Megtanulni NEM-et mondani

Látványelemekre és interaktivitásra épülő drogprevenciós program

Aggasztó méreteket ölt a kábítószer-fogyasztás a fiatalok körében, és egyre zsengébb korban nyúlnak a diákok tudatmódosító szerekhez. Csak a bulin, csak a hétvégén, csak „egy kis füvet”, és folytathatnánk a sort a tettük súlyát elbagatellizáló magyarázatokkal. A sajtó viszont az utóbbi időben is több olyan esettől volt hangos, amikor életeket oltottak ki kábítószer hatása alatt volán mögé ülő fiatalok, vagy éppen súlyos állapotban kerültek kórházba szerfogyasztást követően. A prevenció jelentőségéről rengeteg szó esik, ellenben rendkívül nehéz úgy eljuttatni az üzenetet a fiatalokhoz, hogy az valóban hasson rájuk. Erre vállalkoztak a fiatal egészségügyi szakemberek alkotta Pontis Egészségügyi Szervezet tagjai, akik a hagyományos előadások helyett olyan, vizuális elemekben gazdag, interaktív drogprevenciós programot dolgoztak ki, amely a mai digitális világban szocializálódott fiatalokat is hatékonyan meg tudja szólítani. Ennek jegyében jött létre a Megtanulni NEM-et mondani című drogprevenciós programjuk, amelynek része egy csöppet sem szokványos vándorkiállítás. A programról, az eddigi tapasztalatokról, illetve a kábítószer-fogyasztás veszélyeiről kérdeztük dr. Réti Hunor rezidens családorvost, a Pontis Egészségügyi Szervezet alapító tagját.

– Elöljáróban arra kérném, ismertesse a Pontis Egészségügyi Szervezetet, milyen céllal jött létre és mivel foglalkozik, milyen típusú tevékenységeik vannak?

– Egy szervezet ötlete már harmad-, negyedéves egyetemista korunkban megfogalmazódott bennünk. A több mint 20 főt számláló baráti társaságunk legtöbb tagja már akkor is foglalkozott önkéntes tevékenységgel, ugyanis az egyetemi életünk kezdetétől részesei voltunk a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség rendezvényeinek. A rengeteg tervezést, ötletelést végül tettek követték, és 2022 februárjában létrejött a Pontis Egészségügyi Szervezet. Az elsődleges célkitűzését a neve is jelzi, hiszen a latin „pontis”, azaz „híd” szó arra utal, hogy szeretnénk áthidalni az egészségügy és a páciensek között tátongó, egyre nagyobb szakadékot. Tapasztalataink szerint kifejezetten nehezen tudja célba juttatni az üzeneteit az egészségügy, és közben a páciensek bizalma is egyre jobban meginog, a többi között a világhálón fellelhető legkülönfélébb féligazságok vagy félrevezető tartalmak okán. A tevékenységeink megalkotásakor a hangsúlyt a prevencióra fektettük, hiszen könnyebb egy betegséget megelőzni, mint a már kialakult kórfolyamatokat megpróbálni kezelni. Ennek fényében jött létre a Megtanulni NEM-et mondani dohányzás-, alkohol- és drogprevenciós vándorkiállítás, az Alapszintű újraélesztés képzésünk, valamint a Pontis Tudástár névre keresztelt blogunk, amely weboldalunkon érhető el, és laikusok számára dolgoz fel aktuális és fontos egészségügyi témákat. Ezeken felül számos rövid és hosszú távú tervünk van, amelyekkel bővíteni szeretnénk a programjainkat.

– Egyik programjuk a Megtanulni NEM-et mondani című drogprevenciós tevékenység. Hogyan zajlanak ezek a foglalkozások, miként próbálják ezáltal felhívni a fiatalok figyelmét a kábítószer-használat veszélyeire?

