Példaértékű a dél-tiroli autonómiamodell
„A dél-tiroli autonómiamodellt példaértékűnek tartjuk, sokat és sokszor beszéltünk róla, az útról, ami elvezetett az önrendelkezésig. Bár sokszor hivatkozunk rá, nem biztos, hogy mindannyian ismertük a részleteket. Éppen ezért hiánypótló ez a könyv az erdélyi magyar emberek számára” – ezekkel a gondolatokkal vezette fel Kelemen Hunor szövetségi elnök dr. Martha Stocker A mi történelmünk. Dél-Tirol 1914 és 1992 között című könyvét. A magyar nyelvű kiadás bemutatására május 23-án este került sor Kolozsvárott, a Reményik Sándor Galériában.
„A dél-tiroli autonómiamodellt példaértékűnek tartjuk, sokat és sokszor beszéltünk róla, az útról, ami elvezetett az önrendelkezésig. Bár sokszor hivatkozunk rá, nem biztos, hogy mindannyian ismertük a részleteket. Éppen ezért hiánypótló ez a könyv az erdélyi magyar emberek számára” – ezekkel a gondolatokkal vezette fel Kelemen Hunor szövetségi elnök dr. Martha Stocker A mi történelmünk. Dél-Tirol 1914 és 1992 között című könyvét. A magyar nyelvű kiadás bemutatására május 23-án este került sor Kolozsvárott, a Reményik Sándor Galériában.
Az RMDSZ elnöke ismertetőjében elmondta, nagyon érdekes, amint a történész és a politikus szemléletmódja találkozik a kötetben, hiszen Martha Stocker a Dél-tiroli Néppárt alelnökeként közérthetően, egyszerűen, ám tudományosan megalapozott módon írta le a dél-tiroli autonómiatörekvések folyamatát az első világháborútól kezdődően 1992-ig.
„Nagyon fontos lépésnek tartom, hogy lefordítottuk, és megjelentettük magyarul ezt a könyvet, a következő lépésnek a román fordításnak kell lennie, mert fontosnak tartjuk, hogy a román közvélemény előtt is bemutassuk ezt a példaértékű autonómiamodellt. A történelmi előzményektől kezdődően nagyon sok olyan elem van, amelynek megtaláljuk a megfelelőjét Erdélyben. 1914-ben, az első világháború kitörésével felbomlik az Osztrák–Magyar Monarchia, majd a világháború lezárását jelentő békeszerződések is megszületnek. Nagyon jól ismerjük mindezt, hasonló módon történtek velünk is az események. Dél-Tirolban ezek után elkezdődött az olasz állam homogenizálási törekvése, ugyanígy történt ez nálunk is. Az út, amely az önrendelkezés kivívásáig elvezetett, nagyon fontos, hiszen segítségünkre lehet, használhatjuk mindazt a tapasztalatot, érvrendszert, technikákat, amelyeket a Dél-tiroli Néppárt gyakorlatba ültetett. Dél-Tirolban 1992 óta folyamatosan léptetik életbe azokat a rendelkezéseket, amelyek a nyelvhasználat, közhivatalok, vagy média terén újabb és újabb hatásköröket adnak át. Nekünk figyelembe kell vennünk, hogy a dél-tiroliak hogyan tudnak kialakítani az olasz többségi nemzettel egy olyan együttélési modellt, amely ma Dél-Tirolt egy nagyon fontos, gazdaságilag fejlett régióvá teszi” – hangsúlyozta a kötet kapcsán Kelemen Hunor.
Martha Stocker, a könyv szerzője elmondta, örvend, hogy nem csak németül, olaszul és angolul jelent meg kötete, hanem magyarul is, és egyetért azzal, hogy fordítsák le román nyelvre, hiszen amikor a könyve megjelent, ő is sürgette az azonnali olasz fordítást.
„Közös európai tapasztalat a monarchia felbomlása, ezért is kezdődik ezzel a pillanattal a könyvem. A fiatalok számára nagyon fontos, hogy tudják, honnan származnak, hová vezetnek a gyökereik. A két világháború között a fasiszta rendszer idején régiónkban felerősödött az asszimiláció, az iskolákban és közhivatalokban csak az olasz volt a hivatalos nyelv, emlékműveket távolítottak el, utcaneveket, helységneveket változtattak meg. Aztán Hitler és Mussolini uralma alatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek a dél-tiroli németek: választhattak, ha otthon maradnak, asszimilálódnak, vagy áttelepülnek Ausztriába, Németországba. A dél-tiroliak 86 százaléka mondta akkor, inkább az áttelepedést választja, végül 75.000 ember költözött el, ebből 25.000-en visszatelepedtek a második világháború után. Ekkor született meg a Párizsi Egyezmény Ausztria és Olaszország között, az önrendelkezés alapjait ekkor tettük le” – ismertette Martha Stocker a dél-tiroli autonómia kezdeteit. „Azonban az elején két régió közösen kapott autonómiát, Trentino és Dél-Tirol, így az olasz többség megmaradt. Az első regionális parlamentben csupán 24 százalékos jelenlétünk volt, a kisebbségben élők nem találtak munkát, a közalkalmazottak csak olasz nemzetiségűek lehettek, sok ladin fiatal külföldre kényszerült munkát vállalni. Akkor a kormánynak a politikája az volt, hogy ebben a tartományban 51 százalék maradjon az olaszok aránya.
Végül hatalmas tiltakozó akcióra került sor, 35.000 ember kérte a leválást Trentino tartományról, mondván, Dél-Tirolnak joga van a saját autonómiához. Az olasz kormány nem hajlott erre, több tárgyalást folytattunk hiába, aztán Ausztria felvetette a kérdést az ENSZ közgyűlésen, és ez volt a legfontosabb pillanat az autonómiaharcunkban. Olasz–német vegyes bizottság alakult az önrendelkezés formájának kidolgozására, ám minden intézkedést Ausztria felülvizsgált, és nekünk ez volt a legfontosabb, hiszen bármilyen rendellenesség esetén Ausztria azonnal a nemzetközi intézményekhez tudott fordulni” – mondta a könyv szerzője.
