Marosvásárhely (3.)

Barangolónk következő marosvásárhelyi állomása a Kultúrpalota, amely a város legjellegzetesebb és legreprezentatívabb, a szecessziós stílus nemzetközi szinten kiemelkedő épülete, a város védjegye. Valószínűleg nincs is olyan marosvásárhelyi, aki legalább egyszer be ne lépett volna a kultúra ezen szentélyébe valamilyen rendezvényre, de talán keveseknek van ideje többet időzni ott és megtalálni azokat az érdekességeket, amelyek különlegessé teszik az épületet. S hogy csak egy – nem művészi vagy építési jellegéhez kötődő – titkot fedjek fel: a nagyterem egyik oldalajtajának üvegablakába valaki 1919-ben belekarcolta a szignóját. Az is érdekes, hogyan vészelték át a kommunista időket az üvegablakok, és miként került elő a nagyterem főbejárata fölötti koronázási dombormű. Járjuk hát be a csodálatos épület minden zegét-zugát, és fedezzünk fel hasonló érdekességeket. Ehhez csupán néhány támpontot adunk, hiszen tanulmányok, kötetek tucatja jelent meg az épületről. Útmutatóul felhasználtuk a legújabb információkat tartalmazó, Oniga Erika művészettörténész által szerkesztett, 2013-ban kiadott A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908–1913 című kötetét (megvásárolható a Tükörteremben). 

A Kultúrpalota díszítésében keveredik a 19. század negyvenes éveiben megszületett történelmi, historizáló igény, a magyar történelem jeles képviselőinek, tetteinek, alkotásainak bemutatása, népművészeti értékeink, formakincsünk megjelenítése és a balladák szövevényes, szimbolikus világát a nemzetközi szecesszió eszközeivel feltáró elbeszélő kedv. Az épület homlokzatán téglalap alakú mezőben látható Körösfői-Kriesch Aladár mozaikja, A magyar kultúra apoteózisa (Hódolat Hungária előtt), amelyet a többi mozaikkal együtt Róth Miksa kivitelezett. Hungária allegorikus figurája a magyar királyi jelvényekkel ékesen (korona, koronázási palást, kard) trónol, két oldalán egy-egy vértbe öltözött címertartó angyalszárnyú alak áll. Egyikük Marosvásárhely, másikuk Mátyás király címerét tartja, mögöttük a marosvásárhelyi Városháza és a kolozsvári városfal gyűrűjében a Farkas utcai templom és a Szent Mihály-templom tornya vehető ki. Jobb és bal oldalról történelmi és allegorikus férfi- és nőalakok hódolnak Hungária előtt. Ezzel Marosvásárhely azt a vágyát fejezi ki, hogy az erdélyi művelődés fellegvára, Kolozsvár mellett a magyar kultúra jelentős éltetője legyen. A négy bejárati ajtó fölött Kallós Ede bronzreliefjei Liszt Ferenc Szent Erzsébet-legendáját, a két Bolyait, Aranka Györgyöt és az első nyelvművelő társaság megalapítását, valamint Erkel Ferenc Bánk bán című operájának egyik képét jelenítik meg. A második emeleti ablakok mellvédjében álló, kőből faragott portrék a magyar irodalom, tudomány és művészet nagyjait örökítik meg. Az épület zeneiskola felőli oldalhomlokzatát Körösfői- Kriesch Aladár a zene allegóriáit ábrázoló mozaikjai díszítik. A tetőt a Zsolnay-gyárban készült mázas (kék-fehér) és mázatlan (vörös) cserepek fedik.