– A program már a kezdetektől a fiatalokat, elsősorban 9-12. osztályos diákokat és egyetemistákat céloz meg, hiszen a megelőzés jegyében olyanokat terveztünk megszólítani, akiknél még – szerencsés esetben – nem alakult ki függőség, vagy ha mégis, akkor jó esélyeik vannak a leküzdésére. A kiállítás stílusa is ez alapján lett kidolgozva: közvetlen, tegeződő hangnemben, tanárok jelenléte nélkül zajlik az osztályonként 50 perces „tárlatvezetés”. Az első pillanattól nyilvánvaló volt számunkra, hogy olyan elemeket kell belecsempésznünk a kiállításba, melyek a modern technológiához szokott és 21. században szocializálódott fiatalok ingerküszöbét is „megütik”. Egy átlagos 50 perces kiselőadás és egy prezentáció már aligha érné el a kívánt hatást. Így a szóban elhangzott és elolvasható anyagok mellé olyan elemek kerültek, mint a kóros tüdőhangfelvételek, melyeket sztetoszkópok segítségével összehasonlíthatnak saját és társaik tüdőhangjával. Mikroszkópot használhatnak, interaktív eszközöket próbálhatnak ki, mint a kábítószerek vizuális hatásait imitáló szemüvegeket vagy a krónikus alkoholisták érzéskiesését bemutató kesztyűket. Mindezek mellett különböző videófelvételek és szervpreparátumok is részét képezik a felhozatalnak.

– Mit tapasztaltak az eddigi prevenciós tevékenységek során azáltal, hogy nemcsak beszélnek a kábítószerekről, azok veszélyeiről, hanem szemléltetőeszközöket is bevetnek, interaktívan zajlanak? Hangsúlyosabban eljut az üzenet a fiatalokhoz?

– Az előadás közbeni tapasztalatok és az utólagos visszajelzések alapján is határozottan igen! A távlati, saját egészségünkre vonatkozó gondolkodás még sokszor a felnőttekre sem jellemző, nemhogy a gimnazista korú diákokra. Ez valahol az adott életszakasz jellemzője, de úgy látjuk, mégis át lehet törni a gátat, és jó néhány fiatalnál sikerül elültetni egy gondolat magvát, amely talán csak pár év múlva érik be, de akkor jobbá teheti, akár meg is mentheti az életüket.

– A fiatalabb korosztályt, gondolok itt az 5-8. osztályos korcsoportra is, megcélozzák ezekkel a prevenciós foglalkozásokkal? Ennél a korosztálynál ugyanis már sajnos egyre gyakrabban előfordul, hogy cigarettáznak, illetve alkoholt is fogyasztanak a gyerekek.

– Sajnos mi is szembesültünk vele, hogy közel sem fedtük le a teljes spektrumot, akiket érinthetnek ezek a problémák. Az 5-8.-osok számára egyelőre nem áll rendelkezésre kész program, amely alapján hozzájuk is el tudnánk látogatni. A kiállítás olyan, sok esetben sokkoló hang- és látványelemeket is tartalmaz, amelyeket át kell alakítanunk vagy ki kell hagynunk, ha a kisebbeknek is bemutatnánk. Arról nem is beszélve, hogy így is nehéz számunkra minden kérésnek eleget tenni, hiszen a program felszereléséhez, működtetéséhez minimum hat, de ideális esetben nyolc-kilenc személyre van szükség, amit nem mindig egyszerű megoldani, tekintettel arra, hogy az orvosi munkánk mellett végezzük a Pontis minden egyéb tevékenységét. Ettől függetlenül tervezzük a fiatalabbak számára alkalmas kiállítást, de jelenleg még kidolgozás alatt áll.

– A tapasztalat alapján melyek azok a szerek, amelyeket a leggyakrabban használnak a fiatalok?

