Megújul a fehéregyházi Petőfi-emlékhely

Idény végi múzeumkörkép (2.)

A november 3-i lapszámunkban megjelent interjúban  Ötvös Koppány Bulcsúval, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával a turisztikai idényzárás után megpróbáltuk felmérni, milyen látogatottsága volt a kiállításoknak, és arra is választ kaptunk, hogy milyen stádiumban vannak a Kultúrpalota és a Természetrajzi Múzeum javítási munkálatai. Az interjú második részében a jövőbeni tervekről beszélünk. Amint megtudtuk, átvették a segesvári Petőfi-emlékhely gondozását. Ez jelenti 2024-re a legnagyobb kihívást a múzeum munkatársainak. 

– Nemrég a kormány költségvetési megszorításokat vezetett be, ami elsősorban a kulturális intézményeket érinti. Ennek tükrében mi változik a Maros Megyei Múzeum életében? 

– Sajnos az országos költségvetési megszorítások minket is bizonytalan helyzetbe hoznak. Nem volt költségvetés-kiegészítés, nem köthetünk új szerződéseket, és bizonyos kifizetéseket is megtiltott az új törvény, illetve az erről szóló kormányrendelet. Felkészültünk erre, de egyelőre nem látok esélyt rá, hogy az előirányzottnál több pénzt fordítsunk a múzeumi költségekre. Fenntartónknak, a Maros Megyei Tanácsnak sikerült úgy támogatni minket, hogy eddigi terveink kivitelezésében nem volt fennakadás, figyelembe vették a szakmailag megalapozott kéréseinket, és sikerült néhány költséget lefedni. Fennáll annak a lehetősége is, hogy szponzorokhoz forduljunk, de egyelőre annyi a munkánk, hogy ha ezt befejezzük, amint említettem, sikerül az elvárásoknak megfelelő kínálattal előállni. Hogy mit hoz a jövő? Az valóban bizonytalan. Tudni kell, hogy egy-egy kiállítást két-három évig tervezünk. Elkezdődnek a tárgyalások a kurátorokkal, aztán következnek a szerződéskötések, a látványtervek, a kivitelezéshez szükséges anyagok beszerzése, a kivitelezés, nem beszélve a tudományos háttérmunkáról, szövegek összeállításáról, netán katalógus-szerkesztésről, az anyag leszállításáról. 

Tervben van, hogy a várban jövőben az állandó kiállítást kibővítjük az emeleti termekben – a nagyterem kivételével – a megyében zajlott eseményeket bemutató traktusokkal. Jelenleg a koncepción dolgozunk. November 16-án kamarakiállítást nyitunk az emeleti termekben (ahol volt a Barabási Lab tárlat). Egy kutatási projektre 8 millió forintot nyertünk, ennek köszönhetően állíthatjuk ki a Nagyernye és Koronka között tervezett összekötő út régészeti leletmentésén találtakat. Ugyanis Nagyernye fölött Bereczki Sándor régész kollégánk több korszakot felölelő népvándorlás kori temetőt talált. A leletanyagot feldolgozta, és erről egy konferenciát is szerveztünk. Az itt talált tárgyakat mutatjuk majd be a tiszti szalonig vezető teremben. Az ezután következőkben pedig Református kollégiumok Erdélyben címmel nyitunk egy másik kiállítást. Természetesen a tárlatot kiegészítjük a marosvásárhelyi Református Kollégiumról szóló tárgyakkal. Mindez attól is függ, hogy sikerül-e elegendő pénzt elkülöníteni az épület korszerűsítésére. Nem annyira az állagát kell javítani, hanem ahhoz, hogy valóban modern múzeumi követelményeknek megfelelő kiállításokat rendezzünk be, szükség lenne légkondicionáló berendezésre, párátlanítókra, az ablakzárak megerősítésére, a terek akadálymentesítésére. Amennyiben ez nem jön össze, nyilván a lehetőségeink szerint szervezünk a jövőben is kiállításokat. 

– Lesz-e nagyobb lélegzetű kiállítás 2024-ben Marosvásárhelyen? 

– Amint említettem, az anyagiak miatt egy kicsit bizonytalan a jövőnk. Az idén sikerült három nagyobb pályázatot nyernünk. Az egyik a már említett gepida (népvándorlás) kori kutatásra és kiállításra szánt összeg, a másik a Bernády-kiállítás anyagának felújítása, amire 25 millió forintot kaptunk, és van egy harmadik nyertes pályázatunk is. Tekintettel arra, hogy Petőfi 200 jubileumi év volt, 190 millió forintos támogatást nyertünk, aminek köszönhetően az idén átvehettük a fehéregyházi Petőfi-múzeum és emlékhely adminisztrálását. Eddig ennek a helynek nem igazán volt hivatalos gazdája. Idén sikerült rendezni a terület és az épület jogviszonyát, jövő év végéig területrendezési munkálatokat szeretnénk végezni az emlékparkban. Az 1890-es években épült múzeumépületet fel kellene javítani, ami mellé egy kb. 100 négyzetméteres kiállítófelületet biztosító épületet húznánk fel, és természetesen korszerűsítenénk a kiállítást. Erre megvan a költségvetés, hiszen a már említett kormányrendelet nem vonatkozik a költségvetésen kívüli összegek felhasználására. Nem volt könnyű az út idáig, hiszen adminisztrációs és politikai akadályba ütköztünk. Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke sokat segített a tervünk kivitelezésében. Egy sor olyan adminisztratív lépésről van szó, amelyek kevésbé látványosak: telek, épület átvétele stb. Jelenleg készül az a dokumentáció, amely a telek, a régi múzeum felújítására és az új épületre vonatkozik (Documentaţii de Autorizare a Lucrărilor de Intervenţii – DALI). Ezt követi a megvalósíthatósági tanulmány, majd a műszaki terv, és mindenre kötelező a közbeszerzési eljárás. Aztán ki kell váltani a különböző engedélyeket, ezért egyelőre nem lehet határidőket előrevetíteni a kivitelezésre, az a jó, hogy összeállt az a kép, amely felé elindulhatunk. Jövőre van a csata 175. évfordulója. Azt szerettük volna, hogy erre el is készüljünk, de ismerve a hazai körülményeket, jó, ha hozzáfogunk az építkezéshez. Az eseményről megemlékezünk természetesen, és a terveinket is bemutatjuk. Megteszünk mindent, hogy jól haladjunk vele. 

