Nem meglepő, hogy pontosan az a populizmus nagymestere nálunk, aki leghangosabban ítéli el ezt a fajta választotti viselkedést, melyet az adófizetők és választók távlati egészsége érdekében nem ártana a bűnvádi törvénykönyv súlyos bűncselekményeket taglaló cikkelyei közé foglalni.
Nem meglepő, hogy pontosan az a populizmus nagymestere nálunk, aki leghangosabban ítéli el ezt a fajta választotti viselkedést, melyet az adófizetők és választók távlati egészsége érdekében nem ártana a bűnvádi törvénykönyv súlyos bűncselekményeket taglaló cikkelyei közé foglalni. Fújna is a szél jövőre a pártok választási listáin.
A kormány és a koalíció nagyobbik pártjának a feje a hétvégén a demokrata honatyákkal a közalkalmazotti bérek visszaállításának lehetőségéről beszélt, majd egy prefektusokkal tartott találkozón arra intette a kormányzat vidéki képviselőit, hogy becsüljék meg a munkahelyeket teremtő beruházókat, és elítélte a 2008-ban saját pártja által is megszavazott populista döntéseket.
A közszféra béremelése demokrata berkekben nem először kerül szóba az utóbbi időkben, de ezekből a nyilatkozatokból csak annyi világos, hogy a nagyobbik kormánypárt jövőre választást szeretne nyerni az egyik legolcsóbban megvehető szavazóréteg, a közalkalmazottak voksaival. Józan ember ilyent nem hozna szóba a legutóbbi gazdasági elemzések olvastán, mert értenie kellene, hogy ha a szakértők recessziót félnek az eurózónában és a tengerentúlon, az a látszólag jó állapotban levő román gazdaságot is visszaránthatja a kátyúba. Az utóbbi időben bő lével mért kincstári optimizmust az export növekedése táplálja, csakhogy ez a kivitel nagyrészt az eurózónába irányul, az ottani multik romániai kirendeltségeitől, tehát ha azok anyaországaiban visszaesés következik be, az a „román” exportáruk keresletét is visszaveti, másrészt a „román” exportőröket gyengíti. A munkahelyeket létesíthető új beruházók pedig továbbra is kerülik tájainkat, hiszen a befektetések még a tavalyi gyenge esztendőhöz képest is megcsappantak. Addig nem is fognak tolakodni a beruházók a határon, amíg a gazdaságot támogató intézkedésekért felelős kormány nem intézkedik behatóan, hanem ennek a feje a kabinet által meg nem hozott döntéseket felügyelhető prefektusokat okítja. De lehet, hogy jobb is, ha nem döntéseken szorgoskodik, hiszen a túlélőmester kormányfő első kabinetje csak a legendás átalányadó bevezetése révén 300 ezer kis- és középvállalkozást végzett ki mandátuma első felében. Ezek után a talpon maradottak tényleg méltók legalább a megbecsülésre, mert a kormányzati támogatásukhoz szükséges hozzáértés pont annyira hiányzik a döntéshozókból, mint amennyire leplezhetetlenül populisták.
