Nők a háttérben

A rendszerváltást követően tavasztól késő őszig zajlanak a településeken szervezett ünnepségek. Egyszerre több város-, község- vagy falunap is, így nem könnyű elsőbbségben részesíteni egyiket sem. Mindenikről oldalakban lehetne beszámolni, hisz a települések elöljárói, de lakói is ezáltal szeretnék megmutatni létezésük másik vetületét, a tapasztalatcsere lényegét, mely vendégszeretettel és szórakozással, jókedvvel társul. A rendezvényeket megelőző rengeteg munkáról azonban kevés szó esik, a nők, férfiak, fiatalok fáradságot nem ismerő, éjszakákba nyúló ténykedéseit, a láthatatlan háttérmunkát ritkán méltatják. Ezúttal egy község példázatával élve megpróbálunk picit általánosítani, hisz a legtöbb nagyméretű rendezvény nem jöhetne létre a női leleményesség, szervezőkészség, tudás, szorgalom, szerénység nélkül.

 

A második alkalommal megszervezett vámosgálfalvi Kultúra- és Bornapok egyik szervezőjével, Szentgyörgyi Anna (Nusika) tanácsossal, az RMDSZ Maros megyei Nőszervezetének Alsó- és Közép-Küküllő menti alelnökével beszélgettünk az augusztus végi háromnapos rendezvényt megelőző, és azt végigkísérő háttérmunkáról.

Mint elmondta, két hónappal a rendezvény előtt  kezdtek intenzíven felkészülni a községet megmozgató ünnepségsorozatra.  Csepel, valamint Nagyhegyes testvértelepülésről érkeztek vendégek, de eljöttek a szentlőrinci gazdakör tagjai is. Több mint nyolcvan személynek biztosítottak teljes ellátást, valamint szállást a szőkefalvi Kolping Házban, valamint a bo-gácsi vendégházban, de helybéli családok vendégszeretetében is részesültek az anyaországiak. A testvértelepülésekről érkezett gyermekekkel együtt százhúsz fiatalt kirándulni vittek Parajdra, megmutatni a környékbeli nevezetességeket. 

A rendezvény egyik hajtómotorjaként is jellemzett Nusika nyolcvan 17–65 év közötti  nőt mozgósított, közülük hatvanan vették ki részüket a sütés-főzésben, asztalterítésben, tevékenységekben, a fiatalok, gyerekek pedig a teremdíszítésben, és mindez órákra lebontott forgatókönyv szerint zajlott. A felállított sátrak között volt regisztrációs asztal, gyermekek számára kézműves tevékenységek, orvos stb. Rendeltek kétszáz egyforma pólót, csészéket, transzparenseket, szórólapokat. A helyi költségvetésből a tanács 20.000 lejt különített el, a támogatóktól közel 12.000 lej gyűlt össze. A pályázat révén megnyert összeget az esemény lejártát követő hatvan napon belül folyósítják majd, remélhetőleg év végéig megkapják.

– Mennyi időre volt szükség a rendezvény előkészületeihez?

– Két nagyon  kemény hónap munkájára. 

– Milyen erdélyi jellegzetes ételeket tálaltak fel és milyen mennyiségben?

– Sült húsok, pörköltek, töltött káposzta, kürtős kalács, csorba stb. mindaz, amivel megmutathatjuk önmagunkat, szokásainkat a testvértelepülésekről érkezett vendégeinknek. Egyetlen étkeztetéshez például 1250 darab töltött káposztát készítettünk, amihez 45 kg húst használtunk fel. A 120 kg káposztát egy hónappal azelőtt sóztuk be, utólag vásároltunk még további 180 kg káposztát a többi menühöz. A zöldség, krumpli, számtalan más hozzávaló a gálfalviak adományából gyűlt össze. Az ünnepség előtti héten takarításra, faluszépítésre kalákát hirdettünk meg, igyekeztünk minden apró részletre figyelni. 

– A kultúrotthonban feltálalt ebéd előtt a polgármester bemutatta a résztvevőknek és egyben megköszönte Jakob Hausmann  svájci mesterszakácsnak a munkáját, aki levezényelte a főzést. Első gondolatom az volt, hogy a helybéli nők jól főznek, hogy kerül ide egy főzőműsorban szereplő sztár? Milyen svájci jellegzetességekkel remekelt, és milyen volt a visszhangja?

– Társszervezőként a Szász Hordója étterem tulajdonosa biztosította a helyszínt és meglepetésnek szánta a svájci mesterszakácsot. Ez sikerült is...

– A második fogás tálalása során megfigyeltem, hogy  a nők kezükbe vették a sülttel és krumplival halmozott tálakat és kínálgatták, noszogatták  a vendégeket, hogy fogyasszanak még. Ez is gálfalvi szokás?

– Mi nem ahhoz szoktunk, hogy a vendégeinknek grammra kipórciózzuk az élelmet. És az ételek ízesítése, meg sok minden másképp történt volna, ha csak a mi asszonyaink irányítják a munkamenetet... 

– Hogy sikerült a munkahely és család mellett ezt az egész embert igénylő szervezőmunkát felvállalni?

– A helyi önkormányzat tizenhárom tanácsosa között egyedül vagyok nő, ezért úgy éreztem, a munka női részét nekem kell irányítanom. Egész hónapra szabadságot vettem ki és azt teljes mértékben erre áldoztam. Van egy tizennyolc éves fiam, a férjem megértette, hogy mások lettek a prioritások. Szeretem a hasonló szervezőmunkákat, és elégtétellel tölt el, ha minden úgy sikerül, amint elterveztem. Szabadidőmben gobelint varrok, a munkáimra külön büszke vagyok. 

– Elégedett a végeredménnyel?

– Néhány apróságot leszámítva, amit külső tényezők okoztak, úgy érzem,   elégedett lehetek. Ha keményen rádolgoztunk arra, hogy mindenki jó kedéllyel, vidáman távozzék a községből és vendégszeretetünk hírét vigyék határainkon túlra is, csakis boldognak mondhatom magam. Külön köszönöm a nők hozzáállását, áldozatos munkáját, fáradozásuk méltányolásaként nemrég mulatságot is szerveztük számukra.