Pénz*Piac*Profit

Új vulkanizáló nyílt Marosszentkirályon

Gumicsere a „macis” műhelyben

A szakmai megújulás az ötödik X után sem lehetetlen küldetés – jól példázza ezt a marosszentkirályi Pap Attila, aki 50 évesen indított szülőfalujában új vállalkozást, egy vulkanizálóműhelyt. A létesítmény bejáratánál hatalmas játékmackók csalogatják az arra járót. 

– Tíz éve van cégem, korábban fuvarozással foglalkoztam. A saját kamionomon szállítottam az árut, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy ez már nem éri meg. Sokat jártam külföldre, és a nyolcéves kisfiam gyakran mondogatta, hogy „apa, annyit vagy elmenve”. Főként ez ébresztett rá arra, hogy valami mással kell próbálkozni, amiből a családommal meg is tudnék élni – idézte fel az előzményeket az autószerelő végzettségű férfi. – Ennek a kis szerviznek az épülete már régen megvolt, édesapámékkal közösen építettük. Korábban garázsként működött, de tágas helyiségről lévén szó, fontolgattam, hogy hogyan lehetne jobban hasznát venni. Szentkirály hatalmasat nőtt az utóbbi években, ezért is láttam értelmét ennek a szolgáltatásnak. Abból indultam ki, hogy ha száz barátomból tíz hozzám fog járni a javításra szoruló autógumikkal, akkor valószínűleg bejönnek a számításaim. Nagy előny, hogy a műhelybe be lehet hajtani az autókkal, én az út szélén sosem dolgozom.

– Mióta működik a műhely? – kérdeztük.

– Október 10-én nyitottam meg kizárólag személygépkocsik és dubák (sz. m. furgonok) számára. Ez inkább szezonális munkának tekinthető, tavasszal indul be a forgalom, és a téli hónapokig tart, decembertől nemigen van kereslet.

– Értékesít is gumikerekeket?

– Nem, kizárólag azzal dolgozom, amit a kliens hoz.

– Honnan szerezte be a munkagépeket?

– Egy kolozsvári cégtől vásároltam a felszerelést, a kompresszortól és a centrálótól a levegőpisztolyon át a dinamometrikus kulcsig és a sublerig mindenből vadonatújat. Persze, ezzel koránt sincs vége a kiadásoknak, hiszen az ólmot rendszeresen meg kell venni, a szerszámok elromolhatnak, a helyiség fűtése és az áramszolgáltatás is pénzbe kerül. Azzal is tisztában vagyok, hogy el kell telnie pár évnek ahhoz, hogy kialakuljon a kliensköröm, még „kicsi” vagyok, fejlődnöm kell. 

– Mikor van nyitva a műhely?

– Hétköznapokon reggel 8 órától délután 5-ig, szombaton 8-tól 12-ig dolgozom, vasárnap és azokon a szombati napokon, amikor a tehetségesen futballozó kisfiamnak fontos meccse van, zárva tartok.

– Mesél ezekről a macikról? – kérjük már az ajtónál állva, távozás előtt.

 – A kisfiaméi. A külföldi utakról sok játékot hoztam neki az évek során, és mivel nagyon jószívű, az elmúlt időszakban örömmel adományozott belőlük szegény sorsú gyermekeknek. A macik megmaradtak, így megkérdeztem tőle, hogy kitehetjük-e őket a műhelyre. Azonnal beleegyezett. A helybéli gyerekek úgy emlegetik a műhelyt, hogy a „macivulkanizáló”, és szívesen jönnek ide.