A köhögés sokszor feladja a leckét
Dr. Veress Orsolya fül-orr-gégész főorvos (fül-orr-gégészeti rendelő, Dózsa György utca 46. szám) választott és kedvelt szakterületén figyelemre méltó irányvonalat képvisel. Véleménye szerint a holisztikus szemlélet és a hagyományos módszerek összekapcsolása képezi a járható utat azok számára, akik aktívan szeretnének részt venni a saját gyógyulásukban. A főorvosnő Marosvásárhelyen született, Csíkszeredában nőtt fel, ott végezte a középiskolát, majd szülővárosába tért vissza az orvosi egyetemre, és ugyanitt szakosodott is.
Hogy miért választotta az fül-orr-gégészetet, idézzük:
– Nem én választottam, ő választott engem. Valahogy így hozta a sors. Szemész akartam lenni, de mivel nem voltam biztos abban, hogy elég-e ahhoz a pontszámom, felírtam a fül-orr-gégészetet is, hogy nagy izgalmamban tudjak más választ is adni. Amikor kimentem az asztalhoz, a két előttem lévő kolléga elválasztotta az utolsó két szemészeti helyet, én pedig felolvastam a papírról, hogy ORL.
– Nem bánta meg?
– Soha, egy percre sem, sőt nagyon megszerettem.
– Mit lehet szeretni ebben a szakterületben?
– Elsősorban azt, hogy sok érzékszerv tartozik hozzá, nagyon sokágú, szép szakma, lehet választani a sebészetet, a rehabilitációt is például…
– Egy kedves riportalanyom, a szakma jeles magyarországi képviselője mondta, hogy kicsi szakterületnek látszik, holott óriási.
– Valóban az, olyan kis dolgoktól kezdve, mint a fülmosás, ami nekünk, orvosoknak apróság, de a páciensnek igazi megkönnyebbülésnek számít, egészen a nagyobb kaliberű bántalmakig. Ami nagyon megtetszett, és valóságos szenvedélyemmé vált, az a szédülés patológiája, ami elsőre különleges, titokzatos dolognak tűnik, viszont ha elkezdjük megérteni, kibontakozik az emberi test csodálatossága.
– Érdemes lenne hosszabban is beszélgetni erről, de mivel az utóbbi időben nagyon gyakori bántalom a hosszan tartó, csúnya köhögés, ami többeket érint, kezdjük a köhögéssel. Mi okozhatja, ha valóban heteken át kínozza a pácienst, akire nem hatnak az ismert gyógyszerek?
– Amikor találkozunk egy kórképpel, kezdjük keresni az okát. Szeretnénk minél hamarabb segíteni a páciensen, miközben nem biztos, hogy a rendelkezésünkre állnak olyan szintű vizsgálatok, amelyek ki fogják mutatni az ágenst, a betegséget kiváltó tényezőt (baktérium, vírus, de melyik?), és lehetséges, hogy nem az van, amit gondolunk. Van egy olyan diagnózis, amit én is úgy állapítok meg, hogy a pácienseket gyakran visszahívom, kérdezem, újravizsgálom. Rájöttem például arra, hogy nagyon sok köhögéses tünet hátterében nem tüdő vagy felső légúti ok áll, hanem a gyomorból visszaáramló sav, a reflux okozza. Bár kis mennyiségű a sav, a krónikus irritáció köhögési rohamot vált ki. Nagyon hosszú ideig fennállhat, mivel nem sajátságosak a tünetei. Ilyenkor próbakezelést, próbadiétát adok, és amikor a páciens visszajön, és ha jobban van, akkor együtt levonjuk a következtetést, és gasztroenterológus segítségét kérjük, hogy a probléma emésztőszervi okát megtalálhassuk.
