Nőként a világban

A Magyarországon született Torner Anna története annak a bizonyítéka, hogy egy utazás sokkal többről szólhat, mint kilométerekről és országlistákról. Amikor tíz évvel ezelőtt elhagyta Budapestet, még nem sejtette, hogy az út nem csupán kontinenseken viszi majd keresztül, hanem saját belső tájain is. 

– Egészen 19-20 éves koromig rózsaszín, idilli életem volt – mondja. A valósággal való első nagy találkozás fájdalmas volt, de éppen ez nyitotta meg benne az önismeret és a világ iránti mély kíváncsiság ajtaját.

Anna női identitása már korán meghatározta azt, ahogyan önmagára tekintett. Már gyerekként magasabb volt a vele egykorúaknál, éppen ezért kilógott a sorból, és hosszú évekig küzdött azzal, hogy mit kezdjen ezzel a testi adottsággal. Utazásai során aztán egy különös kísérletbe fogott: kopaszra borotválta a fejét, hogy megvizsgálja, vajon megmarad-e nőiessége a külső jelképek nélkül. 

– Ha kopaszon is nőiesnek érzem magam, akkor később sem fog meghatározni  – fogalmaz Anna. Ez a döntés egyszerre volt bátor és kockázatos, mégis fontos lépcsőfokká vált abban, hogy közelebb kerüljön önmagához.

Utazásai során Délkelet-Ázsiától Dél-Amerikáig, Indiától Nepálig sokszor teljesen egyedül járt. A legtöbb tapasztalata megerősítette benne, hogy a világ alapvetően jóindulatú hely. 

– Sokkal szívesebben álltak meg nekem nőként, mint ha egy férfi stoppolt volna – vallja Anna. 

Ugyanakkor a női lét sebezhetősége is fel-felbukkant. Peruban egy kamionsofőr például félreértette a helyzetet, és együtt akarta tölteni vele az éjszakát, de Anna határozottan nemet mondott. A férfi végül belenyugodott, de reggel még tapogatni próbálta. Aztán végleg elfogadta Anna döntését.

– A 11 hónapnyi stoppoláshoz képest ez szinte semmi… A világ sokkal több jóval van tele, mint rosszal – teszi hozzá.

Az utazásai során blogolni kezdett. Az útjai során írt történet váratlanul kinőtte magát egy könyvvé. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár irodalmi nyitott színpadán olvasott fel blogjából, ahol az est moderátora, Király István – a Mentor Könyvek Kiadó vezetője –, a felolvasást követően névjegykártyát nyújtott át: ő szívesen megjelentetné a lány szövegeit.

– Úgy éreztem magam, mintha egy amerikai vígjátékba vagy egy tündérmesébe csöppentem volna – emlékszik vissza.

 A szerkesztést Purosz Leonidasz vállalta, így született meg az Itt sem fogunk élni című kötet, amely azóta számos olvasóhoz eljutott.

A kötet egyik legfontosabb üzenete, hogy a világ sokkal jobb hely, mint azt hisszük. Tele van jó emberekkel, segítő szándékkal, és olyan pillanatokkal, amelyek visszaadják a hitet az emberi kapcsolatokban. A másik, számára különösen fontos gondolat az, hogy „idővel minden a helyére kerül”. Ez nem romantikus ábránd, hanem tapasztalat – útjai során újra és újra beigazolódott.

A regény színpadra adaptálása, Világgá mentem, visszajönnék címmel (rendező: Berecz Boglárka), Torner Anna számára egyrészt magától értetődő lépés volt, hiszen eredetileg színésznek készült, másrészt szerencsés találkozások organikus következménye. A könyv színpadi formája lehetőséget adott arra, hogy megmutassa mindazokat a szerepeket – utazó, színész, író –, amelyek az évek során egymásra rakódtak, és amelyek között sokáig kereste, hol van az a pont, ahol már nem címkék határozzák meg, hanem saját, valódi identitása. Az előadás így nemcsak világjáró történetek sorozata, hanem egy belső utazás lenyomata is: annak kibogozása, hogyan talál vissza önmagához az, aki világgá megy.

A nőiességről ma már magabiztosabban beszél, mint valaha. 

– Most, harmincévesen jobb viszonyban állok a nőiségemmel, mint eddig bármikor – vallja. 

Sokkal jobban rálát, hogyan húzzon határokat, mikor mondjon nemet, és hogyan óvja a saját kényelmét és méltóságát. A nőiesség számára nem eszköz vagy póz, hanem állapot: erő, finomság, tartás és felelősség.

Végül azoknak a nőknek, akik még bizonytalanul vágnának neki a világnak, ezt üzeni:

– Bízz a jóban. Hallgass a megérzéseidre. Légy nyitott és empatikus. A világ tele van segítőkkel.

Torner Anna története arról szól, milyen az, amikor valaki útnak indul, hogy megtalálja a világot – és közben megtalálja saját magát is. Az utazás számára nem elvágyódás volt, hanem hazatalálás. És ha valamit biztosan megtanult, az az, hogy a világ tényleg sokkal jobb hely, mint gondolnánk.