az erdélyi irodalom legjobb íróinak, költőinek, legjelesebb grafikusainak is szól, akik igényes munkájukkal rangot adnak a közel harmincezer magyar gyerekhez eljutó kiadványoknak, de szól a tanítóknak és óvónőknek is, akik nélkül a gyermeklapok nem juthatnának el a gyerekekhez, és persze a szülőknek és gyerekeknek is, akiknek köszönhetően a Napsugár és a Szivárvány a Kárpát-medence legnagyobb példányszámú folyóirata lehet. 

Zsigmond Emesével az elmúlt héten zajló marosvásárhelyi könyvvásáron beszélgettünk, ahol Nyelvőr vagyok, betűpásztor címmel verssel, mesével és zenével színesített találkozóra hívták a Napsugár kis olvasóit. A gyermeklapban közlő szerzőkkel – László Noémi, Szőcs Margit, Cseh Katalin és Bertóti Johanna –, valamint az ismeretterjesztő rovat szerkesztőjével, Nagy Zsolt biológussal találkozott a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum, a Művészeti Líceum, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum, valamint a mezőpaniti Kádár Márton iskola több mint félszáz kisdiákja.

– Hogyan fogadták a rangos díjra való jelölés hírét?

– Óriási meglepetés volt számunkra, mivel a mai világban a felnőttalkotásokra, felnőttmunkákra figyelnek oda elsősorban. A gyerekeket mindenki szereti, de azt tapasztaljuk, hogy a gyermeklapot nem veszik olyan komolyan a felnőttek, a sajtó világában. 

A meglepetésen túl nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen rangos díjat kaptunk, illetve vagyunk a várományosai. Ugyanakkor egy kis közvélmény-kutatás is, hiszen amióta a Facebook-oldalunkon, honlapunkon népszerűsítettük ezt a számunkra igen jelentős eseményt, annyi támogató, baráti üzenetet, jókívánságot kaptunk, hogy megszámlálni sem lehet. Tehát a díjnak köszönhetően megbizonyosodhattunk arról, hogy milyen sokan szeretnek bennünket, gyerekek, pedagógusok, szülők, illetve a sajtó világából és az alkotók részéről is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. És ezzel a felsorolással érintettem is a következő fontos gondolatot, hogy a Napsugár attól az, ami, hogy három pilléren áll: egyrészt az alkotókon, hiszen ’57-ben a Kányádiék nemzedéke úgy alapította a lapot, hogy a legjobb írókat toborozta, és nagyon büszkén mondhatom, hogy ma is Erdély legjobb alkotói, sőt magyarországi szerzők is megkeresnek bennünket és elküldik a verseiket. Van egy prózaírónk is, Döme Zsuzsa, aki rendszeresen küldi a Napsugárnak a meséit Magyarországról. A rajzolókról ugyanezt mondhatom el, az élcsapat, a legjobb grafikusok illusztrálják a lapot. A Napsugár és a giccs fogalma mindig is óriási távolságra állt egymástól, és ezt a művészeknek köszönhetjük, akik közölnek benne. A másik nagy erősségünk a gyermekek szeretete és ragaszkodása. De nem azon az áron szerezzük meg a gyerekek ragaszkodását, hogy engedünk az olcsó szórakoztatásnak, hanem hogy minden alkalmat megragadunk arra, hogy találkozzunk velük. Tulajdonképpen a Napsugár Alapítványt jelölték, ami nemcsak a gyereklapokat jelenti, hanem a teljes háttérintézményt. 

– A Napsugárnak fontos közös-ségépítő szerepe is van, a személyes találkozásokra jó alkalmak a vetélkedők, táborok, amelyeket rendszeresen szerveznek. Mi ezeknek a programoknak a története? 

