Még a fák is sírnak…

A megtöretésben, omlásban, romlásban, örök szenvedésben is őrt álló, az éltető szülőföldbe konokul kapaszkodó erdélyi fák, a kisebbségi lét drámai jelképei, e különös „székely csúcsívek” grafikusmestere, Kusztos Endre is eltávozott. Ünnepelni készültünk, búcsúznunk kell tőle. Ez év szeptember 27-én töltötte volna a 90. esztendejét, február 14-én, szombat este útban Szovátára, autóbalesetben vesztette életét Marosvásárhelyen. Hónapokkal születésnapja előtt, március végén személyes jelenlétében terveztük megnyitni jubileumi tárlatát a Bernády Házban. Elsőként szerettük volna köszönteni, emlékkiállítás lesz a tervezett ünneplésből. Még a nyáron, Makfalván ígérte meg, hogy itt lesz, találkozni fog a vásárhelyi közönséggel. Szülőfaluja alkotótáborából sohasem hiányzott, ha betegség kínozta is, mint az utóbbi években elég gyakran, pár napot mindenképp eltöltött a művésztelepen, és amikor jól volt, reggeltől estig járta a környéket, rajzolta ismerős fáit, bokrait, majd örömmel újságolta, újabb ismerősöket szerzett: a helytállás, a kitartás, a természet példás emberi tulajdonságokat magukra öltő más érdekes alakzatait. Lenyűgöző volt az alkotókedve, kifogyhatatlan az életereje. Ki hitte volna, hogy úgy éri a végzet, mint három és fél évtizede fiatalabb pályatársát, a makfalvi tábor névadóját, Nagy Pált?! 

Több bánatfa már nem kerül ki Kusztos Endre keze alól, megszakad szénbe, tusba, diópácba varázsolt fekete-fehér metaforáinak sora. A nagyvilágba szétszóródott alkotásai, gazdag életművébe sűrített naplólapjai azonban még sokáig megszólítják embertársait. Hű volt hozzájuk, ahogy mindazokhoz ragaszkodott, akik megbecsülték emberségét, tehetségét, segítették művésszé válását, egyengették pályáját, biztatták, ösztönözték gyakori megpróbáltatásai idején. Most is Kolozsvárról tartott otthonába, egykori kedves tanára, Miklóssy Gábor festőművész képeivel volt találkozása a kincses városban, ahol hatvan évvel ezelőtt végezte a képzőművészeti főiskolát. Haza már nem érkezhetett. De ott van, ott lesz még sokáig számos otthonban, sok-sok művészetkedvelő emlékezetében. Ne hagyjuk, hogy fekete csend lepje be ezt az értékes hagyatékot is. Kusztos Endre életpárti volt. Őrizzük meg magunkban ilyennek! Legyen nyugalmas a pihenése!