Makfalvi alkotótábor huszadszor

A tábor vendégei, közmegbecsülésnek örvendő, idősebb festők, grafikusok, szobrászok és a vizuális művészetek más képviselői, valamint pályakezdő ifjú kollégáik több mint félszáz változatos munkát állítottak ki, jól érzékeltetve, mennyire sokféle ihletet nyújthat a helység és környéke, a táj és az épített örökség, a jellegzetes népművészet és a mélyre gyökerező népszokások, nem utolsósorban az itt élők, a boldogulásukat itt találó emberek külön-külön és közösségként is.

Annál jobb hír talán el se hangozhatott volna vasárnap a makfalvi kultúrház zsúfolásig telt előcsarnokában, mint amivel dr. Zsigmond Vencel polgármester kezdte beszédét: a helyi költségvetéstől függetlenül ezután már önállóan is biztosítani tudják a nyaranta egy hétre benépesülő művésztelep működtetését, ráadásul a jubileumi táborozásról, annak terméséről rövidesen katalógust is megjelentetnek, és szándékuk szerint a későbbiekben egy átfogó kiadvány mutatja majd be a Nagy Pál festőművész nevét viselő alkotótábor történetét és gazdag műgyűjteményét. Válságos időkben íme egy reményteljes távlati bejelentés.
Persze az érdeklődők, akik a művészetekhez e tárlatok és a község életébe beágyazódott alkotói jelenlét nyomán kerültek közelebb, olyan kiállításnak is örülhettek, amely méltó az ünnepi eseményhez, az évfordulóhoz. A tábor vendégei, közmegbecsülésnek örvendő, idősebb festők, grafikusok, szobrászok és a vizuális művészetek más képviselői, valamint pályakezdő ifjú kollégáik több mint félszáz változatos munkát állítottak ki, jól érzékeltetve, mennyire sokféle ihletet nyújthat a helység és környéke, a táj és az épített örökség, a jellegzetes népművészet és a mélyre gyökerező népszokások, nem utolsósorban az itt élők, a boldogulásukat itt találó emberek külön-külön és közösségként is. Erről Nagy Miklós Kund művészeti író beszélt, egyenként méltatva az idei összejövetel résztvevőit és munkásságát. A 86. életévét pár hét múlva töltő Kusztos Endrétől a tábor mindenes szervezőjévé előlépett, azzal mondhatni egy idős Nagy Zsoltig valamennyi korosztály képviseltette magát, és igazi összhang, harmónia, kölcsönös megbecsülés alakult ki az eltelt hét folyamán. Így aztán oldottan, de annál nagyobb odaadással, igényességgel dolgoztak mindannyian: az említettek mellett Suba László, Fekete Zsolt, Sz. Kovács Géza, Bálint Zsigmond, Sándor János, Nagy Dalma, Károly Zöld Gyöngyi, Moldován Gyula, Hintea Szabó Máriusz, Kováts Mátyus Erzsébet, Orbán Irén, Joó Dénes, Fülöp György és a néprajzkutató Illyefalvi Emese. Talán lesz még alkalmunk részletezni, mi látható a tartalmas, szép tárlaton.
A szépteremtés, léleképítés nemes hivatásának gondolatával egybecsendült korábban az istentisztelet, Kiss Károly református lelkész igehirdetése és az egykori hírneves makfalvi irodalmi kör meghatározó egyéniségei, László János és Dósa Adalbert mélyen átélt, meggyőző versmondása is. A búcsúzó táborlakók pedig nem csupán a begyűjtött élményeket és a később átlényegítendő vázlatokat vihették magukkal, hanem munkájukat elismerő díszokleveleket is, melyeket az alkotótábor egyik lelkesedésben utolérhetetlen alapítója, Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő és Zsigmond Vencel adott át nekik. Útban Szováta vagy Marosvásárhely felé, érdemes megállni és meglátogatni a kiállítást. Akkor meg közelebbről rá lehet csodálkozni Makfalva egyre szebb, pázsitos központi parkjára is, ahol immár újabb szobor, Suba László fából faragott, jelképes Szarvasa késztet tűnődésre. A Tordára elszármazott makfalvi szobrásznak ez immár a hetedik köztéri műve szülőfalujában.