Nagy Attila: Ki voltál?

 In memoriam KAF

Halálról, halhatatlanságról – utóéletről

Beszélgettünk, ha kedved

Éppen úgy akarta –

Végülis elhülyéskedtük, s a rímek

Úgy hozták, hogy röhögve ejtéd ki:

Dzsakarta…

Ketten a teraszon, Nálad:

Te, mint cigarello és söröcskék,

Én meg a Peterson-pipás –

Elúszott előttünk a Kornisa, a

Somostető – s hogy jó volt a kedvünk,

Nem vitás!

Ha előbb halnék meg – mondtad –

Hamvassz el s szórjál szét, valahol Kréta mellett…

Nagyot kacagtunk – hülye vagy, mondtam –

Dehát a jókedvhez ez is kellett…

…és Te, aki mindenütt 

Vagy már, és sehol

A boldog egekben, míg

Bennem a fájdalom dekkol:

Ki voltál?! – és, ki vagy azoknak,

Kik versekben élik át 

A mindennapok szűz keservét:

Az utolsó előtti imát…

          2024. január 10.