Az előcsarnok jelképesen is bevezető a Kultúrpalotának az építészek által kialakított, sokféle funkciót betöltő részeihez, termeihez, s egyben funkcióikat össze is foglalja. Ide belépve feltűnik a szecesszió legszembetűnőbb vonása, a díszítettség, „a színakkordok ereje, változatossága, gazdagsága”, ahogy Körösfői jellemezte. Az oldalfalak freskóit is Körösfői tervezte és kivitelezte. Témájuk: székely népmese és székely táltosok. A ruhatárak felett pedig az egyik oldalon kalotaszegi népviseletbe öltözött emberek, asszonyok, a másik oldalon Varga Katalin története elevenedik meg. A főbejárati ajtókkal szemben, a nagyterem dupla ajtója felett van a koronázási dombormű, amely eredetiben sokkal díszesebb volt, s amelyet Kriesch javaslatára és rajzai alapján Sidló Ferenc mintázott meg. A relief Ferenc József császár, a Kultúrpalota névadója magyar királlyá koronázásának 40. évfordulója alkalmára (1907-ben) készült. A dombormű a trianoni döntés után elsőként került le a palota díszei közül. Szerencsére a megfelelő személyek gondoskodtak arról, hogy senki se szerezzen róla tudomást, elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A Székely Színház elköltöztetésekor Nagy Sándor kellékes a színpad alatt, az orgona transzformátorházában akarta befalaztatni, de meghalt a kőműves, így az udvarról behordatott egy köbméter kavicsot, és ezzel álcázta. Így maradt fenn a dombormű, amelynek létét az 1989-es rendszerváltást követően, 2005-ben a sajtó hozta nyilvánosságra. Ezután a megyei tanács hozzájárulásával sikerült restauráltatni, és 2006-ban visszatenni az eredeti helyére. 

Az előcsarnok falképei szimbolikus alkotások. Balra a Székely mesemondást, jobbra a Táltosokat fogta keretbe Körösfői. A Székely mesemondás című freskón, világoskék ruhában, átszellemült tartásban (révületben) az ég és a föld között közvetít a mesemondó, utalva a költészet kettős eredetére, a képzeletre, ihletre és a valóságra. Szavait kantelén kíséri egy férfi: ő a valóságban Vida Károly csizmadiamester, törvényhatósági tag volt. A mesemondót a lábánál egy nőalak hallgatja, a földön ülve: Bernády György második felesége, Madarász Erzsébet. Az álló székely nemes úr is valós alak, nem más, mint ábránfalvi ifj. Ugron Gábor. A Táltosok freskón a rítus résztvevői körbeveszik-körbetáncolják és figyelik a főalakot, a középen guggoló sámánt (táltost). Konkrét forrását nem ismerik a képen látható jelenetnek, valószínű, hogy Körösfői tanulmányozta Ipolyi Arnold Magyar mythologia (1854) című könyvét, ebből ihletődött.

Az előcsarnok többi freskójának elkészítését Körösfői a tanítványaira bízta, akik követték stílusát. A bal szárny három freskója történelmi témájú, de balladai forrásra támaszkodik. Leszkovszky György „egy hármas osztású kompozíciót” festett 1912-ben, a Bátori Boldizsár című népballada nyomán. A főalak ugyanaz mindhárom képen: egy szomorú, hosszú, sötét ruhát, haját copfba fonva viselő nő. A ballada szerint, miután Bátori meghallja, hogy a kisfia nem az övé, „Júdit asszonyt” a vesztőhelyre viszi; az asszony a fővételre készülve kéri a hóhért, hogy várjon még kicsit; megérkezik gyermekének valódi apja, az „erdélyi kapitány”, s megöleli őt, mondván: „Enyim vagy, nem másé”. A balladában nincs szó a történelmi hősről, a Habsburg-ellenes erdélyi párt egyik vezéréről, akit fiatalon kivégeztek 1594. szeptember 11-én. A férfias erényeket mutató Báthorival szemben a szerelmes kapitány a „pozitív hős”, s Judit asszony esetében is a szerelmet értékeli a ballada, nem ítéli el bűnös asszonyként. Az előcsarnok jobb szárnyában látható a Pásztorjeleneteknek vagy Sátoros ünnepnek nevezett képsor, amely akár a Görgény völgyében jól ismert román népballada, a Mioriţa is lehetne, de legalább ennyire valószínű, hogy az Erdélyben sokféle (900) változatban élő hegyipásztor-történet egyike a képsorozat forrása (A megölt havasi pásztor, Szép fehér pakurár, Szép fehér juhászka a legismertebb címváltozatok). Mindkét folyosó végében, a két oldalsó feljáró felett még egy-egy kép kapott helyet. Gábor Nándor munkáin fiatal kalotaszegi asszony a gyermekével s egy vízió (lángnyelvekkel körülvett nőalak, torony előtt) látható. Több balladának is résztémája a tűzbe vetett nő. Az előcsarnok összes munkáját, a városi tanács felhatalmazásával, Bernády György polgármester 1912. május 30-án rendelte meg Körösfőinél, utoljára a Székely mesemondás című falkép készült el 1913-ban. 