– Huszonhat éve szervezünk gyermektábort, ahol ingyenesen 60 gyerek és 10-15 pedagógus tölthet el egy hetet Illyefalván, a Napsugár táborban. Van pedagógusfórumunk, egy szakmai tanácskozás, amit sokáig Illyefalván, majd lassan tíz éve Válaszúton tartunk, ahová a Napsugárt munkájuk során felhasználó, a lapot terjesztő óvónőket és tanítókat hívjuk meg szakmai tanácskozásra. Ezenkívül vetélkedőket szervezünk. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével közösen a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőt, valamint a mesemondó versenyt. De van saját versenyünk is, és talán meglepő lehet a kedves olvasók számára, mert nem irodalmi, hanem öttusa-, azaz sportvetélkedő. Feltevődhet a kérdés, hogy mit keres a Napsugár tevékenységében a sport? Igenis benne van, mert a Napsugár és a Szivárvány alapvénája irodalmi lap, hangsúlyos szerepet kap benne az ismeretterjesztés és nevelés is. Azt látjuk, hogy a gyerekek rengeteg időt töltenek az okostelefonjuk előtt a széken. Fel szeretnénk állítani őket onnan, és mozgásra ösztönözni. Ez szülte az ötletet, az idén lesz a tizedik országos öttusabajnokságunk, és óriási, tízezres most már azon harmadikosok tábora, akiket sportolásra ösztönzött a Napsugár öttusafelhívása. Köszönet ezért a tanítónőknek és a testnevelő tanároknak. 

Ezek azok az alkalmak, amikor a gyerekekkel és a pedagógusokkal közel kerülhetünk egymáshoz, találkozhatunk, mert úgy nem lehet lapot szerkeszteni, hogy az íróasztal mögül csupán elképzeljük, mi az, amit várnak tőlünk. 

– Annak ellenére, hogy a mindennapokban a gyerekekre zúduló információ- rengetegben egyre nagyobb teret hódít a giccs, mégsem hagynak alább az igényességből…

– Ezt is az elődeinktől „örököltük” – Fodor Sándor, Bajor Andor, Lászlóffy Aladár, Bálint Tibor, Kányádi Sándor és sorolhatnám a háziolvasmány- és tankönyv- szerzőket, irodalmunk nagyjait –, ők vetették el ezt a magot, és mi csöppet sem engedtünk ebből az igényességből. Ez valójában egy oda-vissza folyamat. Mi a jó szerzőktől és nagyszerű grafikusoktól közlünk, ők adják meg a lap rangját, az igényes óvónők, tanítók ezért veszik a lapot, az igényes szülők ezért szavaznak a Napsugárra és a Szivárványra. Ugyanakkor ezek a szerzők nem fognak például egy magazinban közölni. László Noémi soha nem adna kéziratot egy kommersz magazinlapnak. Tehát mi közlési fórumot biztosítunk a nagyoknak, ők pedig számunkra értéket nyújtanak. 

– Egyik fő célkitűzésként a nevelést említette. Hogyan nevel a Napsugár, Szivárvány? 

– Nyilván az olvasóvá nevelés az elsődleges szempont, hiszen ez manapság égetően fontos. Szerencsés korosztállyal van dolgunk, a legkisebbekkel, akik most tanulnak meg olvasni, számukra akkora élmény még az írás és az olvasás, amit a számítógép meg a telefon nem tud pótolni. Ez a korosztály még a papíralapú olvasnivalót szereti, ezért áll a szívükhöz közel a Napsugár meg a Szivárvány. És bárcsak így maradna ez kamaszkorukban és felnőttkorukban is! Ugyanakkor emberré és magyarrá akarjuk nevelni őket, minden erkölcsi értéket, amit a mi anyanyelvünk magába kódolva őriz és közvetít, próbáljuk átadni a gyerekeknek. A hagyományápolás mindig is szempont volt számunkra, akkor is, amikor a cenzúra tiltotta, vállalták a régi nagyok, hát hogyne vállalnánk mi. Magyar néphagyományt, magyar történelmet, szokásainkat érthetően és élvezhetően, olvasmányosan próbáljuk becsepegtetni a gyerekek lelkébe és fejébe. 

– Igyekeznek-e igazodni a megváltozott olvasói szokásokhoz?

– Igen is meg nem is. A szépirodalom dolgában nem lehet, egy mese az mese. Legfennebb a gyerek számára sok illusztrációval, színes rajzokkal tálaljuk, kihasználva a mai nyomdatechnikai lehetőségeket. A verset, mesét nem lehet átkódolni, lerövidíteni, viszont az ismeretterjesztő cikkeknél igyekszünk a mai, türelmetlenebb világ elvárásaihoz igazodni, rövid szövegeket sok képpel elgondolás alapján adagoljuk az ismeretterjesztő információkat. Amikor gyerekek jönnek látogatóba a szerkesztőségbe, mindig megmutatom nekik az 1923-as bekötött Cimbora évfolyamunkat, és mindig megkérdezem, hogy mi a legnagyobb különbség a Napsugár és Benedek Elek Cimborája között. Először azt mondják, hogy sárga meg szakadt, majd észreveszik, hogy úristen, milyen aprócskák a betűk, és nincsen kép! A dédszüleik sokkal türelmesebbek voltak, mint a mai kis olvasók. 

– A közhiedelemmel ellentétben, miszerint a mai gyerekek nem olvasnak, a könyvvásári találkozón összegyűlt kisiskolások nagyon is tájékozottak voltak, hogy melyik lapszámban mely írás található, illetve többen saját, a kiadványban megjelent írásukat olvasták fel. Ön hogy látja, szeretnek-e olvasni a mai gyerekek? 

– Én a közel harmincezres példányszámunkkal nyugodtan cáfolhatom a kijelentést, hogy nem olvasnak a mai gyerekek, hiszen ez azt jelenti, hogy Erdélyben van harmincezer gyerek, aki havonta elolvas harminchat oldalt. Mert ha megveszik a lapot, valószínűleg el is olvassák. De nem csak erre alapozom ezt a kijelentést, hanem arra is, hogy rengeteg levelet kapunk tőlük, gyakori, hogy az olvasott mesére ír egy másik variációt a gyerek. Ez a korosztály még olvas, még nem interneten fogyasztja az olvasnivalót, hanem papíron. 

– 62 éves múltra tekint vissza a Napsugár, januárban lesz 40 éves a Szivárvány. Az évtizedek során hogyan alakult a példányszám? 

– 27 ezer körül jár a két lap példányszáma (szerk. megj: 11 ezer a Napsugáré, 16 ezer a Szivárványé), ami folyóiratok mezőnyében a legnagyobb példányszám a Kárpát-medencében, büszkék is vagyunk erre. Sokkal kevesebb az óvodás, kisiskolás gyerek Erdélyben, emiatt egyértelműen apadt az olvasóink száma is. Akármilyen optimista vagyok, be kell látnunk, hogy az olvasási kedv is lankad, a rajzfilm felé hajlanak a gyerekek, illetve vannak családok, ahol a gyerek nem lát mintát az olvasásra, ha a szülő sem vesz a kezébe semmiféle olvasnivalót, akkor ő sem fog. 

– Amikor mindenki az írott sajtó végnapjairól beszél, mi lehet annak a kulcsa, hogy legyen még következő hatvan év a Napsugár életében? 

– Én nem hiszek ebben a jóslatban, biztos vagyok abban, hogy nem hal meg az írott szó, a könyv és a folyóirat. A visszalapozhatóság, a meghittebb kapcsolat az írott szóval, a könyv, folyóirat, friss újság illata, amit sokan emlegetnek, mindez másféle élmény, amit egyetlen elektronikai eszköz sem tud nyújtani. Az élet rendje, hogy majd őrségváltás következik a Napsugárnál, a régiek nyugdíjba mennek, jönnek helyettük újak, akik, ha ugyanilyen hittel, bizakodással és igényességgel fogják a lapot szerkeszteni, akkor biztosan megtalálják az utat az olvasók felé. És amíg Erdélyben lesznek magyar gyerekek, magyar szülők és magyar pedagógusok, addig Napsugár is lesz. 

– Bizonyára a beküldött írások, rajzok mellett számos kedves visszajelzés is érkezik a gyerekektől…

– Feltöltődünk minden találkozáskor. A gyerekek a maguk csodálatos őszinteségével és mondandójuk hitelességével erőt adnak nekünk. Hadd emeljek ki néhány olyan levelet, amelyek emlékezetesek számomra. Magyarlapádi tanító írta nekünk, hogy tanítói pályájának legnagyobb élménye mi vagyunk. Amíg vannak pedagógusok, akik így éreznek, addig van akire építenünk. Egy brassói kisfiú úgy fogalmazott: „A Napsugár tanít, a Napsugár játszik, a Napsugár szeret minket”. Ezt használtuk az 50. évfordulónk mottójaként. Az 55. évfordulóra érkezett egy nagyváradi kis olvasónk levele, miszerint „a Napsugár tele van okossággal és boldogsággal”. Reméljük, hogy a Napsugár ezután is mindig tele lesz okossággal és boldogsággal.