Azt hittem, nem érhet meglepetés a kormánypárt részéről. Tévedtem, ugyanis Sulfina Barbu, a DLP alelnöke a minap azt mondta, a Szociálliberális Szövetség (USL) egyszerű indítványa – amelyet a képviselőházba kíván benyújtani, hogy a fűtéstámogatás megvonása ellen tiltakozzék –, „a kis jövedelműek ellen szól”.
Azt hittem, nem érhet meglepetés a kormánypárt részéről. Tévedtem, ugyanis Sulfina Barbu, a DLP alelnöke a minap azt mondta, a Szociálliberális Szövetség (USL) egyszerű indítványa – amelyet a képviselőházba kíván benyújtani, hogy a fűtéstámogatás megvonása ellen tiltakozzék –, „a kis jövedelműek ellen szól”. A szövetség „előzmény nélküli cinikus politikai játékot folytat”, mivel „pánikot akar kelteni” az emberek körében, azzal riogatva őket, hogy a kormány megvonja a fűtéstámogatást. Ezért a demokraták nyakukba veszik az országot, s úgymond felvilágosító kampányt szerveznek, hogy „leállítsák a félrevezetést”. A PD-L egy másik főkolomposa pedig azt magyarázta kimerítően, mennyire „helytelen”, hogy a nagy jövedelműeket is „fűtéstámogassák”, mert sehol Európában nem alkalmaznak általános szubvenciókat, a kormány döntése az egyedüli helyes.
Az egyszerű indítvány ötletét a szociáldemokraták vezére jelentette be két nappal ezelőtt. Mint mondta, fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy a fűtéstámogatás megvonásával a kormány „egymillió családot dönt nyomorba”.
Hogy mi ebben a félrevezetés? Talán az, hogy a kormány arról döntött, a 2011-2012-es télre nem ad fűtéstámogatást, ellenben a polgármesteri hivatalok – ha van pénzük és kedvük – adhatnak támogatást a helyi költségvetésből. Persze, ez sem mehet(ne) simán, mert a miniszterelnök figyelmeztette az önkormányzatokat, ne használják kampánycélokra a téli fűtésszámlákat.
Időközben arra is marad ideje a kormánypártnak, hogy következő választási győzelmének előkészítésén ügyködjön. Ezért úgy döntött, hogy egybevonja a helyhatósági választásokat a parlamentiekkel, mindkettőt jövő év novemberére halasztva.
A címszó persze a takarékosság, vagyis megint csak a szegény emberek érdeke, hiszen ekképpen úgymond megspórolnák az egyik választás kiadásait, kettő helyett egyszer nyúlnának a zsebünkbe.
Lehet, a pártnak kevesebbe kerülne a kampány: egyetlen alkalommal kellene pártemblémás vedreket, zacskókat, más mütyüröket osztogatnia. De ebben az esetben is kellene külön választási irodákat berendezni, külön választási névjegyzéket összeállítani, intézkedni, hisz a külföldön élők nem szavazhatnak az önkormányzatokra stb. Meglehet, többe kerülne a „spórlás”, mint a választások törvényes menetrendjének betartása.
Az egyetlen igazán érdekelt az ügyben a kormánypárt, elvégre a helyhatósági választások eredménye szinte előre borítékolható, ennek tükrében előre jelezhető a parlamenti veresége is. Viszont ha egyszerre tartják a két választást, más eséllyel számolhatnának, ugyanis az önkormányzatok, prefektúrák a jelenlegi felállításban maradnak, és ha azok szervezik meg a választásokat, a végkimenetel is számukra lehet kedvező.