Lehet egy sor orrprobléma is a köhögés hátterében, gyermekeknél, akik látszólag ok nélkül köhögnek, mint az orrmandula vagy konyhanyelven az orrpolip megnagyobbodása, krónikus fertőzése vagy allergiás orrnyálkahártya-gyulladás. Van egy rendszere annak, hogy mit keresünk köhögés esetén: megnézzük, hogy van-e az orrból váladékcsorgás, hogy a tüdő okozza-e, van-e asztma vagy allergia, mivel ez utóbbi a krónikus köhögés leggyakoribb okai közé tartozik. Fontos tehát számba venni, hogy tud-e a páciens arról, hogy allergiás, és allergológus kollégákkal kollaborálni. A köhögés háttérében állhat még gyógyszermellékhatás, főként a vérnyomáscsökkentők egy bizonyos csoportja, a már említett refluxbetegség, amire nagyon kevesen gondolnak, és lehetnek ritka kórképek, amelyek kevésbé valószínűek, mégis kell gondolnunk ezekre is. Amíg nem vagyunk biztosak a diagnózisban, jó, ha mellőzzük az antibiotikumot, ugyanis amellett, hogy nem segít, baktériumrezisztenciát és akár gombásodást is okozhat, így mire a páciens eljut a fül-orr-gégészhez, sokszor már kenetet sem lehet levenni. Találgatni kell. A legtöbb akut köhögést mégiscsak azok a vírusok okozzák, amelyek az alsó légúti nyálkahártyán tapadnak meg.
– Mit lehet tenni ellenük?
– Jóformán semmit, élünk az oltások kínálta lehetőséggel, „erősítjük” az immunrendszert, ez utóbbi működéséről viszont nagyon keveset tudunk. Az a típusú medicina, amit gyakorolunk, mindig valami ellen harcol (vírusok, baktériumok, tünetek). Ha valamelyik szervünk rakoncátlankodik, akkor dobjuk ki. Sokat foglalkozunk azzal, hogy ki miért beteg, de keveset azzal, hogy miért egészséges, aki valóban az. Ezért nehéz válaszolni arra, hogy mit tegyünk a vírusok ellen, mert nem tudjuk megfejteni, hogy aki egy fertőző beteg mellett egészséges marad, hogyan csinálja. Hogy lehet az, hogy vannak emberek, akik covidos betegeket gondoztak, és egy „szál” antitestet sem mutattak fel. Mi a titka annak, hogy van, akit a Staphyilococcus, a Streptococcus „kedvel”, és beül az orrába-torkába, a másikéba pedig nem. Ez a nagy kérdés, ami engem foglalkoztat, hogy miképpen lehetne egészséges embereket „csinálni”. Hogyan lehet elérni, hogy amikor a vírus benéz a tüdőnkbe, azt mondja, hogy ott nincs mit keresnie, és ne is akarjon ott megmaradni.
– Ilyenkor következhet az alternatív módszer bevetése?
– Én tapintatos és visszafogott vagyok a páciensekkel, nem szeretem rátukmálni senkire, hogy tudok egy jobb módszert. Mindenki megtalálja az útját, ha valóban akarja. Én legalábbis így jártam az asztmával. Ha bajban vagyok, addig csűröm-csavarom, amíg kikaparom magamnak a gesztenyét, és addig is a hagyományos medicinát hívom segítségül. Gondolom, mindenkinek adott ez a lehetőség. A városban néhányan tudják, hogy mivel foglalkozom, ha bajuk van, jönnek, és megkérik, beszélgessünk róla, hogy mit tudok a probléma alternatív részéről. Ritkán akadnak olyan páciensek is, akik jönnek, és kijelentik, hogy dolgozni akarnak a problémájukon, hogy tudatosan dolgozzunk azon, hogy ő maga jöjjön rá, hogy a problémáját hogyan tudja megoldani, és magát helyrehozni.
