Líra kettős csendben

Rendhagyó könyv*, posztumusz kötet, apa és fia közös jelentkezése, fiatalon elhunyt költő versei és balesetben életét vesztett képzőművész édesapja szénrajzai. Kusztos Sz. Endre 33 évesen halt meg 1992-ben. A szíve vitte el. Biológus volt, és nem mellesleg a költészet elkötelezettje. Verseiből annak idején lapunk olvasói is megismerhettek néhányat. A korondi Firtos Művelődési Egylet a Hazanéző Könyvek sorozatában 37-et jelentetett meg az emberiség létkérdéseit és önmaga sorsát faggató lírikus verseiből. A kiadvány szerkesztője, Ambrus Lajos így ajánlja be a válogatást a kötet fülszövegében: „A ránk maradt, többnyire kéziratos, rövid, megvallottan szürrealista és neoavantgárd jegyeket is viselő lírai vallomásaiban – a szabad versre jellemzően – a gondolatok akadály nélkül áradnak. S ha tömörít, mert még 

»versprózában« is szembetűnően filmkockaként regisztrálja megfigyeléseit, azt a művészi hatás fokozásáért teszi. Korai távozása nemcsak a Sóvidék, hanem az egész erdélyi magyar irodalom vesztesége.”

A kipárnázott csendben című verseskönyvet február 15-én mutatták be a költő szülővárosában, Szovátán, apja, a 90. életévében halálos autóbaleset áldozataként távozott Kusztos Endre elhunytának első évfordulóján. A versgyűjteményt a grafikus fekete-fehér „sorsmetaforái” illusztrálják. A 12 grafikai lap és a lírai megnyilatkozások szervesen egybefonódnak, egymást felerősítve ragadják meg a közönséget, és hagynak mély nyomot benne. Valahogy úgy, ahogy a szerkesztő A. L. is reméli: „Tűnhetnek itt túl komornak a versek és a rajzok, de együtt egy Áprily-féle márciusi diákkedv kitöréseként egy ős evoét egyszer majd csak a fénybe kiáltanak értünk ezeken a zenélő erdélyi tájakon”. 

*Kusztos Sz. Endre: A kipárnázott csendben. Versek. Szerkesztette Ambrus Lajos. Könyvterv és tipográfia: Siklódi Zsolt, Korond, 2016

(nk)

 

 

Kusztos Sz. Endre

 

Éjszakai muzsika

 

barna szelek lángja lobban

a csillagzenekar ébredezik

koncertre készül – hangol

bartókot játszik – önmagának

muzsikál – kiragad a némaságból...

figyeld a gyökerek lágy akkordjait –

összegubancolódott a titkos világ – 

vágyakra várnak karjai

hallgasd a lombok suttogását

halott kráterek fekete lehelete

már a csönd zenéje

fagyott a föld öle – tépett

----------- fázom -------------

nyarak lángja már a múlté

izzó napjai tovaszálltak

elbúcsúzni nem tud az idő – 

én sem – a menetelő gyökerek

énekelhetnek --------------- 

miről szól az éjszaka?

miről szól a muzsika?

 

a csillagok lám kihunytak!