A felső szintekre a folyosókról a nagyterem két oldalán fekete erezetű fehér márvánnyal burkolt lépcsők vezetnek, emeletenként pihenővel. A lépcsőház és szintenként a pihenő falait is zöldre festették, megtartva az előcsarnok domináns színét. A munkával Falus Elek (1884–1950) 1913 januárjában készült el. Emeletenként, a lépcsőkkel szemben, egy-egy hármas osztású, a népművészeti motívumokat geometrikus rendbe szedő ablak nyílik a belső udvar felé: a bal oldali lépcsőházban Jókai Mór, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, a jobb oldaliban Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály, a 19. századi magyar kultúra és történelem kiemelkedő alakjainak arcképe vehető szemügyre. 

A Kultúrpalota ezer férőhelyesre tervezett, jelenleg nyolcszáz személyt befogadó hangversenyterme az épület középső részét uralja. Az épület mindhárom szintjét átfogó belmagasságú koncertterem kialakításánál a tervezők a 20. század eleji építészetben újdonságnak számító vasbeton szerkezeti megoldást alkalmazták. Díszítését – Bernády György polgármester kívánságait figyelembe véve –, minden bizonnyal az építészpáros, Komor és Jakab elképzelései határozták meg, akik a kor magyar nemzeti stílusának kifejezésre juttatása érdekében az erdélyi népművészetből merítették az állati és növényi motívumokat. A díszpáholy dús aranyozású indadíszes plasztikája helyén, levélkacsos mellvédkartusának közepén eredetileg Marosvásárhely városa, fölötte, az első emeleti mellvéden pedig Magyarország címerét helyezték el, amelyeket az országváltáskor eltávolítottak. A csillárokat – akárcsak az épület többi helyiségében lévő fénytechnikai tartozékokat – a budapesti Kissling Rudolf és Fiai cég gyártotta. A hangversenyterem bejárati ajtóit, falburkolatát a Mestitz Mihály és Fiai cég készítette. A 63 regiszteres, elektropneumatikus, kúpládás orgonát 1911. december 30-án a sziléziai Rieger orgonagyárnál rendelték meg, Antalffy-Zsiros Dezső, Schmidthauer Lajos budapesti orgonaművészek és Karácsonyi István szakértők tervei alapján. 1913 áprilisában szállították a városba, és ugyanazon év július 15-én helyezték üzembe. Az épület érdekessége, hogy már a kezdetektől központifűtés-rendszere volt. A szénraktár a nagyterem pincéjébe, a fűtőkamra a pódium alatt állt. Az 1960-as években, a Kultúrpalota felújításakor az egykor itt működött, ám veszélyessé vált kazánházat az épület hátsó mellékszárnyába költöztették. 

Kétségkívül a Kultúrpalota legékesebb helyisége a Tükörterem, amely a belsőépítészet és díszítőművészet új, Körösfőiénél modernebb szemléletét jeleníti meg. Nevét a rövidebb végeiben található hatalmas, hármas tagolású velencei tükrökről kapta. Eredetileg az ablaksorral szemközt is tükrök álltak volna, de ezek szállítását a háború megakadályozta. Az ablaküvegek az erdélyi mítoszok és balladák világába vezetnek. A terem szélein álló 3-3 nagy, hármas osztású ablakot Toroczkai Wigand Ede tervezte. Az egyik oldalon a jellegzetesen erdélyi életképeket bemutató Hajdanában réges-régön, a Nagyúr kapuja, a Sátoros palota, míg a másik oldalon a székely eredetmonda képei: Réka asszon sátoros kertje, Csaba bölcseje, Réka asszon kopjafája találhatók. A szimmetrikusan elhelyezett kisebb ablakokon – Sátorpalota, Perosztó szék és Réka asszon deckás ablaka – hasonlóképpen a székely ház és enteriőr volt a tervező kiindulópontja. A Tükörterem bútorait feltehetően szintén Toroczkai Wigand Ede tervezte, és Braun Mór budapesti iparművészeti lakásberendezési vállalata készítette el. 

