2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A gyerkőcök ló- vagy szamárháton lovagolhattak, libikókázhattak, csúszdázhattak, az ínyencek elmerülhettek a lacikonyhák világában, a néphagyományok iránt érdeklődők sorba vehették a Maros menti települések életmódja, szokásai szerint berendezett faházakat.

Fotó: Nagy Tibor


A gyerkőcök ló- vagy szamárháton lovagolhattak, libikókázhattak, csúszdázhattak, az ínyencek elmerülhettek a lacikonyhák világában, a néphagyományok iránt érdeklődők sorba vehették a Maros menti települések életmódja, szokásai szerint berendezett faházakat. A VIII. Maros-völgyi fesztiválon biztos, hogy mindenki talált látni, hallani, ízlelni valót.

A bejárattól nem messze, a Gödemesterházát, illetve Oroszhegyet bemutató házacska mellett pompázott a magyarói lak, melynek – az egyik vendégfogadó szerepét betöltő – Molnár Anna minden részletét ismertette a hatpárnás és két kicsi párnás vetett ágytól a kolbásztöltőn, puliszkakeverőn, regrutakalapon, kérőkendőn át a vetőgépig, fahordásra használt, emberhúzta gyalogszánkóig, illetve a varsáig, amelyet halászáskor „vetettek be” a hajdani magyaróiak.

– Július 20-án megnyílt a tájház Magyarón, ezek az eszközök, használati tárgyak, bútordarabok mind onnan származnak. A legtöbb látogatót a földművelő szerszámok érdeklik, a varsát mindenki megcsodálta – mondta a mosolygós, székely ruhás hölgy.

A „szomszéd” házban, a marosvécsiben, a neuropszichiátriai rehabilitációs központ gondozottjainak munkáit, fafaragványokat, gyertyákat, gyertyatartókat láthattak és vásárolhattak meg az arrajárók. Mint megtudtuk, a csodálatos, tökmagból készült tájképek már szombaton elfogytak. Szászrégen, Marosfelfalu, Ratosnya, Déda, Idecs, Felsőrépa – több mint tíz házban bújócskáztak a szemlélődővel a tovatűnt évtizedek.

A kürtőskalács-sütőket is érinti az aszály

Az eszem-iszom forgatagában különféle sültek, töltött káposzta, paprikával díszített vinettáskenyér látványa csábította a vendéget, kürtőskalácsot viszont csupán egyetlen helyen találtunk. A szászrégeni Kaiser Zoltán nem most kezdte a szakmát, két évig egy barátjával járta az országot, hogy fesztiválvendégeknek, nyaralóknak porcukros, diós, fahéjas csemegét kínáljon, idén nyártól pedig az apósa, Bíró József vezette családi vállalkozásban dolgozik. Úgy gondolja, megéri.

– A fesztivál első két napján több mint ezer darab fogyott el, pénteken 800, szombaton – mivel gondok voltak a villannyal – mindössze 300. Eredeti technikával dolgozunk, kivágjuk, „felbüngyörgetjük” és úgy csavarjuk botra a kürtőst. A sütőt én készítettem, már a második is megvan – mondta a fiatalember, akitől azt is megtudtuk, hogy a hagyományos porcukros és diós kürtős a legkelendőbb, fahéjast és kókuszost kevesebben kérnek.

– Hétvégenként járunk fesztiválokra, nemrég Borszékon is voltunk, hétközben az idecsi strandon sütjük a kalácsot. Télen sípályákra járunk majd – tette hozzá, majd azt is elárulta, hogy a szárazság a kürtőskalács-sütőket is megviseli, hiszen a liszt és a cukor drágul, a kalács árát viszont nem lehet megemelni, mert akkor senki nem veszi meg.

Kevesebb, így drágább volt a főtt kukorica

Jó pár lépésnyire a lacikonyháktól főtt kukoricát árult egy fiatal lány. Kebelei – mondta –, a kukoricát otthon termesztik, és csak ilyenkor, fesztiválokon árulják, nem ebből biztosítják a mindennapi kenyérrevalót.

– Az idei termés 10 százaléka a megszokottnak – tette hozzá az árus, akitől azt is megtudtuk, a szárazság miatt drágítani kellett, míg korábban 1, 2 lejért, most már 3 lejért kínálják a főtt kukoricát, amelyből egy ilyen alkalommal 100, 150 cső megy el.

Bobi és Sebastian

A parányi játszótér közelében, egy bokor tövében békésen legelésző szamárra bukkantunk. Meg lehet érinteni, nem bánt – biztattak a közelben álldogáló lányok, majd arról is felvilágosítottak, hogy a szamár egy kisfiú, a 8 éves felsőrépai Sebastian tulajdona.

– Bobinak hívják. Igen, én viselem gondját – mondta a halk szavú legényke, miközben igyekezett lenyelni az utolsó puliszkafalatot, aztán már odébb is állt. – Gyere, Bobo – húzta maga után a jószágot, aki 5 lejért utaztatta meg a fesztiválozók gyerekeit. Sebastian szolgáltatói minőségében is megállta a helyét, a derekán viselt kistáskából pontosan kiszámolta a visszajárót, és amikor édesapja családi képre szólította magához, négylábú társával érkezett.

 

  

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató