Nagy disznóvágás a MurokFeszten

Füst, jókedv, finom falatok

A tavalyinál jóval több látogató, népes csapatok, jó idő és jó hangulat – ez jellemezte a szombaton megrendezett nagy disznóvágó versenyt, amelyet a Székelytompa melletti Murok étterem és panzió szervezett a negyedik Murokfeszt rendezvény keretében.

Alig virradt még, amikor a benevezett disznóvágó csapatok megérkeztek a helyszínre, és elkezdték felszerelni sátraikat, felállították üstjeiket, sütőiket, fát hasogattak, felsorakoztatták az asztalon a különböző vágó- és feldolgozó szerszámokat, eszközöket, hogy mire a disznók megérkeznek, minden készen álljon. Mivel a sertések a vártnál később érkeztek meg, jutott idő az asztalok megterítésére, kidíszítésére és falatozásra, a reggeli hideg és a „szorongás” leküzdésére pedig előkerültek a fogópálinkás poharak is, és volt olyan csapat is, amelyik hamarabb tett forralni a tűzre bort, mint vizet. Reggel nyolc órára munkára és versenyre kész volt a köténybe, kuktasapkába öltözött nyolc benevező csapat: a demeterfalvi Retkesek, a szovátai City ITP, a marosvásárhelyi Transilvania Repülőtér, az ákosfalvi helyi tanács és barátai, Karácsonfalva, a marosvásárhelyi InstGaz, a holtmarosi Kemény legények és a nyárádszeredai Apja konyhája.

Aztán befutott a disznókat szállító jármű is, és sorsolás után minden csapat levette a maga állatát, hogy a „vesztőhelyre” vigye és kivéreztesse, de néhány példány nem adta olcsón a bőrét, így aki nem kapta keményen két marokra a disznó fülét, farkát vagy a lábkötőt, az könnyen a földön találhatta magát. Végül sétálva vagy erőszakkal minden „áldozat” a kijelölt helyszínre került, ahol ki hagyományosan, egy szakszerű késszúrással, ki sokkolóval leterítve a disznót, de elvégezte a munkát, öröklétre szenderítette a maga – 108 és 135 kilo-gramm közötti – állatát. 

Ezután is kijárt egy-egy pohár szúrópálinka, majd mindenki hozzálátott a fás vagy gázas perzseléshez, az alapos mosáshoz és daraboláshoz is, hogy időben elkészíthesse azt a három étket, amit aztán kötelezően a zsűri asztalára kellett tenni. Az asszonyok (de néhol a férfiak is) zöldséget és krumplit hámoztak, a többiek a disznót darabolták a minden csapatban kötelezően jelen levő tapasztalt böllér irányításával, osztályozták a húst, és kezdődött is a sütés-főzés: kora délutánra tálalásra kész kellett legyen a disznóvágás három hagyományos étele, a káposztaléleves (korhelyleves), a torokpecsenye és a megrakott sültestál. A hozzávalók ugyanazok voltak, így a csapatok közötti a különbséget a fűszerezés, a sütés adhatta. 

Nem volt hiány semmiből

Amíg a csapatok dolgoztak, sürögtek-forogtak a fazakak, üstök, sütők, rostélyok körül, addig mások kolbászt töltöttek, pecsenyét készítettek, sőt a repülőtéri csapat egyik tagja, Toni Băcean szerb „hamburgert”, pleskavicát is készített disznó- és marhahúsból, sültpaprika- és túrókrémmel, dinsztelt hagymával. A hagyományos étkek titkos hozzávalóit senki nem osztotta meg szívesen, de a fintaházi Szőcs Jenő szerint a jó minőségű káposztalé, a hagyma és a disznóhát adja meg savanyú leves jó ízét, a torokpecsenyéhez szigorúan a torok tájékáról (és nem máshonnan) kell levenni húst, mert annak más az íze, de a fokhagyma, só, bors és zsír is sokat tud segíteni rajta.

Eközben neves szakemberekből alkotott zsűri (Ballai Sándor, Fazakas Róbert, ifj. Dósa Árpád, Doru Borșan, Barabási Antal Szabolcs) forgolódott a téren, árgus szemmel figyelte a csapatok ténykedését a disznóöléstől kezdve, a böllérek munkáját, az állat feldarabolását, a szakszerűséget és a finom vágásokat, de az asztalok díszítését is figyelembe vette, és a csapattagokkal is elbeszélgetett, miközben a sütés-főzés mikéntjét is figyelte.

Az egyre nagyobb számban érkező látogatók kora délelőtt még zsíros kenyeret, sonkát, szalonnát, disznó- és vadhúsból készült kolbászokat kóstolhattak meg reggelire, de kora délután már a levesből, sültekből, torokpecsenyéből (természetesen puliszkával) is ehettek. Eközben innivaló is előkerült, s a nyárádmenti muzsikusok is derekasan dolgoztak azért, hogy egész nap énekszó és jó hangulat uralkodjék a téren. A sátorban a gyerekek szívesen vettek részt a disznólábak „manikűrözésében” (kidíszítésében), kicsik és nagyok kipróbálták a murokvágó kihívást (egy csövön leengedett zöldséget kellett hirtelen mozdulattal elvágni), vagy a disznódartsot, ahol „sertéspontos” dobásokra volt szükség, hogy valaki ne csak a malac hasát vagy combját találja el, hanem a farkát is „elkapja”.

