Mi a baj a testneveléssel?

Visszatérő jelenség a médiában az utóbbi hónapokban a testnevelés-oktatással kapcsolatos félreértéseket, elégedetlenségeket tárgyaló cikkek sorozata. Hangsúlyosabb a negatív véleményezés, amióta a magyarországi Index folyóiratban is megjelent egy hasonló cikk Örök életre megutáltatja a mozgást a gyerekkel a testnevelésóra címmel, melyben a szülők és tanulók panaszkodnak, hogy az órák elavultak és nehezek. A tanárok túl szigorúak, nem megfelelően osztályoznak, túlhajtanak. Többen nehezményezik, hogy az óra felépítése a háborús évek óta nem változott, a program ugyanaz, ellenzik a normákat, a felmérést és az osztályozást is. Több szülő azt szeretné, hogy a gyerekek igénye és kérése alapján alakuljon az óra menete (ha nem akar tornázni, akkor menjen pókfocizni stb.) vagy egyáltalán ne kapjon osztályzatot a teljesítményére, de legyen választási lehetősége. A felmentések száma is jelzésértékű, mert a szülő így küszöböli ki a nem megfelelő osztályzatot, mely rontja a csemetéje általánosát. Valahogy úgy fest az összkép, hogy a gyereknek az is nehezére esik, ha mozognia kell, így nyilatkoznak másfelől a magyarországi testnevelő tanárok, és arra hívják fel a figyelmet, hogy ellustult, elpuhult a tanulóifjúság. Mindez az anyaországban, ahol a legkorszerűbben oktatják a testnevelést mindennap, esetenként gyógytestnevelőkkel, és rengeteg kiegészítő mozgásfejlesztő lehetőség van a tanórák mellett. Szűkebb pátriánkban is hasonló a helyzet. Többször jelennek meg a médiában olyan írások, melyek a testnevelés oktatását, a használt módszereket, a felmérési próbákat elavultnak tartják, és azt szeretnék, ha az órák szórakoztató jellegűek, kellemes szabadidős foglalkozásszerűek, minden szabály, kötöttség nélküliek lennének. Ellenszenvet váltott ki ugyanakkor a kakukktojásnak számító testnevelés-tankönyv is, melyet a szülők, de a tanárok egy része is nevetségesnek tart, azt gondolva, hogy a gyakorlati tantárgyból elméleti lesz, ebből fognak tanulni ezután a gyerekek. Ezek után pedig nézzük meg az utcán a tanulókat, alkossunk véleményt a megjelenésükről, tartásukról, járásukról, testfelépítésükről, elemezzük egészségi állapotukat, munkabírásukat, mozgásműveltségüket, nézzük meg a mutatóikat, hogy mennyi mozgáslehetőségük van 24 óra alatt, és keseredjünk el. A felsoroltak alapján akkor hát öntsünk tiszta vizet a pohárba, és vegyük górcső alá a jelenlegi testnevelés-oktatást, mi a fő célja, milyenek a testnevelők, melyek a hiányosságai, és mi az, ami elégedetlenséget vált ki a reklamálókból. 

A testnevelés tudomány, de ezt nem sokan tudják. Mint tantárgy, arra hivatott, hogy a fejlődésben lévő gyerekek egészségét biztosítsa, mozgásképességüket, készségeiket harmonikusan fejlessze speciális eszközeivel, mozgásos gyakorlataival. Az egyik elmarasztaló véleményre, miszerint az óra felépítése évtizedek óta változatlan, azt lehet válaszolni, hogy ezen a beosztáson nem is kell változtatni, mert ezt szakemberek osztották fel olyan részekre, melyek a szervezet fiziológiai szükségleteinek tesznek eleget, és ez így van rendjén. A másik, amibe belekötnek, a rendgyakorlatok, melyek az óra első 3-4 percét teszik ki, és arra hivatottak, hogy megteremtsék a fegyelmi keretet, a térbeli orientációt, a társakhoz való alkalmazkodást, a hely- és alakzatváltoztatásokat. Sokan ezt a részt katonásnak, kommunista maradványnak titulálják, és a modernség nevében el is hanyagolják. Nagy tévedés azt gondolni, hogy ezekre a gyakorlatokra nincs szüksége a gyereknek, sőt ebben a modernnek mondott világban igenis meg kell tanulni a tér használatát ott, ahol éppen vagyunk, társaink függvényében alkalmazkodva a körülményekhez. Betartani a távolságot, szépen járni, helyesen állni, egyszerre lépni, egyszerre gondolkozni a társaimmal, szép testtartással dolgozni, mert ezek a készségek kihatnak majd a mindennapokra, és meghatározzák a szociális viselkedést. És ezt nem is muszáj katonás gyakorlatokkal kivitelezni, rengeteg játék áll a tanár rendelkezésére e témában, de nagyszerűen helyettesíthető pár perces néptánccal, ez is része a modern módszereknek, sőt a zene használata is. Milyen felemelő, mikor a bemelegítés vagy akár a téma is zenére történik. Milyen nagy hozadéka van annak, hogy a zenét ötvözzük a mozgással az órán, fejlesztve a ritmusérzéket és a kreativitást, emelve az emocionális szintet. Számos modern eszközt felsorolhatnánk a modernség jegyében, mely vonzó és nagyon hatásos, de semmiképpen nem a sorozatos labdabegurító órákat, ahol csak a jók érvényesülnek, a gyengébbek pedig egész órán várnak egy passzot vagy elcsellengik az időt a pályán. Ami az értékelést és az osztályozást illeti, melyeket sok szülő kiküszöbölne a jegyek miatt, nem lehet elhanyagolni, hiszen minden tantárgyból van megmérettetés, miért éppen a testnevelésből vegyük ki? Az értékelést, az osztályozást azonban úgy kell megvalósítani, hogy a gyerek a képességei szerint legyen felmérve, és kapjon mozgásfeladatot a képességeihez mérten. A kövér gyereknek ne az 50 méteren kelljen bizonyítani, hanem kapjon más olyan jellegű próbát, amit képességeinek megfelelően meg tud csinálni. Az osztályozás, a jegy serkentő és nem gátló jellegű kell legyen. A gyerek saját progresszióját kövesse éveken át. Tudja felmérni, mennyit fejlődött, legyen sikerélménye, ne szorongva, kudarcként élje meg a testnevelésórát. Kedves szülők, ne kössünk bele abba, hogy az atlétikai készségeket (futni, dobni, ugrani) négy évig tanulják, mert ez olyan, mint a négy alapművelet, és a mozgáskészségek alapját képezi. A torna gyakorlatanyaga sem elhanyagolható vagy helyettesíthető, mert erre is nagy szükség van, ugyanúgy, mint a labdás képességfejlesztésre. Együtt képeznek sokoldalúságot a testnevelés oktatásában. A fejlődésben lévő gyermeknek, aki annyira ki van szellemileg fárasztva, mindezekre nagy szüksége van. Ne fosszuk meg őket a mozgás örömétől, és ne mentessük fel a gyengébb jegyek miatt sem. Fel kell vállalni gyengeségeinket, fejleszteni magunkat, harcolni a jó eredményekért ugyanúgy, mint bármilyen más tantárgy esetében.

(A folytatásban arról, hogy milyen a testnevelő profilja, és mire jó a tankönyv) 

Bogdán Emese