Márton-napozás a Waldorf-óvodában

Waldorf-óvodások ünnepeiről

– többek között őszi szertartásokról, a külső fényt felváltó belső ragyogásról és az ehhez kapcsolódó jelképekről – mesélt szeptember végén szülőknek és pedagógusoknak Forgács Erzsébet, a gödöllői alternatív oktatás jeles képviselője. Az előadásra a húszéves marosvásárhelyi Fészek Waldorf-óvoda jubileumi ünnepsége keretében került sor a Maros Művészegyüttes kövesdombi termében.

Forgács Erzsébet az együttlét első perceiben gyertyát gyújtott, annak fényénél járta körbe az esztendőt, és vetítette hallgatósága elé a lelkiségre hangolt ünnepek árnyalatait. Ezúttal a Szent Mihály-időszakról szólunk és Szent Márton napjának waldorfos rituáléit mutatjuk be, a téli ünnepekre a későbbiekben térünk ki.

– Az ünnep kijelöli az évkör ritmusát, átsegít az egymást követő események során, segít eligazodni a világban, és kapcsolódni a kozmikus rendhez – mondta bevezetőjében az előadó, majd Kodolányi Jánost idézte: „Valaha, a paradicsomi létben ünnep volt az ember minden napja, minden perce, hiszen az örökkévalóságban élt, együtt Istennel”.

Az év ünnepköreit felvillantó utazás elején az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a kifelé fordulást, a természetbe való beleolvadást jelentő nyár közepén, Szent Iván éjszakájától észrevétlenül elkezd fogyni a fény. Perzselő meleg van, de lassan minden kezd befelé fordulni, koncentrált érettségben megjelenni. Az ősz kezdetén aztán végképp elkezdődik valami, ami kívülről befelé, önmagunk felé visz.

– Nagyon jó, hogy a Szent Mihály-időszak egybeesik az óvoda-, iskolakezdéssel, ami egy befogadó, koncentrált létforma felé vezet. Mihály a kozmikus intelligencia ura, ami a közösségekben tud megnyilvánulni, a szíverőkön keresztül – hallhattuk az előadótól, aki a későbbiekben arra is felhívta a figyelmet, hogy a kisgyermekek jobban elfogadják mindazt, amit képekben visznek eléjük, ezért fontos számukra az évszakasztal, illetve az év változásait érzékeltető szimbólumok. 

Szeptember 29-e, Szent Mihály napja után egyre egyértelműbb a fény fogyatkozása. November 11-ére, Márton-napra aztán végképp elfogy a külső fény. Ekkor kerülnek elő a lámpások, amelyek a burokba zárt szellemi fényesség hordozói – mondta Forgács Erzsébet, majd bővebben is kitért a Waldorf-tanintézetek egyik legszebb szertartására, a Márton-napi lámpás ünnepre, melynek üzenete: nekem kell a fényt kivinni, a bennem lévő belső fényből kell másoknak adni. 

– Az olaj, amivel lekenjük a gyermekekkel készített lámpásokat, koncentrált napfény. Nem véletlen, hogy a kis Jézus elé járuló három királynál is ott van az olaj – emelte ki az előadó. – Az, hogy a lámpáson átviláglik a benne lévő gyertya, a lélek sugárzását jelképezi. Ezt a fényt visszük ki a természetbe, ahol a kisgyermek az egész elemi világot maga körül érzi. Ekkor kezdődik el a törpék ideje (sz.m.: számos Waldorf-óvoda lámpásünnepén, a tanintézet udvarán vagy az erdőben szülők készítette kis törpéket rejtenek el a pedagógusok, és az apró kis „lényeket” a gyermekeknek kell megtalálniuk). A Márton-napi ünnepen a belőlünk, tőlünk áradó kis fény mindenen megjelenik – zárta az őszi ünnepkörhöz kapcsolódó előadásrészt Forgács Erzsébet.

A gödöllői Waldorf-óvodások adventi várakozásáról, a Szent Miklós-ünnepről és a karácsonyról a későbbiekben számolunk be.