90 éves Csősz Irma

*A születésnapi torta (Fotók: Nagy Tibor)

Rendhagyó születésnap Disznajón 

Alig halkult el az újévi pezsgőspoharak koccanása, a színes tűzijátékok fénye épp kihunyt, már ismét nagy esemény előtt állt Disznajó apraja-nagyja: Csősz Irma 90. születésnapját készült megünnepelni.

Óriási feladat méltó módon megünnepelni mindenki Csősz óvó nénijét, akinek élete és munkássága annyira sokszínű, sokoldalú, színes és gyönyörű. Csősz Irmát mindenki ismeri és szereti, ennek bizonyítéka a zsúfolásig megtelt kultúrotthon. Jöttek vendégek Budapestről és Bögözről, Marosjárából és Árkosról, Marosszentkirályról és Jódról, Marosvásárhelyről, Szászrégenből, Magyarfülpösről és természetesen Disznajóról. Sokunkban megfogalmazódott az a kérdés, hogy vajon kinek sikerül ennyi embert egy fedél alá hozni, egy asztal mellé leültetni. Aznap reggelre lehullott az eddig le nem hullott összes hó, és bár az ilyen rendezvények réme, az áramkimaradás is bekövetkezett, fergeteges hangulatú délután, estébe nyúló ünneplés kerekedett. 

Az ünneplés gördülékenysége, a színes, jól összeállított köszöntőműsor a Nőszervezet elnöke, Nagy Enikő kreativitását, talpraesettségét dicséri, aki mögött, mint mindig, ott áll a helyi Nőszervezet. Megnyitóbeszédében Nagy Enikő kiemelte: „Ez az alkalom nem csupán egy szép kerek évforduló, hanem egy életút előtti főhajtás. Kilencven év, amely mögött ott van a gyermeknevelés szolgálata, a hit, a magyar szó és a hagyomány továbbadása, és egy asszony csendes, mégis rendíthetetlen helytállása” (…)

Ördög Ferenc, községünk polgármestere volt a következő felszólaló, aki minden alkalommal tiszteletét teszi a disznajói rendezvényeken. Ez alkalommal kiemelt figyelemmel, szívből jövő, elismerő szavakkal és hálával méltatta Csősz Irma nemzetes asszony érdemeit, aki a község díszpolgára címet is viseli. A polgármester úr beszédében rávilágított a példaképek fontosságára, arra, hogy jó nekünk időt szakítani és őket méltó módon megünnepelni, figyelni és felnézni rájuk.

Csősz Irma nemzetes asszony, nyugdíjas óvónő életútjáról átfogó képet alkothatunk Székely Ferenc néprajzkutató, helytörténész ünnepi beszédéből, aki közös találkozásaikat elevenítette fel. Többek között beszélt arról, amikor 1996. május 4-én Csősz Irma „egy családfával, néhány kézzel írt ívpapírral a kezében, egy jó hangú fiatal, Bálint Beáta és a gyönyörű hangú, 83 éves Falat Anna nótafa társaságában megjelent Erdőszentgyörgyön. Tette ezt meghívásunkra, abból a célból, hogy átadja azt, amit ő már rég tudott, de mi, akik ott éltünk vagy dolgoztunk, nem is sejtettünk: az angol királyi család gyökerei nem Erdőszentgyörgyön nőttek ki, akarom mondani fúródtak a mélybe, hanem szinte 100 kilométerrel tovább, Disznajón” Ezután Irma asszony egyebet sem tett, csak írta, írta, gyarapította a kéziratot, hogy 2000-ben Disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában cím alatt könyvet jelentessen meg. Később újabb könyvek jelentek meg: Megáradt a Maros (énekgyűjtemény, 2008); Néphagyományok Disznajón (2009); Akinek kívül is vert a szíve (Csősz Ferenc emlékezete, 2003) Fráter Lóránd, a nótás kapitány (zenészpálya, 2024) – ez utóbbi két kiadást is megért. Ezenkívül elkészítette az angol királyi család disznajói őseinek családfáját, és folytatta az 50 éve elkezdett, immár 500 oldalnál tartó falukrónikát. S közben élete folyamán bejárta a Kárpát-medence legszebb tájait a fiatalokkal, volt tanítványaival, a Szilágyságtól a Felvidékig, s vitte a szép magyar beszédet, a Maros menti táj legszebb dalait, a szülőföld megtartó üzenetét, amit oly szépen fogalmazott meg Sütő András: „A szülőföldnek sírhantjelöltje vagyunk, őrzői és nevének fényesítői, s amikor mindenütt elfelejtettek, a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk.” Közben létrehozta az óvoda mellett a falumúzeumot és a Csősz-emlékszobát a Felső-Maros menti tárgyi kultúra egyik legszebb gyűjteményével. Csősz Irma 50 éve, 1975-től él Disznajón, s 1990-ig, férje haláláig együtt, azután pedig egyedül irányította a helyi néprajzi múzeum tárgyi felszereltségének gazdagítását és gyarapítását. De mindenben segítségére voltak a falu lakói, egykori tanítványok, kollégák, az iskola vezetősége, az önkormányzat testülete, a jóhiszemű, nemzetüket szerető disznajói magyarok. A falumúzeumot 2014-ben avatták fel, a Csősz-emlékszobát pedig 2017-ben. Az évek során itt járt és találkozott kis olvasóival a Csipike-mesék halhatatlan szerzője, Fodor Sándor, Bálint Tibor, s hadd ne folytassam: az erdélyi magyar irodalom és társadalom színe-java.