– Nagy idézőjelben úgy fogalmazhatnánk, hogy „szerencsére” még mindig az alkohol és a nikotin (a hagyományos és az elektromos cigaretták) vezetik a sort. A szerencse itt nem úgy érthető, hogy ezek jobbak lennének, vagy kevésbé károsak, mint illegális „társaik”. Sőt, az előadás teljes időtartama alatt igyekszünk felhívni a diákok figyelmét, hogy ne tévessze meg őket az alkohol és nikotin legális mivolta, ugyanis csak azért vannak ebben a státuszban, mert a kultúra és társadalom szerves részét képezik már évszázadok óta, így betiltásuk már lehetetlen lenne. A szerencse úgy értelmezhető, hogy ezeknek a szereknek legalább ismerjük a hatásait. Az illegális szerek között a marihuána fogyasztása a csúcstartó, de sajnos egyre jobban felzárkóztak az utóbbi években a dizájnerdrog néven futó, különböző mesterséges tudatmódosító szerek. Ezek olyan szerteágazó tulajdonságokkal rendelkező, laboratóriumi úton előállított drogok, amelyeknek hatásait sokszor a terjesztők sem ismerik, nemhogy a diákok, akik adott esetben élnek velük. Így nekünk, orvosoknak is jóval nagyobb gondot okoz, ha valakit ilyen, ismeretlen eredetű szernek a hatása alatt hoznak be a kórházba, hiszen, ha nem ismert a hatóanyag, akkor annak megfelelő ellenanyagot, kezelést sem tudunk alkalmazni.

– Sok esetben arra hivatkoznak a fiatalok, hogy csak alkalomadtán szívnak, csak buliban, csak hétvégén. Milyen veszélyekkel jár ez az alkalmi fogyasztás, és hogyan lehet könnyedén eljutni innen a függőségig?

– Ahogy a prevenciós kiállítás egyik videóanyagának fő üzenete is próbálja tudatosítani: Egy pillanat műve lehet az egész. Senki sem úgy kezdi az első cigaretta vagy első pohár ital elfogyasztásakor, hogy: „Én igenis függő akarok lenni!” Mindig buliból indul, mindig csak „egyszer kipróbálom”. De egyik pillanatról a másikra csúszhat át nagyon súlyos függőségbe, és lehet, mindaddig sem fizikai, sem pszichés tünetet nem okozott az alkalmi, hétvégenkénti szerfogyasztás, de ha elindultunk a lejtőn, akkor már sokkal nehezebb a megállás és a függőség beismerése is. Nincs 100%-ban tökéletes standard, hogy hányszori használat után lesz valaki függő, hiszen mindenkinek más a szervezete, a genetikája, a toleranciája, a pszichés beállítottsága, de pont emiatt nem éri meg kockáztatni. Ezenfelül, ha nem is alakult ki még a függőség, az alkalmi fogyasztásnak is pont úgy megvannak a testet, pszichét károsító hatásai, amelyek a fiatal, még jól regenerálódó szervezet számára nem lehetnek feltűnőek, de mivel 25 éves korig az idegrendszer még fejlődik, minden bevitt szer komoly károkat tud okozni, amit akkor még nem érzékelnek. Természetesen meg lehet és meg is kell említeni az alkalmi fogyasztásnál a túladagolás veszélyét, amely pont úgy bekövetkezhet akkor is, ha az adott személy azzal nyugtatja magát, hogy „csak alkalmanként” vagy „most először” próbált ki egy bizonyos tudatmódosító szert.

– Nagyon elterjedtek az úgynevezett dizájnerdrogok, amelyek elérhető áron, viszonylag könnyen beszerezhetőek. Ezek milyen veszélyekkel járnak a fiatalokra nézve?