Az üvegablakok Róth Miksa szignóját viselik. Toroczkai üvegablak-sorozata fogja közre a Nagy Sándorét (1869–1950). A két gödöllői mester tematikája és módszere eltér: előbbi a sík hármas ablakokon egy-egy képet jelenít meg, míg Nagy Sándor a fülkeszerűen kiképzett mélyedések minden osztásában egy képet és felettük ornamenst, amelyeket különböző módokon kapcsol össze egy-egy tematikai egységgé. A hármas képek egy-egy balladát mesélnek el, míg Toroczkai sorozata egyetlen összefüggő világot mutat. Toroczkai eredetileg ezt a termet Csaba-teremnek nevezte, a saját rajzai nyomán készült, Muhits Sándor által felnagyított kartonok alapján kivitelezett ablakokról. Nagy Sándor 1913-ban ezt írta: „Minden technika között az üveget szeretem a legjobban, mert ennél a színek átlátszóságuknál fogva szinte már anyagfelettiek.” Ez a szemlélet jelenik meg a Budai Ilona ballada esetében is, Ilona inkább a kincseit menekítette, mint kicsiny gyermekeit; kavarognak a növények, a ruhák, a haj, a test az elcsábított, majd holtan hagyott Salamon Sára történetének képein; lágyan fonják össze a tóba vetett szegény leány, Kádár Kata testét a vízi világgal, s majd virágként megjelenő, újjászülető lelkét kedveséével, Gyula Mártonéval; látomásos világot idéz „A mennybe vitt lány” elé a búzamezőbe a legszebb balladának tartott Júlia szép leány képein. Ugyanakkor a népballadai témák kapcsolódnak a szimbolikus szecesszió nemzetközi témáihoz is (Kádár Katáé az újjászületés mítoszaihoz, Júliáé a miszticizmushoz, Salamon Sáráé a sátánizmushoz). Toroczkai első három, nagy hármas ablaka Attila székhelyét idézi meg. Ezeket Nagy Sándor négy ablaka követi, majd Attila feleségének otthona, a Réka asszon sátoroskertje s a tarka csillagokkal elárasztott Csaba bölcseje után Réka asszon kopjafájával ér véget a reprezentatív ablaksor. 

A második emeleten a Tükörterem fölött elhelyezett kistermet az előadó-művészeti műfajok, kamarakoncertek, irodalmi felolvasások számára alakították ki. 1911-ben, amikor az eredetileg kétemeletesre tervezett épületet egy harmadikkal emelték meg, a téglalap alakú egyszintes termet karzattal bővítették. A lépcsőházak harmadik emeleti előtereiből megközelíthető karzatot aranyozott fejezetű pillérek támasztják alá. A kisterem sötét alapozású, gazdag és élénk, piros, kék, zöld, sárga színvilágú díszítőfestését Falus Elek, a lépcsőházak és a Tükörterem falfestésével is megbízott iparművész készítette. Hátsó falát az akusztikai szempontok figyelembevételével ívesre alakították, mely így hangvetőként is szolgál. A színpaddal szemközti oldalon, a főhomlokzat ablaknyílásainak ólomkeretes üvegfestésű ablakgalériája színes fényhatásával növeli a terem sejtelmes hangulatát. A nyílássor középregiszterét egy Róth Miksa által tervezett és kivitelezett üvegfestmény díszíti, amely a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet jeleníti meg tudósai körében. A dekoratív kompozíció hátterét a pompás könyvtár adja, az egyik könyvespolc előtti asztal jobb szélén Bethlen Gábor ül, függőpecsétes irattekercset tartva jobb kezében. Jobbra a Rákóczi-szabadságharc korát megidéző bús ifjú vitéz (kuruc), mellette a legendás magyar cigányzenész, Cinka Panna háttal álló alakja látható, amint éppen hegedűn játszik. A kép alsó felében a Rákóczi-nóta egy részlete, a Hej Rákóczi, Bercsényi volt egykor olvasható. Balra két angyal áll, egyikük hegedül, másikuk énekel. Itt a Himnusz első sorát idézte az alkotó: Isten, áldd meg a magyart. Ezeket a feliratokat a múlt században eltávolították. A falszakasz szélein levő festett ablakok a Kultúrpalota és a kisterem rendeltetésének üzenetét hordozzák, nyomatékosítják. Az ablakok geometrikusan rendezett díszítőelemei között a humán és reál tudományok: a bölcsészet, a költészet, a természettan, a természetrajz, a számtan, a mértan, a történelem és a földrajz ábrázolatai kaptak helyet. Az alsó regiszterekben egy felhőkből kinyúló, páncélos kar kivont kardja körül csavarodó szalagon Bethlen Gábor jelmondata olvasható: CONSILIO FIRMATA DEI – Isten tanácsával megerősítve.