Linné Karcsi ismét rendszerez
2023-12-26 14:00:00
- Kuszálik Péter
Kezdetben volt a KULT alternatív fesztivál és az egymáshoz toldott sálakból összetákolt jurta (megvonták tőle az alternatív karácsonyfa címet, és eltakarították a főtérről), aztán jött az én két pamfletem. Bátorkodtam új rendszertani besorolást adni a KULT-nak, és szubkulturális megnyilvánulásnak neveztem. A múlt heti okfejtésen kívül egy másik esemény is befolyásolta a döntésemet. Javier Milei, a frissen beiktatott argentin elnök azt közölte a világgal: olyan córeszben van az ország, hogy kemény megszorítások következnek, s a drasztikus rendcsinálásnak (ő sokkterápiának mondta) nincs alternatívája. A diktátorok már csak ilyenek.
Úgy fest a dolog, hogy az alternatív akciók (szórakozások, megoldások stb.) helyett szubkulturális csoportok tevékenységeivel kell számolnunk. Nem nagy különbség, mert mindkét megnevezés valamelyes minőségvesztést jelöl; nemde az odakozmált (= alternatív) rakott káposzta éppoly távol áll az ízletestől, akárcsak Tristan Tzara vacak strófái a kifogástalan versektől. Ha valami nem lehet tökéletes, akkor meg kell elégednünk az alternatívval; s ha kipusztultak a hozzáértő szakemberek – vagy művészek –, akkor akarnok amatőrök suta próbálkozásait kell elszenvednünk.
A takarítás jegyében felkérem Carl von Linnét, hogy sorolja rendszerbe a szubkulturális csoportok alkotta tömkeleget. Nem lesz könnyű, de ő – az eddigi referenciák alapján – képes lesz megalkotni a kielégítő (és használható) rendszert. Ha gondjai lesznek, akkor majd Brehm Alfréd bácsi segítségét kéri, aki profi módon oldotta meg az állatok dobozolását. Annyi, hogy most nem bogarakat, hanem a bogarasokat kell osztályoznia. Hátrány és előny, hogy emberekkel kell dolgozniuk, azok pedig arról nevezetesek, hogy minden semmiségért bíróságra rohannak (fene a hülye szokásukat!).
A rendszerezés mottója szerencsére megvan, ui. az 1789. évi Emberi és polgári jogok nyilatkozata egyszer és mindenkorra leszögezte: „A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak.” Ilyenformán nem lehet majd megvétózni azt, hogy a Kultfeszt Csoport egy tíz kilométeres sállal akarja bekönyörögni (bedolgozni?) magát a Guinness World Records 2024-es kötetébe, merthogy nem árt mások jogainak. Előbb ők is a Himalája oldalában akarták elzongorázni a székely himnuszt, de nem kaptak rá elegendő mecénást. Meg aztán minek megfúrni a nagyváradi Thurzó Zoltán 5364 méteres magasságban elért rekordját, hisz ő is a mi kutyánk kölyke. Nyugi, a Guinness-rekordokat el- és megvetők csoportja is megkapja majd a maga helyét az épülő rendszerben.
Ajánlanám, hogy ne álljanak meg tíz kilométernél, hanem haladjanak negyvenezerig, mert akkor az Egyenlítőt is ’felsálazhatnák’ vele. Nota bene: Szabó Vili – a Cementlapok koronázatlan ötletelője – annak idején már az Egyenlítő lefestésén agyalt, a kételkedőknek pedig felmutatott egy alig használt meszelőt.
A testépítők – bodybuilderek, izomagyúak – többmilliós tömegének főosztályt kell nyisson majd Linné Karcsi, ahol egy lábjegyzetben meg kell emlékeznie az Ifjúmunkás című szubkulturális magazin szerzőjéről is, aki évekig tömte tanácsokkal az izmosodni imádók fejét. Egy alkalommal csődöt mondott: a felesége odatette, hogy magolja ki a szilvalekvár alapanyagát, ő pedig izomlázat kapott, mert elhanyagolta a szilvapattintó izmocskája ’kigyúrását’. Néhány dicsérő szót Schwarzenegger is megérdemel majd, kiemelve, hogy Kalifornia kormányzójaként – hét év alatt – 28 milliárd dolláros költségvetési hiányt sikerült összelapátolnia, és tíz alkalommal javasolták az Arany Málna díjra (ez a legrosszabb filmszínészeknek járó büntetés). Amúgy az amerikai filmek készítőinek startból ki lehet adni a szubkultúrát építő igazolást; szegények egy téveszme áldozatai, ui. nem tudják, hogy a filmiparban nem működik a ’mennyiségi felhalmozódás egy bizonyos szint után minőségi ugrást hoz’ marxi–lenini tétel.
A fitnesz (angolosan fitness) hívei szintén főosztályt érdemelnek a rendszertanban. Ők azok, akik mindent megtesznek az egészséges életmód és az esztétikus külső érdekében. Ebből a dobozból természetesen kiesnek a sörhasúak, ám aggodalomra nem lesz okuk, mert átkerülnek a sokkal nagyobb Lagerbier söröshordóba. Ha a varangyos béka ember lenne, akkor a hezitálás ölné meg, ő ui. egy alkalommal az „okosak jobbra, szépek balra” útjelző táblával találkozott, azóta is ott áll, s méltatlankodva kérdi: „most szakadjak ketté?”
Külön figyelmet igényelnek az ártalmasok, kártékonyak, deviánsok és dependensek tömegei. Az önmagukra veszélyesek – narkósok, káros szenvedélyek rabjai – olyan tartályba kerülnek, amelynek lyuggatott alja van, mert ők arra hajlamosak, hogy idő előtt kirostálják magukat a rendszerből. A közveszélyesekkel az a baj, hogy ismeretlen a lappangási idejük, s mire kimutatnák a foguk fehérjét, már áldozataik is vannak. A fehér cápákénál jóval nagyobb a rizikófaktoruk, ráadásul többen is vannak. Az efféléktől, meg a ’buta plusz szorgalmas’ emberektől ments meg, Uram, minket!
Utolsó előtti figyelmeztetés: ne dőljünk be a ’magyar narancs’ szépítgető, de önmagunkat becsapó hamis jelszavának: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”. A pótkávék, álértékek, vásári bóvlik, alternatív kulturális fesztiválok, fakószürke falunapok és félszeg forgatagok ügyében ’ne veszítsük el a kétségbeesésünket’. Őrizzük meg a humorunkat és éljünk Domi bácsi tanácsa szerint: ne hangoztassuk lépten-nyomon, hogy mi pompás fiúk vagyunk.
