Kenyában önkéntesként szerzett, igen érdekes tapasztalatait osztotta meg a hét végén Marosvásárhelyen a segítő foglalkozásúak konferenciáján dr. Szőcs Katalin pszichiáter szakorvos.
Dr. Szőcs Katalin Marosvásárhelyen született, és itt is nevelkedett. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatója volt, majd szakképzését Budapesten, a Semmelweis Egyetemen szerezte. Jelenleg pszichiáter szakorvosként dolgozik Budapesten, de – mint mondta – hobbija az önkénteskedés, így jutott el Afrikába, valamint Ázsiába, ahol mélyszegénységben élő gyerekekkel, fiatalokkal is dolgozott. Nepálban egy árvaházban segédkezett, Kenyában pedig egy olyan szervezet munkáját segítette, amely az emberkereskedelem áldozatait próbálta felkarolni.
Az önkéntes szakorvos elmondta, a kelet-kenyai régió az egyik legszegényebb rész, ahol magas a bűnözési arány, ami annak is tudható be, hogy a régió határos a sok problémával küszködő Szomáliával. A több törzs alkotta midzsikenda népcsoport körében lakott, akik kis falvakba tömörülve élnek, mezőgazdaságból, állattenyésztésből próbálják fenntartani magukat. Érdekességképpen hozzátette, jellemző, hogy együtt laknak az álla-tokkal, teljesen természetes dolog, hogy a házaikban egyik sarokban fekszik a kecske, a másikban pedig költ a tyúk. Szegénységben élnek, akiknek van fedél a fejük fölött és a gyerekeiket iskolába tudják járatni, azok szerencsésnek mondhatják magukat. Általában az jellemző az ott élőkre, hogy nem gondolkodnak hosszabb távon, ha aznap van amit enniük, akkor már elégedettek, nem gondolnak arra, hogy mi lesz másnap. Dr. Szőcs Katalin szerint megszokott dolog a többnejűség, előfordul, hogy egy hetvenéves férfinak öt felesége és harminc gyereke van. Kenyában nem biztosított az ingyenes oktatás, a csöppet sem csekély összegű tandíjat a szülőknek kell előteremteniük, emiatt nagyon sok gyerek nem jár iskolába. Mint mondta, sajnos szembesült olyan helyzetekkel, amikor gyerekek haltak éhen, mivel nem volt pénz ennivalóra. Mivel nehezen tudják eltartani a gyerekeket, előfordul, hogy a család 12-13 évesen férjhez adja a leánygyermeket egy jóval idősebb férfihoz, arra számítva, hogy az majd eltartja.
Nem mindenki bírja el a bödönt a fején
Az orvosnő mosolyogva árulta el: látva, hogy az ott élők húszliteres bödönöket visznek a fejükön, kíváncsiságból ő is kipróbálta, de rájött, hogy bizony nem alkalmas erre. Az étkezési szokások kapcsán elmondta, több alkalommal is hívták magukhoz a családok, akik egy úgynevezett ugari nevű étellel szerettek volna kedveskedni neki. Bár a neve alapján érdekesnek ígérkezett, a végén kiderült, hogy közönséges puliszkáról van szó.
Néhány kővel jól eljátszanak
Dr. Szőcs Katalin elismerte, számára is maradandó élményt jelentettek azok a foglalkozások, amelyeket a gyerekeknek, fiataloknak, valamint az édesanyáknak szerveztek. Létrehoztak egy horgolóklubot, amivel az is volt a cél, hogy a kézimunkákból majd hátha némi jövedelemre sikerül szert tenniük az asszonyoknak. Hat könyvvel létrehoztak egy könyvtárat, kertészkedtek a családokkal, a gyerekek számára pedig óriási élmény volt, hogy megtanította őket gumizni, ugrókötelezni.
– Nagyon kreatívak a kicsik, néhány kővel kiválóan el tudnak játszani – jegyezte meg. Ottléte során tábort szerveztek mintegy hetven gyereknek, ahol például életükben először láttak vízfestéket. Annyira érdekesnek találták, hogy órákig festettek. Az önkéntes orvosnő szerint megdöbbentő volt a táborban az étkezés: látni, amint egy tál rizsért, amiben néhány szem bab is el volt rejtve, tolongtak a gyerekek. A fiatalokat elvitték kirándulni, húszévesen akkor volt életükben először részük ilyen élményben.
Az előadás során az emberkereskedelemről is szó esett, amely manapság is aggasztó méreteket ölt világszerte. Elhangzott, hogy a leginkább veszélyeztetettek a mélyszegénységben, rendezetlen családi körülmények között élő, általában iskolázatlan személyek. A nőket rendszerint prostitucióra, a gyerekeket koldulásra, az időseket pedig munkára kényszerítik. Dr. Szőcs Katalin röviden bemutatta a Solwodi Egyesületet, amely az emberkereskedelem áldozatainak a megsegítéséért jött létre.
A Solidarity with Women in Distress (szolidaritás a szükségben lévő nőkkel) szervezetet dr. Lea Ackermann nővér hívta életre 1985-ben Mombasában, Kenyában, mivel szerzetesnőként szolgálata során találkozott olyan lányokkal és nőkkel, akiket a szegénység prostitúcióra kényszerített. Kenya után Németországban, Romániában, Ausztriában is létrehoztak tanácsadó központokat, védett házakat, illetve prevenciós tevékenységet folytattak.
