Kilencvennegyedik nyelvlecke
A városi tanács megszavazta, hivatalos döntés alapján a megvalósíthatóság kidolgozása elkezdődött, még pár érdekes adatot is megosztottak velünk, tehát nem titok, minden érdeklődő hozzászólhat. Tudjuk az értékét, az árát, akár egy parkolóhelyre lebontva, jó 400 személygépkocsi befogadására képes méreteit, be- és kijáratának földrajzi koordinátáit, meg néhány logikus, politikusok, megválasztott tisztségviselők által előadott pozitív érvet, amelyek alapján akár arra billenhetne a közvélemény mérlege, hogy végre megoldódik Marosvásárhely központjában a bosszantó parkolás ügye.
Internetoldalon olvastam az általam tisztelt és szerintem nagyon megbízható szakember, Orbán János művészettörténész színvonalas és hozzáértő okfejtését a városkép, a főtéri szépség és művészi érték megfogalmazásának oldaláról. Nem idézem, nem szeretnék mások tollaival díszelegni, ám közlésre érdemes eszmefuttatása bennem is elindított néhány kérdést. Sokan tudják, nem lakom a főtéren, de majdnem naponta végigsétálok rajta, tehát hozzám is tartozik, nekem is fáj, ha valami elromlik, és mivel sokszor szépnek látom, ezért van közünk egymáshoz. Egyszerű városlakóként engem leginkább az érdekel: kinek épül a főtéri mélygarázs (ha felépül)?
A legegyszerűbb válasz ez lenne: az ott élőknek, az ott lakóknak. Csakhogy, ismereteim szerint, a főtér most, a 21. század kezdetén nem a legkényelmesebb része a városnak. Nem is tudom, mennyire vonzó ma ott lakni, ahol időnként hangos ünneplések, félhangos vagy üvöltő tüntetések és felvonulások zajlanak, s különben sem szép látvány egy mozgalmas főtérre nyíló szobaablakban a reggeli párnaszellőztetés nevű csendélet. Akik pedig az egykori bérlakások vagy szecessziós paloták hátsó, udvari lakrészében élték/élik világukat, nem tartanák a mélygarázsban személygépkocsijukat.
Második válaszként érkezik: azok használják a mélygarázst, akik bejönnek a főtérre vásárolni. Meglátásom és szerény tapasztalatom szerint ma nem a városszéli, sűrűn lakott negyedekből jönnek be az emberek a főtérre vásárolni, hanem éppen a főtérről és környékéről – én is ott lakom – autózik ki a család a városszélen felépített áruházakba, akár egy egész hétre szükséges bevásárlás lebonyolításához. Különben is, a minap elindultam vajat vásárolni az unokám szendvicséhez, de sehol a főtéren ilyesfajta élelmiszert nem árultak. A főtéren található két-három könyvesüzletben nyugodt körülmények között – értsd: nem verik le egymást az emberek – vásárlók kezében sem láttam autókulcsot.
Mindezek után a kisördög ezt súgja a fülembe: azért a színházba járók és koncertrajongók megérdemelnek egy főtéri mélygarázst. Ezzel szemben már nekem sincs ellenérvem. Igaz, éppen értük én is inkább a színház mögötti mély- vagy magas garázsra szavaznék, esetleg a városháza mögötti megnagyított parkolót részesíteném előnyben, mert koncert után régebb is kényelmesen be lehetett ott ülni az autóba.
S talán akkor nem kellene tovább rondítani ezt a „magában így szép” közép-erdélyi városközpontot, ami nem egy modern mélygarázs be- és kijáró építményétől lenne szebb.
