A magáncsődről (IV. rész)
Az előző részben rátértünk a harmadik magáncsőd-eljárás elemzésére, az úgynevezett egyszerűsített csődeljárásra.
Az előző részben rátértünk a harmadik magáncsőd-eljárás elemzésére, az úgynevezett egyszerűsített csődeljárásra. Mint jeleztük, elkezdéséhez az szükséges, hogy a hitelek értéke ne haladja meg a 10 nemzeti minimálbért, az adósnak ne legyen értékesíthető vagyona, a törvényes nyugdíjkorhatárt meghaladta vagy munkaképességének legalább felét elveszítette, vagy teljesen munkaképtelenné vált. Az eljárást a csőbíróság nyitja meg, ettől kezdve az adósság járulékai (kamatok) nem halmozódnak. Az eljárás maximum 3 évig tarthat, ez idő alatt az adós új tartozásokat nem halmozhat fel, illetve minden vagyonszerzésről értesítenie kell a csődtanácsot. A 3 év letelte után a csődtanács határozattal megszünteti az eljárást.
Amennyiben az egyszerűsített csődeljárást vagy a hitel-visszafizetési tervet sikeresen véghezvitték, az adós kérheti a csődeljárást lezáró határozattól számított 60 napon belül a maradványhitelek (datorii reziduale) alóli mentesítését. Ebben az esetben a bíróság határozattal mentesíti az adóst a hitelek azon részétől, amelyek meghaladják a hitel-visszafizetési terv által jóváhagyott részt. A határozat megfellebbezhető. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy a hitelek egy részét leírják/elengedik a hitel-visszafizetési tervvel, annak érdekében, hogy a hitelezők kisebb összeget ugyan, de biztosan visszakapjanak (amúgy ez minden csődeljárás egyik – nem mindig méltányos – sajátossága: a „kicsit, de biztosan” elv). Miután a maradványhitel alóli bírósági mentesítési határozatot közlik a Csődeljárások Hivatalos Közlönyében (Buletinul Procedurilor de Insolvenţă), az adóst nem lehet semmilyen, a csőddel összefüggő jogában korlátozni (például új hitelek felvétele vagy a fentebb említett vagyonszerzés-bejelentési kötelezettség). A fenti eljárás az egyszerűsített csődeljárásra, valamint a hitel-visszafizetési terv alapján történő eljárásra vonatkozik. Abban az esetben, ha a vagyonértékesítési eljárást lefolytatták az adós ellen, a következő rendelkezések alkalmazandók: az eljárás lezárása után az adóst nem mentesítik azonnal a hitel-maradványérték alól, az köteles folytatni a hitelezőknek a kifizetéseket a bíróság vagy a csődtanács által meghatározott mértékben. Ugyanakkor az adóssal szemben továbbra is foganatosítható az adósi jogok korlátozása. Amennyiben egy év után, a vagyonértékesítési eljárás lezárása után az adós törlesztette adósságainak legalább 50%-át, a bíróság, az adós kérésére, amennyiben a többi törvényes feltétel is teljesült, mentesítheti az adóst. Ha az eljárás lezárásától számított 3 év után az adós hiteleinek minimum 40%-át törlesztette, a bíróság, amennyiben az adós betartotta a törvényes kötelezettségeket, ugyancsak mentesítheti azt, leírva a maradványhiteleket. Amennyiben az adós minden jóhiszemű és törvényes szándéka ellenére nem tudta teljesíteni a fent meghatározott százalékokat, viszont teljesítette a számára előírt kötelezettségeket, illetve nem szegte meg a törvényes korlátozásokat – például új hitelek felvétele –, a bíróság, a vagyonértékesítési eljárás lezárásától számított legkevesebb 5 év után, mentesítheti az adóst a maradványhitelek törlesztése alól.
A fent jelzett időintervallumokban az adósnak többek között a következőket kell teljesítenie: a hitelezői követelések rendszeres törlesztése – a csődbiztoson keresztül – a megállapított hányadban, köteles értesíteni a csődbiztost vagy a csődtanácsot bármilyen pluszjövedelem-szerzésről a törlesztési hányad újraszámolása céljából. Az adós köteles minden olyan pluszjövedelem legalább 40%-át befizetni a hitelek törlesztése céljából a csődbiztosnak, amelynek értéke meghaladja az országos minimálbért. Ugyanakkor az adós köteles törvényes és képesítésének megfelelő jövedelemszerző tevékenységet folytatni vagy jobban fizetett munkahelyet keresni, illetve ennek elvesztése esetén mindent megtenni annak érdekében, hogy új munkahelyet szerezzen. Az adós köteles értesíteni a csődbiztost/csődtanácsot minden, az országos minimálbért meghaladó jövedelemszerzésről függetlenül annak jogcímétől (örökösödés, ajándékozás, nyeremény stb.), formájától (javak, szolgáltatások stb.), illetve a csődtanács által szervezett pénzügyi képzéseken részt venni. A fenti kötelezettségek mellett az adós a következő tiltásoknak kell alávesse magát: nem vehet fel új hitelt, kivéve saját és családtagjai sürgős és súlyos egészségi problémáinak megoldása érdekében (a csődtanács előzetes jóváhagyásával), nem tehet ajándékozási nyilatkozatot, nem utasíthat vissza ajándékot vagy hagyatékot. A fenti időszakokban az adóst a Csődeljárások Hivatalos Közlönyében nyilvántartásba veszik mint csődeljárás utáni megfigyelés alatt álló személyt (debitor aflat în supraveghere postprocedură de insolvenţă). Amennyiben a bíróság nem hagyja jóvá a maradványhitelek leírását, mivel a hitelező nem teljesítette a törvényes kötelezettségeket, illetve nem tartotta tiszteletben az előírt korlátozásokat, az adós köteles törleszteni a teljes adósságot kamatostól és járulékostól (mint mondtuk, a járulékok folyását az eljárás menete alatt felfüggesztik). Amennyiben az adósságleíró bírósági határozat előtt a hitelezőket megkárosító adósi cselekedetet/tevékenységet fedeznek fel, 3 évig bármelyik hitelező kérheti az adósságleíró határozat visszavonását. Amennyiben az eljárást az adósnak felróható okokból zárták le, általa új magáncsődeljárás nem kezdeményezhető a lezárástól számított 5 év alatt. A fenti két esetben, a visszavonási, illetve a lezárási határozatban a bíróság hivatalból vagy bármely érdekelt személy kérésére azt is elrendelheti, hogy az adós 5 évig semmilyen ügyvezetői, igazgatói vagy hasonló, vagyonkezelői jogkörrel járó tisztséget ne töltsön be kereskedelmi vagy állami vállalatnál, vagy abból váltsák le. Ugyanez vonatkozik a hitelutalványozó (ordonator de credite) – vagy hasonló – jogkörre is.
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