A módszer, amit én képviselek, azért nem működik széles körben, és egyelőre nem is fog működni, mert azt feltételezi, hogy tudatosan fogjunk neki ennek az egésznek. Megszokott dolog, hogy kapunk egy tablettát, aztán hátradőlhetünk, mert a „bigyó”, az orvos intézi helyettünk. Ez akut betegségekben jól működik, és meg is nyugodhatunk, hogy például a gyulladáscsökkentő, az antibiotikum és egyéb gyógyszerek vagy egy műtét elintézi helyettünk, viszont krónikus problémákban a tünet nem múlik el, talán enyhül, de ott lebeg a fejünk fölött az aggodalom, mint Damoklész-kardja: vajon elmúlik-e valaha? Mikor üti fel megint a fejét? Én úgy látom, hogy tudatos változtatás szükséges egyénileg. Az emberek többsége nem hajlandó kutakodni a saját problémái között, odafigyelni a tüneteire, hogy mikor jelentkeznek, mitől múlnak el, vagy nincs ideje, vagy addig vár, amíg valóban nincs már ideje, mert baj van. A társadalom még csak hitetlenkedve kóstolgatja a gondolatot, hogy a fizikai tünetek visszafordíthatóak lennének test-lélek-szellem összehangolásával.
– Családorvos ismerősöm mondta, hogy a gyakori köhögéses tünetek mögött véleménye szerint a szamárköhögés is fennállhat.
– Arra kaptunk védőoltást.
– Igen, de állítólag 7–10 évig tart az oltás hatása.
– Ha egy társadalom egészségügyi menedzsmentje nincs ennek tudatában, akkor mit mondjak én?
A szamárköhögésről azt kell tudni, hogy egy baktérium okozza, orrnyálkahártyából lehet kimutatni. Ha a bakteriológia nem kivitelezhető, akkor vérből kimutatható a szamárköhögés-baktérium elleni antitest, amely akut fertőzést jelez. Véleményem szerint túl kevés a bakteriológiaivizsgálat-kérés és a jól elvégzett bakteriológiai kórokozó-azonosítás is. Ha csökkenteni akarjuk a fölösleges antibiotikum-használatot, a „pancsolást”, ahogy én szoktam magamban címkézni a jelenséget, akkor gyakrabban kell kérnünk bakteriológiai vizsgálatot, mielőtt felírjuk a gyógyszert, és megbízható laborokra van szükség, ahol ki is tenyésztik és beazonosítják a kórokozót, antibiogrammal együtt. Ahogy az országot fel tudták szerelni egy fél év alatt a covid beazonosításához szükséges modern készülékekkel, ugyanúgy a bakteriológiát is fejleszteni kellene.
Van egy olyan labor, amelyben megbízom, ahova, ha beküldöm a levett gennyes váladékot kivizsgálásra, nem az jön eredménynek, hogy nincs semmi. Amikor genny van, akkor nem filozofálunk, mivel az azt jelenti, hogy a helyi immunrendszer elvesztette a harcot a baktériumokkal szemben. Olyankor leveszem a váladékot, és gyorsan eljuttatom a laborba, hogy öt nap alatt megkapjam az eredményt. Leoltáskor már azt figyelem, milyen a váladék színe, állaga, szaga, gondolkozom, hogy melyik lehet a legvalószínűbb ágens, felmérem, mennyire sürgős az antibiotikumos kezelés, és ha az, akkor a legegyszerűbb antibiotikumot választom, amit csak lehet. Amikor kézhez kapom az eredményt, látszik rajta, hogy milyen baktériummal állunk szemben, milyen gyógyszerekre érzékeny. Attól kezdve tudok okilag kezelni, ha szükséges, antibiotikumot cserélni. A vírusokkal nem így állunk, a vírustani kivizsgálás során antitesteket keresünk, de a legtöbbször a vírusfertőzések már régen túl vannak a csúcson. Ennek nincs „kultúrája”, és bevallom, hogy fül-orr-gégészként én sem foglalkozom azzal, hogy vírust azonosítsak, ezt inkább a fertőzőorvosokra bízom. Jó lenne minél több gyorsteszt, hogy egy tűszúrásnyi mintából megtudjuk, hogyan álluk az antitestekkel, melyik fertőzés a valószínűbb. Vannak olyan laborok és magánrendelők, ahol az akut fertőzés tüneteit mutató páciensnek a vérmintából elvégzik a tesztet, ami kimutatja, hogy virális vagy bakteriális fertőzésről van-e szó. Legalább nem adunk fölöslegesen antibiotikumot, hanem tünetileg kezeljük.
A köhögés azonban valóban sokszor „feladja a leckét”.
