A 2020–2021-es tanévben ötödik alkalommal szervezte meg az Esterházy Alapítvány az Estöri kreatív történelemversenyt. A megmérettetés célja a magyar történelem egy adott korszakának megismertetése a Kárpát-medencei tizedik osztályos tanulókkal. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai harmadszor vettek részt a versenyen.
A nyolc hónapon át tartó megmérettetés három fordulóból állt. Ezen kellett túljusson a csapat és a felkészítő tanár. A csapat koordinátora dr. Kálmán Attila történelemtanár volt, aki mentorált minket, a három társadalomtudomány szakon tanuló diákot, Forró-Bathó Eszter-Annát, Fogarasi Szabolcsot és Papp Benjámint. Az első próbán a tudásunkat és a kreativitásunkat mutathattuk be a szakmai zsűrinek. A következő lépcsőfok, a középdöntő már kutatómunkát igényelt. A végső döntő feladatai pedig különféle technikai ismereteket, szervezettséget és eredetiséget feltételeztek. Lehet, hogy nem hangzik túl bonyolultnak a feladat, azonban többhetes kutatómunkával járt: egy XIX. században élő magyarországi neves karaktert kellett megalkotni, mintha a kortársunk lenne, és ő is tevékenykedne az egyik ismert közösségimédia-felületen, az Instagramon. A csapatunk nemegyszer kellett szembenézzen nehézségekkel, volt, amikor egy videófelvétel hangja jelentette a gondot, vagy az utolsó pillanatban jöttünk rá, hogy a versenyre kért újságcikkünk túl rövid, de ezenkívül még ott voltak az iskolával kapcsolatos fejfájások és néha a magánéleti gondok is. Be kell ismernem, többször éreztük eluralkodni magunkon a stresszt. Ennek ellenére volt valami megfoghatatlan, ami vitt előre, hogy erősek vagyunk, nem kell feladnunk. Ez a valami a többi csapat támogatása volt.
Díjazott csapatok a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében
Középdöntő után, bízva abban, hogy a döntő nem online térben fog zajlani, felvettem a kapcsolatot más versenyzőkkel. Az elején még ódzkodtunk egymástól, nem voltunk biztosak abban, hogy helyes, ha mindenki elmondja az ötleteit, gondolatait, „titkos fegyvereit”. Ahogy fogytak a hetek, és közeledett a verseny, egyre több közös híváson, nevetésen voltunk túl. Már tudtuk, a verseny alatt sem lehetünk egymás mellett, mégsem adtuk fel, hiszen egy esélyünk még volt arra, hogy találkozzunk, lezárt országhatárokkal, világjárvány idején, több száz kilométer távolságból is: a verseny budapesti díjátadóján.
Ehhez már „csak” annyi kellett, hogy olyan munkát mutasson be a csapat, amely megállja a helyét, és díjazott legyen. Ez a momentum el is érkezett, nem is akármilyen díjjal. A döntő után, az eredményhirdetés pillanatában teljesen eltörpült az első hely jelentősége, a győzelem mámora, amellett, hogy tudatosult bennem: találkozhatok azokkal az emberekkel, akik hetek, hónapok óta a megnyugvást, bizalmat és legfőképp szeretetet hoztak az éle-tembe. A körülmények sajnálatos módon nem tették lehetővé, hogy az összes hozzám közel álló csapat részt vegyen a díjátadáson, azonban pozitív energiát és örömöt hozott, hogy a virtuális térben megismert személyek zöme ott volt, együtt örültünk egymás sikereinek, de legfőképpen a találkozásnak.
A díjátadó június 27-én volt Budapesten. Mindez nem csak egy egyszerű gálaesemény volt egy marosvásárhelyi diák szempontjából: csomagolás, egynapi rázkódás a buszon, különböző papírok a határnál és a folyamatos gondolkodás, hogy vajon hogy lesz? Ha a díjátadón magukkal ragadó érzésekről kellene beszélnem, kiemelném azt, amikor először megláttam élőben azokat, akiket addig csak az online térben láthattam, szorosan tartottuk egymást, és nem zavart senkit, hogy éppen elálljuk mások útját. 17 éves diákok egymás szavába vágva áradoztak, hogy mennyire hálásak ezért a percért. Felmenni a pódiumra, belemosolyogni az alapítvány elnökének a szemébe bárki tud. De szívből kacagni egy addig félig ismeretlen emberrel, elmesélni neki az útját már nem olyan dolog, amit bárki megkaphat. Legfőképp ezért voltam hálás a pillanatnak.
Megadta nekem az Estöri azt a díjat, amelyet semmilyen érdemoklevél vagy bizonyítvány nem tud, és nem is fog felülmúlni. Ez nem más, mint az a megérdemelt másfél órai találkozás, amit a nyolc hónapnyi tanulás és három hónapi állandó online kapcsolattartás előzött meg.
Forró-Bathó Eszter-Anna
Az V. Estöri vetélkedő győztesei, a marosvásárhelyi csapat és tanáruk
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