– Remek hír, hiszen végre szakértő kézbe kerül egy olyan emlékhely, amely az egyetemes magyar kultúra és történelem része. Petőfi halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok. Közismert, hogy több elmélet is napvilágot látott ezen a téren. A barguzini kutatás mellett az egyik az, hogy a csatatéren elesett költőt nem a turulmadaras emlékhely alatti tömegsírba helyezték, hanem sebesülten egy környékbeli tanyára (Kolcza-kert) vitték, ahol elhunyt, és ennek az udvarában hantolták el titokban. Mivel a Maros Megyei Múzeum gondozásába került az emlékhely, van-e esély arra, hogy újabb tudományos kutatást kezdeményezzenek, amely végre tisztázhatná ezeket az elméleteket? 

– Az említett projekt része volt a csatatér kutatása is, amelyet a Maros Megyei Múzeum közösen végzett a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Hadtörténeti Múzeummal. Ennek a célja a csata helyszíneinek az azonosítása, nem Petőfi holttestének a kutatása volt. Szakmailag ma minimális esélyt látunk arra, hogy előkerülhetnek a költő maradványai. Ezért nem is kerestük a holttestet. Ha további kutatások lesznek, a legnagyobb felelősséggel és a lehetőségünkre álló korszerű módszerekkel megvizsgáljuk, ha tömegsír vagy magányos temetkezési hely kerül elő. Ma már a technológia lehetővé teszi, hogy az emberi maradványokat genetikailag megvizsgáljuk, és mivel biztosan tudják, hogy a fia, István hova van eltemetve, el lehet végezni az összehasonlító vizsgálatot. Különben csak akkor azonosíthatók be a csontok, ha kétséget kizáró tárgyi bizonyíték kerül elő mellőle, amit valószínűtlennek tartok. 

– Milyen új információval gazdagította a kutatás eddigi ismereteiket a csatatérről? 

– Roncsolásmentes fémdetektoros kutatást végeztünk. Lüdersz tábornok leírása és a későbbi visszaemlékezések alapján lehetett tudni, hogyan zajlott le a csata. A terület bejárásakor nagy mennyiségű korabeli lövedéket (ágyú- és puskagolyó) találtunk. Ezeket beazonosítottuk, és egy adott területen meghatározott sűrűségük alapján meg tudtuk állapítani, hogy melyek voltak gyakoribbak, az orosz vagy a magyar eredetűek, és ebből egyértelművé vált, hogy honnan milyen irányba lőttek. Ezek nagyjából igazolták a leírásokat, és az is bizonyítást nyert, hogy Bem csapatai be akarták keríteni az oroszokat, egyértelműen megtaláltuk az áttörés, illetve az ütközet e mozzanatának a helyét. Természetesen a kutatás eredményeit majd a tervezett kiállításon is szemléltetjük. Így ha ezt a tervet sikerül véghezvinni, korszakalkotó megvalósítást érünk el. 

– Szűkös lesz a költségvetés, mégis sok feladatuk lesz a múzeum munkatársainak. Nem esett szó a Múzeumok éjszakájáról, amely jelentős esemény, és a görgényszentimrei kastélyról sem. Jut-e idő, energia és pénz ezekre? 

– Arra készülünk, hogy a Mezőrücsi Polgármesteri Hivatallal közösen, szakmai partnerként hozzájáruljunk Gheorghe Şincai emlékházának a berendezéséhez. Jövőben állítólag 90 éves a Maros Megyei Múzeum, de a mai napig vitatott, hogy mi számít alapítási évnek. Ezért azt tervezzük, hogy talán 2024 őszre a múzeum történetét bemutató kiállítást szervezünk, ahol az egykori kiállítástechnikákat állítanánk előtérbe. A Múzeumok éjszakájáról még korai beszélni, lesznek meglepetések, talán annyit említenék, hogy tárgyaltunk L. Simon László miniszteri biztossal, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójával, hogy a Szombathelyen és Szegeden is bemutatott Sisi-kiállítást hozzunk el Marosvásárhelyre. Ez, amint a név is mutatja, Wittelsbach Erzsébet császárnéról, magyar királynéról – Ferenc József feleségéről – szól, és az egyik kiemelt tárgy az a ruha, amelyet 1898. szeptember 10-én Genfben viselt, amikor Luigi Lucheni anarchista szíven szúrta. Természetesen más személyes tárgyak is láthatók lesznek a kiállításon. Hangsúlyozom, egyelőre csak tárgyalunk erről. Remélem, sikerül anyagi forrást találni, hogy elhozzuk a kiállítást. Ami a görgényszentimrei kastélyt illeti, ott anyagiak hiányában egyelőre állagmegőrzési munkálatokat végzünk.