 A rendezvényre kilátogató vendégek a téren felállított bódéknál kézműves vagy házi terméket is vásárolhattak: a nyárádszeredai Mirabilis kerámia- és viaszfigurákat, a nyárádmagyarósi Vass Manufaktúra fekete ribizliből készült szörpöt és bort, a marosvásárhelyi „mustáros fiú” nem hagyományos kézműves mustárokat, a szovátai Artem O ékszereket, csuprokat, ajándéktárgyakat, a nyárádkarácsoni Szakáts Gyöngyvér és a szentgericei Márta Bijou ékszereket (ez utóbbi teafüveket is), a göcsi Pécsi család tucatnyi ízesítésű kürtőskalácsot, a szovátai The Green Team „ződeket” (azaz ehető növénysarjakat, mikrozöldeket), a gyulakutai Böllérek Boltja húsfeldolgozó eszközöket, szerszámokat, a harasztkereki Krizsán család pedig mézet és mézkészítményeket kínált a látogatóknak, az Apja konyhájánál házi kenyeret is lehetett vásárolni.

Nemcsak ételt-italt kóstolhattak, mulathattak vagy vásárolhattak a vendégek, hanem a szervezők egy pluszot is nyújtottak számukra: belépéskor tombolára is benevezhettek egy QR-kód segítségével, hiszen egy hároméjszakás római kirándulás várt egy szerencsés vendégre.

A meghatározott délutáni időpontra a versenyző csapatoknak a zsűri elé kellett vinniük az elkészült finomságokat, a szakemberek pedig nemcsak az ennivaló ízét, illatát, állagát pontozták, hanem a kreatív tálalást, a felszolgálás módját is.

Ezt követően a vendégek nagy érdeklődése közepette kisorsolták a Mr. Travellor utazási iroda által felajánlott római kirándulást, az értékes nyereménynek a nyárádszeredai Molnár Csilla örülhetett. Az étkek rangsorolása viszont szoros pontozás után született meg, így az idei nyertes a marosvásárhelyi InstGaz vállalat csapata lett (amely a szovátai Hotel Crystal felajánlásából egy 1500 lej értékű utalványt is elvihetett), a második helyen az Apja konyhája végzett (1000 lejes vacsorautalványt kapott a Murok étterem részéről), míg a harmadik legjobbnak a City ITP bizonyult (500 lejes utalványt vett át a Böllérek Boltja részéről). A közönség ugyancsak QR-kód használatával kóstolás után szavazhatott az általa legjobbnak vélt csapatra, így a közönségdíj nyertese a szovátai City ITP lett (egy bőségkosárral lett gazdagabb a Gabriella tejfeldolgozó és a Murok étterem felajánlásából), és ugyanebből a csapatból került ki a legügyesebb böllér is, Demeter Zsolt (ő különleges késeket vehetett át a Böllérek Boltjától).

Senki sem távozott csalódottan: míg a szovátai csapat a több nyeremény mellett nagyon jól érezte magát, és Puka Károly csapattag szerint jövőre is itt lesznek, addig a Marosvásárhelyi Reptér csapata azzal vigasztalódott, hogy másfél évvel ezelőtt megnyerte a MurokFeszt zakuszkafőző versenyét, viszont örült a mostani jó hangulatnak, a sok érdeklődőnek, és annak is, hogy bemutathatta az utóbbi időben végzett fejlesztéseket, illetve a hamarosan megnyíló új célállomásokat – mondta el lapunknak Peti András igazgató. Csapattársa, Domokos Zoltán igazgatótanácsi tag elárulta: féltve őrzött és nemzedékről nemzedékre átadott kibédi receptek szerint készítették el az ételeket, és a hagyományosan, szeretettel készült falatokat nagyon kedvelték a vendégek.

Az ákosfalvi csapat böllére a fintaházi Bordi András volt, akinek dédapja és apja is disznóvágó volt, így ő is fiatalon elkezdte ezt a foglalkozást, és voltak olyan idények, amikor 40-50 állatot is leölt és feldarabolt, akár napi kettőt-hármat is. Ő ragaszkodik a hagyományos nyárádmenti feldolgozáshoz, ahogy a fával való perzseléshez is. Tavaly is részt vett az itteni disznóvágáson, most is nagyon jól érezte magát, és ha két hét múlva ismét megszerveznék ezt a rendezvényt, azon is részt venne – mondta el az 57 éves férfi.

Az idei rendezvény tapasztalatait a Murok étterem egyik társtulajdonosa értékelte a Népújságnak: velük tartott az időjárás, és a jó hangulat mellett ez is sokat számított abból a szempontból, hogy mennyien látogattak ide. Úgy látja, hogy nemcsak idecsalogatni, de itt tartani is sikerült a vendégeket, és úgy számolták, hogy ezernél többen is megfordultak a rendezvényen. Nagy köszönet jár minden csapatnak, amelyek nemcsak versenyeztek és a zsűri asztalára tettek ételt, hanem a látogatókat is végigkínálták étellel-itallal. Külön köszönet jár annak a két csapatnak, amely a teljes disznót feldolgozta, és az ételt szétosztotta a látogatók között, hogy senki se kelljen ételt vásároljon, sőt a demeterfalviak a zsűri elé nem tettek étkeket, inkább az érdeklődőket kínálták meg vele. A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt, de megvolt a megfelelő tudása a bölcs döntéshez, és a vendégek is jól érezték magukat. Mindezek fényében a szervezők is elégedettek, és úgy vélik, ez volt az eddigi legsikeresebb MurokFeszt – fejtegette Keresztesi Zsolt, hozzátéve, hogy az évi két nagy rendezvényt, a disznóvágást és a zakuszkafőzést minden évben megszervezik, de emellett volt és lesz gyermeknapi rendezvény is, és reményeik szerint májusban megünnepelik a Murok második „születésnapját” is.

Mindenki azzal a tapasztalattal távozhatott, amit a szervezők mottóul választottak: „A legjobb disznótorosok azok, akik nemcsak a húst, hanem a jókedvet is feldolgozzák!”