Csősz Irmát 1994-ben az EMKE Vámszer Géza-díjjal jutalmazta, 2013-ban az önkormányzat díszpolgári címet adományozott neki, 2018-ban Sorsfordító nők közé sorolta az RMDSZ, és 2019-ben Kézdivásárhelyen avatták vitézzé, amikor megkapta a nemzetes asszony címet. 

A továbbiakban Nagy Enikő felolvasta a Kiskunmajsáról érkezett köszöntő levelet. 

Ezután Disznajó lelkipásztora, Tatár László, majd Nagy Ádám magyarfülpösi lelkész köszöntötte az ünnepeltet, rávilágítva arra, hogy ez az alkalom lehetőség az elcsendesedésre, a hálaadásra és az áldás kimondására. Az ünnepelt életútja arról tanúskodik, hogy az idő nem csupán múlik, hanem formál, gazdagít és áldássá válhat mások számára – emelték ki többek között a lelkipásztorok.

A hivatalos köszöntőket ünnepi műsor követte. Népdalokat énekelt Serfőző Zoárd, Koós Éva és Nagy Mihály. Csíki Jácinta Reményik Sándor Eredj, ha tudsz c. versét szavalta el, ifj. Nagy Mihály pedig a saját költeményét adta elő. 

Szabó Gyula Győző, a Madách Színház előadóművésze Budapestről érkezett az óvó néni ünneplésére, és magával hozta Makkai Lillát is, aki az óvó néninek igazi meglepetésvendég volt. Mi a közös pont ennek a három fantasztikus embernek az életében? A Cantus Hungaricus, a magyar lélek éneke, amely hitről, kitartásról, megmaradásról szól. Szabó Gyula előadásában ezek a sorok erővé váltak, élő üzenetté formálódtak a disznajói színpadon. Az egykori cantusosok: Nagy Enikő, Veress Enikő és Vita Melinda kísérték előadását.

Ezután színpadra lépett a Nagy Győző táncoktató által vezetett disznajói Pettyes Tulipán néptánccsoport. Az ünnepi műsor záróakkordjaként fellépő disznajói férfikar is nagy tapsot kapott. Serfőző Madocsa vezetésével gyönyörűen szólaltatták meg többek között az ünnepelt kedvenc népdalát. 

Az ünnepi műsort finom ebéd követte, majd estébe nyúló nótázás, beszélgetés, emlékezés. Az óvónő felhívására ajándéktárgyakat adományoztak a múzeumnak, amely ezúttal is számos, szebbnél szebb, felbecsülhetetlen értékű darabbal gazdagodott.