A mentesítés vagy rehabilitáció
A rehabilitáció egy olyan törvényes eljárás, amely lehetségessé teszi az ítélet és az azzal járó hátrányos jogkövetkezmények (jogfosztások, tilalmak és más hátrányok) eltörlését.
A rehabilitáció (románul reabilitare) egy olyan törvényes eljárás, amely lehetségessé teszi az ítélet és az azzal járó hátrányos jogkövetkezmények (jogfosztások, tilalmak és más hátrányok) eltörlését.
A mentesítés (rehabilitáció) egyetlen célja a bűncselekményért elítélt személy társadalomba való eredményes beilleszkedése.
A rehabilitáció két fajtáját ismerjük: törvényi, illetve bírósági.
A törvényi rehabilitáció – ahogy a neve is elárulja – a törvény előírásai alapján történik automatikusan, a bíróság beavatkozása nélkül.
Ez a típusú mentesítés szabadságvesztés esetében, amely nem haladja meg az egy 1 évet, valamint a pénzbírságra való elítélés esetében valósul meg. Ez a szabály nem csak az egyszeri elítélésekre érvényes, hanem akkor is, amikor ugyanaz a személy többször el volt ítélve szabadságvesztésre, de egyik büntetés sem haladta meg az 1 évet.
A Büntető törvénykönyv előírásai értelmében, a fenti elítélések alól akkor mentesülhet egy személy, ha az a büntetés letöltésétől (illetve kifizetésétől, a pénzbírság esetében) számított 3 éven belül nem követ el újabb bűncselekményt.
A jogi személyek esetében a rehabilitáció abban az esetben történhet, amikor a pénzbírság vagy a mellékbüntetések letöltésétől 3 év telt el anélkül, hogy újabb bűncselekményt követett volna el ez alatt.
A bírósági rehabilitáció a volt elítélt kérésére történhet meg, amennyiben az illetékes bíróság úgy véli, hogy az a törvény által előírt kitételeknek eleget tett. Ezek a követelmények az elítélés természetére, a rehabilitációs időtarta-mokra, valamint a volt elítélt társadalombeli magatartására vonatkoznak.
Az elítélés természetére nézve azt kell tudni, hogy a bírósági mentesítés csakis azokban az esetekben alkalmazható, amelyekben a törvényi rehabilitáció nem lehetséges. Tehát gyakorlatilag egyik kizárja a másikat.
A bírósági rehabilitáció többek között abban is különbözik a törvényi rehabilitációtól, hogy a mentesítési időtartam a büntetés súlyosságától függ. Eszerint a rehabilitációs időtartam négy csoportra van osztva:
– 4 év plusz a büntetés fele – az egytől öt évig tartó szabadságvesztés esetében,
– 5 év plusz a büntetés fele – az öttől tíz évig tartó szabadságvesztés esetében,
– 7 év plusz a büntetés fele – a tíz évnél nagyobb szabadságvesztés esetében,
– 7 év plusz a büntetés fele – az életfogytiglan tartó szabadságvesztés esetében, amely utólag szabadságvesztésre volt változtatva.
A volt elítélt ugyanakkor a következő kitételeknek kell eleget tegyen (magatartásra vonatkozó követelmények):
– a rehabilitációs időtartam alatt a volt elítéltet ne ítéljék el újból,
– a volt elítélt saját megélhetőségét tudja biztosítani munkavégzéssel, vagy más, tisztességes módon (ez a kitétel teljesítése persze nem kötelező a nyugdíjazott, valamint a munkaképtelen személyek esetében),
– a volt elítélt jó magaviselete munkahelyén, a családban, illetve a társadalomban, általánosan,
– a kártérítések valamint a perköltségek megtérítésének bizonyítása.
Ugyanakkor a rehabilitáció hatályára nézve a következőket kell tudjuk:
– mentesítés folytán az elítélt mentesül azon hátrányos következmények alól, amelyeket az elítéléshez jogszabály fűz,
– a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan ítéletekről, amelyekre nézve mentesítésben részesült,
– újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz.
Kérdésekkel vagy hozzáfűzésekkel forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
