A nagyenyedi börtön temetőjében kutatnak
A nagyenyedi börtön jeltelen sírjaiban fekvő egykori politikai foglyok maradványainak a felkutatása és azonosítása érdekében folytat exhumálásokat a Kommunizmus Bűntetteit Kutató, és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Hivatal (IICCMER).
A nagyenyedi börtön jeltelen sírjaiban fekvő egykori politikai foglyok maradványainak a felkutatása és azonosítása érdekében folytat exhumálásokat a Kommunizmus Bűntetteit Kutató, és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Hivatal (IICCMER).
Marius Oprea, a hivatal vizsgálati főosztályának igazgatója az MTI-nek elmondta, a börtön beépíteni készül a „rabok gödreként” emlegetett területet, ahová a kommunista diktatúra idején megannyi – a börtönben meghalt – politikai elítéltet temettek el jeltelen sírokba. A mostani exhumálások célja az emberi maradványok kiemelése, és elraktározása egy olyan időre, amikor lesz pénz az áldozatok azonosítására. A történész elmondta, a tavaly nyári ásatások során négy egykori politikai fogoly csontjait hozták a felszínre, s a héten további négy csontvázra bukkantak. Valószínűsíthető, hogy az egyik eltemetett személy nem volt politikai fogoly.
Arra a kérdésre, hogy miből tudják megállapítani: politikai fogoly maradványait találták-e meg, Marius Oprea elmondta, egykori börtönőrök nyilatkozataiból tudják, hogy miként temették el a politikai foglyokat. „Ha ruha nélkül, egy lécekből összetákolt marmeládos (gyümölcslekváros) ládában földelték el, és nem jelölték meg a helyet, akkor biztosan politikai fogoly volt az illető” – magyarázta Marius Oprea. Bizonyos esetekben megengedték, hogy a hozzátartozók hazavigyék az elhunyt fogoly holttestét, és otthon temessék el, a legtöbb esetben azonban nem is értesítették a hozzátartozókat a halál bekövetkeztéről, a halottat pedig éjszaka tették a jeltelen sírba.
Marius Oprea nyilvánvalónak tartotta, hogy a börtöntemetőben elföldelt politikai foglyok között magyarok is voltak. „A rendszer nem tett különbséget nemzetiség szerint ellenségei között” – mondta a történész. Kitért arra is, hogy az 1956-os magyarországi forradalom után különösen nagy arányban kerültek magyarok a kommunista börtönökbe. Oprea sajnálatosnak tartotta, hogy az általa képviselt hivatalhoz eddig nem fordultak olyan magyar családok, akik hozzátartozóik jeltelen sírját keresik. Megjegyezte: bejelentések alapján kezdték évekkel ezelőtt az exhumálások sorozatát, és mára százhoz közelít a vezetésével megtalált és kihantolt áldozatok száma.
Marius Oprea különlegesnek találta, hogy a mostani munkálatokban a börtön jelenlegi elítéltjei nyújtanak segítséget a kutatóknak. Hozzátette, a segédkezőknek ennek során afféle történelmi továbbképzésben van részük, és mindannyiukat megérinti a tapasztalat.
A kommunizmus bűntetteit kutató történész elmondta, a hivatalos iratok szerint több mint 450 egykori politikai fogoly halt meg a nagyenyedi börtönben, valószínűsíthető azonban, hogy valójában a számuk a nyolcszázat is megközelítette. A máramarosszigeti, a szamosújvári és a Râmnicul Sărat-i mellett a nagyenyedi börtön volt a kommunista diktatúra vélt osztályellenségeinek az egyik legkegyetlenebb gyűjtőhelye. A nyolcvanas évekig őriztek politikai foglyokat a nagyenyedi börtönben.