– Az előadásunkban is kiemelten foglalkozunk a dizájnerdrogokkal, épp a kérdésben megfogalmazott okokból. A könnyű hozzáférhetőség és alacsony ár sajnálatos módon nagyon elterjedtté tette ezeket a készítményeket világszerte. A fokozott veszélyei pedig abban rejlenek, amint már fentebb is tárgyaltuk, hogy klasszikus, már ismert drogok molekuláit laboratóriumi körülmények között módosítják, ezáltal egy teljesen új szert hozva létre. Ennek hatásmechanizmusát és lehetséges következményeit nem ismerjük egészen addig, míg az erre szakosodott állami szervek nem kapják el a terjesztőket, és nem azonosítják az új molekulát. Attól függően, hogy miből és végtére is mit szintetizáltak a kábítószer készítői, a mellékhatások hosszú skáláját nevezhetjük meg a könnyebb testi tünetektől (hányinger, hányás, hasmenés) egészen a májleállás, légzésbénulás, többszervi leállás következtében bekövetkező halálig. A testi tünetek mellett pszichózisok vagy akár maradandó személyiségbeli torzulások jöhetnek létre, akár egyszeri használat után is.

– A prevenciós foglalkozások során valószínűleg akadnak fiatalok, akik megnyílnak, esetleg mesélnek saját tapasztalataikról. Mi az, ami miatt elmondásuk szerint tudatmódosító szerhez nyúlnak?

– Egy kiegyensúlyozott lelkivilágú, magabiztos, stabil családi hátterű fiatal gyakorlatilag sosem válik szerfüggővé. Tapasztalataink és a szakirodalom szerint sincs olyan, hogy „egészséges kábítószerfüggő”. A tinédzserkornak kiemelt jellemzője a megfelelési vágy, így könnyen megeshet, hogy valaki a társaság, barátok miatt próbál ki egy szert (legyen az legális vagy illegális). Ezt nevezhetnénk természetesnek, de nyilvánvaló, hogy a megfelelési kényszer nem egészséges lelki folyamat, hiszen azt feltételezi a fiatal magában, hogy „akkor fognak elfogadni, ha úgy cselekszem, mint ők”. A szervezetnek szüksége van a boldogságra, amelyet a dopamin nevű hormon által kap meg, és ha ez valamilyen belső vagy rajta kívülálló ok miatt hiányos, akkor ennek helyére férkőzhet be a cigaretta, „mert az megnyugtat”, az alkohol, „mert az ellazít” vagy bármely illegális szer, „mert az kiszakít a valóságból”. Nyilván ezt ők nem így fogalmazzák meg. Olyan egyszerű és ártatlannak tűnő mondatok hangzanak el, mint: „Hát a haverok is ezt csinálják.”; „Csak hétvégente.”; „Könnyebben ellazulok a buliban.” De, ha a fentebb leírt okfejtést vesszük alapul, tisztán látszik, hogy minden ilyen esetben valamit kompenzál az adott szer a fiatal életében, legyen az egyszerű önbizalomhiány vagy súlyos lelki traumák, egyik vagy mindkét szülő nélküli gyermekkor stb.

– Önök mit tapasztalnak, tisztában vannak-e a használat valós veszélyeivel, vagy inkább a bagatellizálás jellemző?

– Sajnos teljes társadalmi szinten a bagatellizálás a jellemző, a lázadó tinédzserkorszakra meg nyilván ez fokozottan igaz, és igaz volt mindig is. Vannak kivételes esetek, amikor egy-egy fiatal kifejezetten sokat tud bizonyos szerekről, az internet és a gyors információelérés könnyen felkészültté tesz valakit, ha érdeklődik a téma iránt, de nem ez a jellemző. Az alapszintű adatok mindenki fejében léteznek, az, hogy a cigaretta tüdőrákot, az alkohol májcirrózist okozhat, elég gyakran hangzanak el a mindennapokban, hogy tudjanak róla, de a részletesebb tudás nagyrészt hiányzik. Ezek olyan távlati betegségek, amiket nem tudnak érdemben belehelyezni az életükbe (hacsak valamelyik közeli rokonuk nem szenvedett ezek valamelyikében), ezért is igyekszünk az olyan, ritkábban említett hatásokról is beszélni, amelyek már az ő korukban is lényegesek lehetnek. Ilyenek a cigaretta és alkohol higiéniára gyakorolt hatásai (szájszag, hajhullás, a bőr korai öregedése), valamint a pszichés és személyiségbeli torzulások alkohol vagy bármely illegális szer fogyasztása esetén.