Nyárádszentsimon negyedszer

Az egyre ismertebbé váló képzőművészeti alkotótábor, vagy ahogy hivatalosabban nevezik, a Nyárádszentsimoni Művésztelep IV. alkalommal zárta kapuit június 29-én. Jövőre, amikor az ötödik összejövetelüket ünnepelhetik, már markánsabban kirajzolódhat, mi az, amit ez a fiatal csapat közösen megvalósított a nyári alkotó együttléteken, melyik az az irány, amelyen útjukat folytatniuk érdemes, és az is jobban kidomborodhat, hogy az-e a hatékonyabb, ha mindig ugyanazok dolgoznak a táborozásokon, vagy ellenkezőleg, eredményesebb, ha évről évre újabb művészek kapnak meghívást erre a munkára, alkotó eszmecserére ösztönző táborozásra. Ezekről a kérdésekről Éltes Barna szobrászművésszel, a telep művészeti vezetőjével Atyhában beszélgettem, ahova a szentsimoni táborozók szinte teljes létszámban felugrottak Vinczeffy László egyéni kiállításának megnyitójára. Vele volt a festő Horváth Levente, Ferencz Zoltán grafikus, valamint a szobrász Gergely Zoltán és Makkai István, sőt még a nyárádszentsimoni kezdeményezést elindító és vendéglátóként működtető Harangláb Kulturális Egyesület egyik alapítója, Mihály Zsolt is. Nyilván ott volt az egyesület másik alapembere, a nemezművész Mihály Eszter is, aki idei tábortagként is igencsak aktívan dolgozott. A szobrász Veress Gábor Hunorral és Csóka Szilárd Zsolt festőművésszel a másnapi táborzáró kiállításon lehetett találkozni.

A nyárádszentsimoni művésztelep a pompás, nyugalmas természeti környezetben valóban alkotásra serkentő, ihlető környezet. A Harangláb Egyesület nem csak a vizuális művészetekre nyitott. Gyerekeket, tanulócsoportokat, tanulni, hagyományos mesterségeket megismerni, elsajátítani vágyó korosztályokat, kisközösségeket is többször fogadtak már. Legutóbb most, júniusban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata egyhetes workshopjának adtak otthont. A műhelymunka vezetője Silviu Purcărete rendező volt, aki a farmon Vasile Şirli zeneszerző és Dragoș Buhagiar látványtervező társaságában foglalkozott a társulat színművészeivel. De a fő figyelem vasárnap este természetesen az idei művésztelepi munka betetőzését jelentő zárókiállításra terelődött. Ez alkalommal is a műfaji változatosság uralta a bemutatott anyagot. Méretre és sajátosságra is különböznek egymástól ezek a kortárs művészeti alkotások, viszont a természetközeliség és a koncepciós hasonlóságok azt is sugallják, hogy közös tőről fakadnak. Anyagukban is különböznek, méretre sem azonosak, mindenik táborozó megőrizte a saját alkotói elképzeléseit és autonómiáját, mégis úgy érezhetik, és az összkép is azt mutatja, hogy a tábor szellemi, jel- és üzenethordozó arculata mind karakteresebben rajzolódik ki a külső szemlélő számára is.