Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-06-07 14:00:00
Úgy tűnik, hogy Romániában a medveügy valóságos szappanoperává duzzad, amelynek immár több tragikus epizódja is van. Szombaton Küküllőprod (Prod) falu bejáratánál sebzett halálra a nagyvad egy 34 éves férfit. Májusban egy medve a Beszterce-Naszód megyei Telcs határában sebesített halálra egy 53 éves asszonyt, a székelyföldi Farkaslaka közelében egy 65 éves, a vadonban egyedül élő férfi holttestét találták meg, a külsérelmi nyomok alapján azt feltételezték a hatóságok, hogy ő is medvetámadás áldozata lett. Néhány napja pedig egy másik eset kavarta fel a kedélyeket. A Szilágy megyei Révkörtvélyes határában legelő nyájra támadt a medve, a pásztor kutyáival zavarta meg az állatot, majd egy fa mögé húzódva fejszével végzett vele, emiatt orvvadászért indítottak eljárást ellene. Igaz, a pásztor megnyúzta a medvét, és a bőrét eladta. A bűnvádi eljárásra reagálva azonban több juhász tiltakozó megmozdulást szervezett. Az egyre gyakoribb esetek továbbra is igazolják, hogy több környezetvédelmi miniszter erőfeszítései ellenére sem találtak megoldást a szigorúan védett faj által okozott gondok rendezésére. Romániában a legfrissebb genetikai populációfelmérés eredményei a barna medvék túlszaporodását mutatják. Eszerint az országban élő nagyvadak száma 10.419 és 12.770 közöttire tehető, míg szakértők szerint az optimális egyedszám 4000 lenne. A településekre bejáró vadak nemcsak tetemes anyagi kárt okoznak, hanem az elmúlt 5–6 évben több mint 150 esetben emberre is rátámadtak, és ezek közül több mint tíz halállal végződött.
Mint ismeretes, áprilisban megszületett az a törvénymódosító javaslat, amely a medveállomány ritkítását célzó vadászati kvóta megduplázásáról döntött. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által előterjesztett törvénytervezet 2026-ra és 2027-re a korábbi 426 helyett évi 859 barna medve kilövését írja elő megelőzési céllal, a jogszabály kihirdetése helyett azonban az államfő alkotmányossági óvást emelt. Azóta a jelenleg is érvényben levő kilövési eljárás alapján lehet elejteni a nagyvadat. Az RMDSZ által benyújtott törvénymódosító javaslat óta eltelt időszakban megszaporodott esetek miatt több olyan település polgármestere is, ahova rendszeresen visszajár a nagyvad, az eljárás egyszerűsítését kérte. Egyelőre ez ügyben sincs előrelépés.
A „medvével tartó” környezetvédők is beláthatják, hogy az állat szempontjából is tarthatatlanná vált a helyzet. Nem kell nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy elismerjük, az elszaporodott állomány miatt az egyedek is stresszhelyzetbe kerültek, hiszen egy-egy medve táplálékszerző területe több négyzetkilométert is felölel. Ahogy újabb medve kényszerül arra területre, az egyik lépés az, hogy a gyengébb egyed, amely nem tudja tartani a területét, újabbat keres. Ott viszont egy másikkal kerül konfliktusba, és így természetesen levonul az emberek lakta területre, ahol ráadásul könnyebben megszerezheti táplálékát. A szakértők is igazolják, hogy medve nem olyan ragadozó állat, mint az oroszlán, amely kifejezetten táplálékszerzésért támad. Az esetek többségében megijed, és ösztönből védekezik, anyai ösztönből a bocsait védi, és amennyiben éhes, és úgy érzi, hogy az élelemforrása is veszélybe kerül, szintén védelemből lesz agresszív. Ha alaposabban megvizsgáljuk a medvetámadások okát, kiderül, hogy az esetek többségében a felsoroltak miatt keletkezett konfliktus az ember és az állat között.
Beszéljünk azokról az oktondi helyzetekről is, amikor az útszélén álldogáló medvét etetik. A vadállat nem úgy veszi el az étket, mint például a macska!
Tévedés ne essék! Az emberélet mindennél fontosabb. De azt is vegyük figyelembe, hogy a medve életterének a csökkentését az emberi beavatkozás okozta. Mint ahogy azt a fajta stresszhelyzetet is, amely a túlszaporodás miatt a lakott területekre kényszeríti a vadállatot. Tegyük még hozzá, hogy az állatok más országokba való telepítése nem megoldás, hiszen tudomásom szerint egyetlen, a hatóságok által megkeresett – a faj számára kedvező életfeltételt biztosító – országnak sem kell kárpáti barna medve. Lehet, hogy jogos az államelnöki hivatal óvása az uniós jogszabályok perspektívájából; valószínű, hogy a kilövési rendszeren is van javítanivaló, azonban lassan odajutottunk, hogy a medvéknek is jobb, ha csökken a populációjuk. És ezt végre meg kell érteniük a környezetvédőknek és az Európai Unió jogalkotóinak is. Minden késés újabb emberáldozatot jelenthet. Ki a felelős mindezért?
A szappanopera folytatódik.