Egy csokorravalót gyűjtöttünk ki a városlakók panaszaiból. A másfél századdal ezelőtt élt polgárok törődni látszottak a városi állapotokkal, és a beküldték észrevételeiket a sajtónak. A Székely Hírlap hűségesen közzé is tette, a városi képviselő-testület (mai szóval a tanács) és a rendőrség figyelmébe ajánlva. Például a február 9-iben azt írja egy kedves olvasó, hogy „Városi rendőrségünket – több oldalról vett fölszólalás folytán – figyelmeztetjük, hogy utczai világításunk bérlője igen takarékos, amennyiben, kivált a félreeső utczákban vagy föl sem gyújtatja a lámpákat, vagy ha föl, csak is pro forma, melyek pár órai pislánkolás után csöndes álomra térnek. Egy járatlanabb utcza 3 lámpáját mi magunk is több idő óta kísérjük figyelemmel, amíg a főutcza felőli lámpa teljes fénnyel világít, a más kettő inkább sötétít. A városnak pedig minden lámpa 17 frtjába kerül évenként”.
Leginkább a főtér, a nagypiac állapotával elégedetlen az adófizető közönség. Az április 2-iban írják a lapnak: „Pár szó piac/a sétányunk ügyében. Pár évi vajúdás után csakugyan új kerítést kapott sétányunk, mely ha tartóssági szempontból nem is üti meg éppen a mértéket, itt nálunk, Vásárhelytt elég csinosnak nevezhető, legalább nem bosszantja többé szemünket a régi kerítés düledező, szétmállott korlátaival. Hanem véleményem szerint itt megállani nem szabad. Múlhatlan szükség: az oldalösvényeken, a korlát hosszában felgyűlt szemetet, piszkot eltakarítani, a főjárda egyenetlenségeit még most, a nyirkosabb időszakban gondosan kitöltögetni s meghengereltetni, vagy legalább döngöltetni, hogy ne süllyedezzünk, mint valami homokos Szaharában a lazán szétszórt, apró kaviccsal kevert fövényben, mint tavaly. Igen kívánatos lenne továbbá a gyöngébb nem, s egyátalában a közkényelem kedvéért a fák alatt elhelyezett ülőpadok mindenikét háttámmal látni el. Mindössze 11 darab hát nélküli pad van, melyeknek háttámmali fölszerelése, kiegészítése úgy hiszem, alig kerülne többe 40 – 50 frtnál, mely csekély költség a sétányt élvező közönségnek igen kellemes meglepetést okozna minden bizonnyal! A 250–260 lépés hosszúságú sétánysor megvilágítása végre, – hogy most egyebeket mellőzzek, 14 szerényen pislogó lámpa mécsére van bízva. Köztudomású azonban, hogy a nyári idény rekkenő meleg napjaiban leginkább alkonyat után, az est óráiban szokta fölkeresni közönségünk a sétányt, mikor is ez árva lámpa oly halvány, kétes világot hint maga körül, hogy az bizony legszerényebb igényeinknek sem képes megfelelni. Tehát még 4 lámpát kérünk, melyeknek kiállítása és fönntartási költsége alig okozna észrevehető különbséget a város évi budgetjében” azaz költségvetésében.
Visszatérő panasz: „Nem tehetjük, hogy a tanács figyelmébe ne ajánljuk az elhagyatott és csaknem árvaságra jutott, úgynevezett Királykút mostani állapotát. Ugyanis a Poklos patakán átvezető pallónak egy része letört; a még meglévő két szál gerenda is annyira rothadásnak indult, hogy a szolgálatot nem sokáig fogja kiállani, de főkép azért is kijavítandó a mostani átjárat, mivel az oly keskeny, hogy az átmenő a leesés veszélyének van kitéve, – aztán karfával sem ártana ellátni.”
A város tisztasága enyhén szólva kétes. „Egy séta M. Vásárhely főutczáin: a Szentgyörgy, Szentkirály, Deák, Szentmiklós utczákon, a kenyérpiaczon, az Elbához vezető úton át meggyőz mindenkit, hogy M. Vásárhely rendőrségének csakis a rendetlenség, a piszok, sár, kocsitolongás, bűz fenntartására van gondja és rendszeresen oda hat, hogy Vásárhelynek szagérzékeiben még el nem tompult közönsége ne merjen kimozdulni szobáiból. Levelezőnk alázattal kéri M. Vásárhely rendőrségét, fordítsa a piszok fenntartása körül kifejtett buzgalmát a városnak tisztába hozatalára, s ne süllyessze a székelység fővárosát Augiás istállójának állapotára.” Továbbá: „A helybeli rendőrség figyelmét kénytelenek vagyunk egy, a város közepén levő, tivornyázó barlangra hívni fel: – van ugyanis a Szentgyörgy utczában, a szökőkuttal szemben, egy úgynevezett »lebuj-korcsma« mely éjjel nappal, a városon csavargó – munkakerülő mindkét nembeli söpredéknek tanyája, a hol mindennemű lopott tárgyak rendesen elrejtetnek, ahol éjszakának idején, a csendes polgárok nyugalmát felrázó – botrányos czivódások, és az utczára is kiterjedő verekedések csaknem mindennapiak, a nélkül, hogy vagy egy rendőri közeg bár békítőleg közbe lépne; s végre a honnan oly dögleletes, dühödt – egészséget, és életet veszélyeztetető levegő áramlik ki, hogy az embert szédülés fogja el, ha az ajtón vagy ablakokon kitóduló légeny véletlenül megcsapja. Az elősoroltakat is elegendőknek hisszük arra, hogy a rendőrség ezen tivornyát, ha már annak megszüntetését, vagy legalább a város közepéről eltávolítását kieszközölni nem képes, éberebb figyelemmel kisérje.”
És amint a szép idő beköszönt, a panaszok a kényelem hiányára vetülnek: „(május 25.) Miután a sétatéri zenének az a czélja, hogy a városi közönséget gyönyörködtesse, s annak a nap hősége, fáradalmai után, nehány kellemetes perczet szerezzen, bátrak vagyunk fölkérni azokat, kiktől a zene idejének meghatározása függ, hogy az ne akkor legyen amikor még a hőség a kis, és éppen nem nagyon árnyas sétatéren oly nagy, s amikor a por a hazatérő csorda miatt oly kiállhatatlan, hanem legyen estve 8 órán kezdve, amikor az előbbi kellemetlenségek sincsenek meg, s amikor szokott különben is legnagyobb része a közönségnek ott üdülést keresni; ha pedig az a kifogás, hogy akkor nem látnak a zenészek, akkor legyen szíves a város s tétessen saját kényelme és gyönyörűségére még egy pár lámpát. Az illetők minél előbbi intézkedését elvárjuk. Többen.” (Kiemelés tőlünk, S.M.)
Innentől kezdve még csak 33 évig kell várni Bernády György föllépésére.
