Pekingben volt magyar étterem

Véglegesen lakat került a pekingi Budapest étterem ajtajára, miután a 2009 májusában megnyitott éttermet pénzügyi okok miatt már egyszer több mint két hónapra bezárták – mondták el a vállalkozók az MTI-nek Pekingben.

Véglegesen lakat került a pekingi Budapest étterem ajtajára, miután a 2009 májusában megnyitott éttermet pénzügyi okok miatt már egyszer több mint két hónapra bezárták – mondták el a vállalkozók az MTI-nek Pekingben.

Egy ideig nem lesz olyan vendéglő, ahol autentikus magyar ételeket kóstolhatnak a kínaiak, vagy a hazai ízekre vágyó, Pekingben élő, illetve ott járó magyarok. Az üzemeltetés, a fenntartás tartósan ráfizetéses volt, a működtetést lényegében már egyedül finanszírozó többségi kínai cégtulajdonos, Vu Van-liang úgy látta: nem érdemes a veszteséget tovább halmozni. Vu két magyar, Nagy Sándor hivatásos futballista és Kasza Zoltán vendéglátóipari szakember, valamint egy kínai befektető 2009 karácsonyára leállt vállalkozását vitte tovább 2010 márciusától Naggyal.

„Jó hely, olcsó bérlet” – vélték annak idején a magyarok, akik kellő tapasztalat és a környezet ismerete híján vágtak az üzletbe. Nagy Sándor négy évet játszott két kínai labdarúgócsapatnál, és megtakarításainak egy részét szánta a kínai befektetésre. Így határozták el a társával egy magyar étterem megnyitását, s a felmerült tengerparti Csingtao, Sanghaj és Peking közül végül a fővárost választották.

A szerződéskötés után azonban hamarosan kiderült: a pekingi Munkás Stadion szomszédságában lévő emeleti – túlságosan nagynak bizonyult – helyiség nem ideális a célra, és a vállalt bérleti díj is aránytalanul magas. Hiába volt a tetszetős belső kivitel, a magyaros étel- és italkínálat, a zene, és hozzá a reklám –, nem sikerült jelentősebb forgalmat elérni. Ennek csak részben volt az oka, hogy a magyar konyhát nehéznek bizonyult „eladni” Kínában. A költségek kitermelése mindvégig teljesíthetetlen feladatot jelentett a vállalkozók számára.

A második „nekifutás” alkalmával Nagy Sándor körülbelül 180 ezer jüant (5,5 millió forint), Vu Van-liang pedig apránként a mai napig több mint 900 ezer jüant, vagyis közel 28 millió forintot fektetett a vállalkozásba. Ebből jutott új berendezésre, a konyha felújítására és hirdetésekre is. A 260 négyzetméter hasznos területű étterem havi működési költsége azonban 120 ezer jüan (3,7 millió forint) körül mozgott, amiből mára 51 ezret (1,5 millió forint) jelentett csak a bérlet költsége.

A 41 esztendős, magyarul kiválóan beszélő kínai vállalkozó, aki több lábon áll és elsődlegesen kínai gépek, berendezések európai értékesítésével foglalkozik, azt mondta: a havi 20 ezer jüan (600 ezer forint) veszteséget még elviselte volna, mert szívügyének tekintette az éttermet, de idén augusztusban kiderült, hogy a helyiség tulajdonosai évek óta nem fizették a közös költséget a ház üzemeltetőinek, és ezért azok a víz és a villany elzárásával fenyegetőztek.

A magyar szakácsot és mintegy tucatnyi főt alkalmazó Budapest étteremben legutóbb a Magyarország barátai rendezvényt tartották meg, amelyre elsősorban magyarul beszélő kínaiakat hívtak. Az elmúlt években nagyon sok hivatalos magyar delegáció megfordult itt, és a Pekingben élő magyar kolónia egyik kedvelt vendéglátóhelyévé vált.

Vu nem mondott le végleg arról, hogy egy magyar étterem tulajdonosa legyen Pekingben, még ha egyelőre nem is foglalkoztatja intenzíven a gondolat. Mint mondta: ezután még óvatosabb, körültekintőbb lesz; kicsit sokallja a tanulópénzt. Nagy Sándor szerint már a kezdésnél elrontották, és azt követően már csak „tűzoltással” foglalkoztak. Ő szakított az étterembiznisszel, de marad Kínában és inkább testhezállóbb területen működik tovább: sportesemények rendezésébe kezd.