Megrohamozták a vérközpontokat a véradók

Meghozta a kívánt hatást az utalványok értékének emelése

Januártól jelentős mértékben, négyszeresére emelték a véradóknak járó étkezési utalványok értékét, aminek hatására már az év első napjaiban országszerte megugrott a véradásra jelentkezők száma. A Marosvásárhelyi Vértranszfúziós Központban már az év első három munkanapján több mint 260-an adtak vért. 

A korábbi években rendszeresen arról számoltunk be, hogy országos viszonylatban komoly készlethiány van az egyes vérközpontokban, folyamatosan felhívásokat tettek közzé, hogy mozgósítani próbálják az embereket. A statisztikák szerint Románia lakosságának csupán 1,8 százaléka jelentkezik donornak, még mindig az a jellemző, hogy az emberek csak akkor adnak vért, ha közeli hozzátartozójuk vagy ismerősük családtagja szorul sebészeti beavatkozásra.

Annak érdekében, hogy véradásra és ezáltal a súlyos állapotban levő betegek megmentésére ösztönözze a lakosságot, idén januártól az egészségügyi szaktárca az eddigi 9,75 lejről 40 lejre emelte a véradásért járó utalványok értékét. Minden véradásért hét utalvány jár, így mintegy 280 lej értékű juttatást kapnak a donorok. Ugyanakkor egy szabadnap is jár nekik, emellett 50 százalékos kedvezmény a tömegközlekedési eszközökre, illetve egy ingyenes vérvizsgálatot is végeznek esetükben.

A kártyára feltöltött elektronikus utalványok értékének a megemelése, úgy tűnik, elérte a kívánt hatást, hiszen az országos híradások arról számoltak be, hogy már az év első munkanapjaitól országszerte megteltek donorokkal a vértranszfúziós központok.

A Marosvásárhelyi Vértranszfúziós Központban is ez a helyzet, Marinela Lazăr, az intézmény sajtószóvivője lapunk érdeklődésére elmondta, hogy már az év első munkanapján érezhető volt a véradók számának növekedése, csak az első három munkanapon 266-an adtak vért, és kedden kora délelőttig, amíg a sajtószóvivővel beszélgettünk, már mintegy ötvenen jelentek meg a központban. – Egyértelmű, hogy a magasabb juttatás az oka a véradók száma számottevő növekedésének, olyanok is jelentkeztek, akik sok éve nem adtak vért, illetve olyanok is, akik még eddig soha nem tették ezt meg. Meg kell néznünk, hogy a továbbiakban hogyan alakul a jelentkezők száma, hiszen valamelyest a kórházaktól érkező kérések függvényében kell alakítsuk a tevékenységünket, ugyanis a vérkészítmények nem tárolhatók a végtelenségig – mutatott rá a szóvivő. Egy véradótól átlagosan 450 milliliter vért vesznek le, amiből három komponenst választanak szét, tehát egy donor három betegen segíthet.

A tavalyi év kapcsán rámutatott, a járvány idején tapasztalt drasztikus csökkenést követően valamelyest kezdett helyreállni a helyzet, a tavaly a Marosvásárhelyi Vértranszfúziós Központban több mint 13 ezer egység vért gyűjtöttek be, ami mintegy 500 egységgel több, mint az előző évben. A járvány előtt átlagban évente több mint 14 ezer egység gyűlt össze, így most elmondható, hogy kezdenek visszatérni arra a szintre.

A tavaly ugyanakkor több mint ezer egység vért sikerült begyűjteni terepen, az egyes kiszállások alkalmával, Szászrégenben, Libánfalván, Erdőszentgyörgyön is szerveztek véradási akciókat, ugyanakkor a Sapientia egyetemen, illetve nagyvállalatoknál szintén, többek között az E-On gázvállalatnál, az Azomureş vegyipari kombinátnál. Pozitívum, hogy egyre több cég, szervezet, intézmény keresi meg őket azzal, hogy az alkalmazottaik szervezetten szeretnének eljönni vért adni, tavaly a csendőrök, rendőrök, vallási felekezetek hívei, a vízügyi igazgatóság dolgozói, valamint a Ropharma cég munkatársai tették meg a nemes gesztust. 

Idén is tervezik, hogy havonta egyszer kiszállnak majd Szászrégenbe, ahol a helyieknek lehetőségük adódik vért adni, a további kiszállásaikat annak függvényében szervezik majd meg, hogy a vásárhelyi központban mennyien jelentkeznek, hiszen az alkalmazottakat nem emelhetik ki innen, amennyiben nagy számban érkeznek a véradók – hangsúlyozta Marinela Lazăr.

A buszban kialakított mobil vérközpont kapcsán több ízben szó esett arról, hogy a minisztérium nem rendelt melléje külön személyzetet, és ennek hiányában nem tudják megfelelően kihasználni, ráadásul az önkéntes buszsofőr, aki a szabad-idejében évekig segített abban, 

hogy a mobil vérközponttal eljuthassanak különböző településekre, nyugdíjba vonult, sofőr hiányában pedig nem tudják igénybe venni a mobil vérközpontot, így a kiszállásokat egy szolgálati személyautóval, valamint a saját gépkocsiikkal oldják meg az alkalmazottak, hiszen ezen alkalmakkor minden olyan eszközre, felszerelésre szükségük van, amelyeket a székhelyen is használnak, tehát ezeket viszik magukkal, egy autóval pedig nem tudják megoldani. Ugyanakkor a vértranszfúziós központ személyzete az intézményben kell ellássa a teendőit, nem tud folyamatosan terepre járni. Két asszisztensre és egy orvosra is szükség lenne, akik a buszon teljesítenek szolgálatot, de ezek a hiányosságok a mai napig nincsenek megoldva.