Lapszámunkat a Bernády Házban látható kiállítás anyagából, Molnár Dénes, Molnár D. Dénes és Molnár Krisztina alkotásaival illusztráltuk
közeli sír felé lépeget,
ki elindul valahová,
a régi dalt dúdolgatom,
újra közelít a tavasz felénk,
virág nyit a porladó csontok fölött,
a kesernyés ecetfa zöldbe borul,
a halott emléke homályba vész,
akárha csillag zuhan az égen,
mert a hírnév szél-kavarta por és hamu,
haszontalan kacat, semmire se jó,
de aki keres, az biztosan talál
holmi trófeát vagy koszorút,
a sírás nem segít,
hullám a hullámra csap,
év az évre,
a halál is megtanulható,
zuhognak részegítő illatok,
menyasszonyok fejéke ragyog,
hullámzik lassan, ünnepélyesen,
a diófa mellett a ló,
a súlyos föld alól,
húszéves álmából felröhög,
a születés és halál között,
íme a kétségbeesés szakadéka,
a naponként vállalt megalkuvás,
akár a teve a tű fokán,
vagy átbújhatunk
csattogó vonatkerekek alatt,
a magnólia húsos szirmai hullnak,
földre toccsanó viaszbabák,
a régi dalt dúdolgatom,
hörpölöm virágok illatát
80 éve, 1937 augusztusában született a József Attila-díjas költő (elhunyt 1999-ben).
