Meleg ebéd és gitárszó a nélkülözőknek

A Solidaris Egyesület Fagypont programja

A Solidaris Egyesület évek óta minden csütörtök délutánon testi és lelki táplálékkal várja a nélkülözőket a régi szülészeti klinika melletti parkban. Így volt ez január 15-én is, amikor 15-16 személy – köztük két mozgáskorlátozott – jött el meleg ételért és kedves szóért a hóval borított térre.

Az egyesület Fagypont programjának neve nem kizárólag az időjárásra, hanem a nehéz körülmények közt tengődő emberek életminőségére is utal. Nem kizárólag hajléktalanok tartoznak a célcsoporthoz, hanem mindenki, akinek egy ebéd, az ilyenkor felolvasott szentírási idézet és a sorstársakkal való együttlét erőforrást jelenthet a napi küzdelmekhez. Az évek során a rendszeres résztvevők közösséggé kovácsolódtak össze, így az egyesület önkéntesei névsorral érkeznek, de természetesen az újonnan csatlakozók is részesülnek az adományból – tudtuk meg Sajó Enikőtől, a Solidaris programkoordinátorától, aki azt is hozzátette, hogy az utóbbi időben némi visszaesés érzékelhető a jelenlevők létszámát illetően. A programot Kolozsváron is működtetik, ott egészen más a helyzet, a múlt héten is ötven ebédet osztottak ki.

Az egyesület munkáját támogatja a Marosvásárhelyi Szociális Igazgatóság – az intézmény két–három hónapra fedi le a szükséges ételadagot –, ugyanakkor az egyik marosvásárhelyi és a maroskeresztúri református gyülekezet is az ügy mellé állt, havonta egyszer az ő önkénteseik főznek a rászorulóknak. Legutóbb – ahogy minden hónap harmadik csütörtökén – ismét a keresztúriak segítették a Solidaris munkáját. Barticel Kiss Krisztián lelkipásztor szokásához híven gitárszóval tette ünnepibbé a közös éneklést, majd a Zsoltárok könyvéből olvasott fel egy igerészt: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsoltárok, 51:9). A lelkész a bűnök megvallásának fontosságáról, a tiszta lappal való indulás lehetőségéről és a krisztusi áldozat megtisztító erejéről beszélt, majd közös imára hívta a jelenlévőket. A továbbiakban a maroskeresztúri Horváth család készítette krumpligulyás és egy kis édesség szétosztása következett, továbbá forró teát is kapott mindenki. 

Horváth Emese férjével és kislányával, a tízéves Szofival érkezett a találkozóra. Elmondta, hogy többször önkénteskedett már a Solidaris szervezte együttléteken, de ez az első alkalom, hogy a saját főztjével ajándékozhatja meg a nélkülözőket. Szívvel-lélekkel készítette el a harminc porciót, amit Fehér Judit, az egyesület önkéntese osztott szét. Tőle tudtuk meg, hogy a szülészet melletti parkban gyülekezők táborának van egy stabil magja, általában 25-en szoktak jelen lenni, nemrég azonban két haláleset ritkította a rászorulók sorait. Egyikük éppen az a hajléktalan volt, aki az ünnepi időszakban egy aluljáróban melegedve füstmérgezést kapott. Az együttlét résztvevői jól ismerték, és megilletődve említették a nevét. 

„Érezzük, hogy tartozunk valahova” 

Szerettünk volna a szolgáltatás címzettjeivel is szót váltani, de a társaság nagy része hamar szétszéledt az adomány átvétele után. Egy 12 éves román lány, Maria és a mellette álldogáló idős asszony, U. Lucia azonban nem sietett sehova. A leányka elmondta, hogy ötödik osztályos, és a nagyanyjával meg annak 98 éves férjével él, az édesanyja ugyanis a város egy másik részében lakik, az apja pedig külföldön van. Mivel a nagymamája éppen betegeskedik, pártfogójával, Luciával jött el az ételosztásra. 

– Évek óta kijárunk ide csütörtökönként – tette hozzá az idős asszony.

K. Sándor és párja, Rózsika sok évvel ezelőtt a Hétköznapi történet rovatunkban mesélt az életéről. Azóta is többször láttam őket csomagokkal megrakodva, egymás kezét fogva, amint egyik pontból a másikba igyekeztek. Látszólag ugyanolyanok, mint jó tíz évvel ezelőtt, mintha teljesen erőtlen lenne velük szemben az idő. Ez azonban tényleg csak a látszat, Sándor egészsége ugyanis eléggé megromlott az utóbbi időben.

– Egy-két éve gyengültem le, nemrég pedig, amikor segítettem valakinek bútort cipelni, valahogy kicsavarodott a kezem, azóta még rosszabb bőrben vagyok. Úgy is mondhatom, hogy félig le vagyok bénulva – vázolta fel jelenlegi egészségi állapotát az idős férfi, majd kérdésünkre azt is elárulta, hogy bár a régi lakásuk továbbra is megvan, spórolás céljából nem fűtenek.

– De nem fázunk, mert jól felöltözünk, engem meg amúgy is kemény fából faragtak. Négy évvel ezelőtt vízkeresztkor még a Marosban is megfürödtem, ahogy a korábbi években is mindig – tette hozzá Sándor, majd azt is megjegyezte, hogy a Solidaris szervezte találkozókon a meleg étel mellett az is jólesik neki meg Rózsikának, hogy érzik, tartoznak valahova, a rövid igehirdetések pedig különösen boldoggá teszik őket.