Lepkelányok, tigrisfiúk
2014-07-08 16:28:23
- Nagy Székely Ildikó
Mintha mindig is a somostetői játszótérhez tartozott volna a hosszú barna hajú, derűs arcú fiatal nő.
Mintha mindig is a somostetői játszótérhez tartozott volna a hosszú barna hajú, derűs arcú fiatal nő. Egy mászkálóvár tövében várakozott, fényképeken megörökített gyerekarcok vezettek asztalához. Péntek délután nem sokan siettek arra, örült, hogy beszélgetünk, és megoszthatja velem történetét.
– Ezért kellett ma kijönnöm – nyugtázta Nagy Csilla mosolygó tekintettel. Első perctől az volt az érzésem, tulajdonképpen a szemével varázsol, az ujjai csak végrehajtják a lepkelányok, tigrisfiúk megszületéséhez szükséges utasításokat.
– Mióta foglalkozom arcfestéssel? Két évvel ezelőtt a Fecske óvodában egy szülőkkel közös karácsonyi barkácsoláson kezdődött az egész. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de a foglalkozás előtti napon egyszer csak átvillant rajtam, hogy mi lenne, ha kifesteném a gyerekeket. Beszereztem a hozzávalókat, aztán utánanéztem az interneten az alapvető lépéseknek, téli motívumoknak. Hótündérnek változva vonultam be a csoportba. Nagy volt a siker, minden lány pont olyan akart lenni, mint én, és olyan is lett. A fiúcskáknak hóemberke nőtt az arcukra. Amikor belenéztek a tükörbe, csillogni kezdett a szemük a boldogságtól. Ez volt az, ami az első pillanattól megfogott. Arra gondoltam, miért ne foglalkozhatnék ezzel komolyabban is. 2012 decemberében volt az az emlékezetes barkácsolás, és a következő év májusában már hivatalosan arcot festettem.
– Ahogy ezeket a képeket elnézem, nem is akárhogyan. Valamilyen formában biztos korábban is közöd volt a képzőművészethez.
– Sohasem vettem részt ilyen jellegű képzésen. A végzettségemet tekintve pszichológus, pszichopedagógus vagyok. Az interneten lépésről lépésre meg lehet tanulni ezt a mesterséget, én is ott fejlesztettem magam. De ami a legfontosabb, hogy szeretem, és van türelmem a gyerekekhez.
– Meg lehet élni belőle?
– Nyáron igen. Különféle rendezvényekre, születésnapokra, falunapokra megyek, és ezeken az alkalmakon mindig nagy a kereslet az arcfestés iránt. Olyan is van, hogy a buli kedvéért az egész család kifesteti magát, még a felnőttek is.
– Egyébként melyik az a korosztály, amelyik leginkább szeret átváltozni?
– Négytől tizenkét-tizenhárom éves korig van vonzereje az arcfestésnek. A gyerekek nagyon élvezik, hogy, ha rövid időre is, de kedvenc hősükkel, állatfigurájukkal azonosulhatnak. A tizenéveseket ez már nem fogja meg, inkább a karjukra vagy a lábukra kérnek valami tetkósabbat, rózsát vagy sárkánykígyót.
– Vannak divathullámok?
– Úgy gondolom, ha szép, ötletes a modell, akkor mindegy, hogy éppen milyen rajzfilmfigurák hódítanak a képernyőn. A lányok a rózsaszín árnyalatokat és a pónis modelleket kedvelik leginkább, a fiúk pedig minél ijesztőbbnek, erősebbnek szeretnének látszani, szívesen bújnak példál a kardfogú tigris bőrébe.
– Te készíted a rajzokat?
– Vannak saját találmányaim, de az internetről is le szoktam venni modelleket. Színes gyöngyeim is vannak, amelyeket testragasztóval illesztek az arcra.
– A saját gyerekeidnek mik a kedvencei?
– Ez érdekes. Korábban mindig nagyon élvezték, amikor különböző alkalmakon kifestették őket, de mióta arcfestéssel foglalkozom, nem kérnek belőle. Gondolom, ez olyan, mint amikor tavaly nyáron rengeteg saláta termett a kertemben, egész évben ehettem volna, de nem kívántam.
– Mondtad, hogy nyáron meg lehet élni arcfestésből. És az év többi részében?
– Ez eléggé szezonális munka, tavasztól őszig van rá kereslet. A hidegebb időszakban szülői-nevelői programokat, hat-tizenkét fős interaktív műhelymunkákat vezetek. A tanfolyam egy amerikai szerzőpáros munkájára épül, címe: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje. Hét héten át hetente egyszer találkozunk, minden alkalommal más a tematika. Konkrét gyakorlatokat végzünk az egyes témakörökben, például arra vonatkozólag, hogy mit tegyünk büntetés helyett, vagy hogyan bátorítsuk önállóságra a gyermekünket.
– A büntetni, nem büntetni kérdéskörben bizonyára személyes tapasztalatokra is építesz.
– Így van. Én úgy gondolom, hogy a büntetés nem használ, ugyanis nincs építő jellege, sőt, inkább romboló hatással van a gyerek fejlődésére, önbizalmára. Vannak, akik azt tanácsolják, hogy annyi percet üljön a büntetőszéken a gyerek, amennyi éves. De amíg ott ül, nem azon fog gondolkozni, hogy mit csinált rosszul, hanem a megalázás, a meg nem értés, a bosszúvágy érzése keríti hatalmába. Ezért jobb, ha konfliktushelyzetben a közös problémamegoldás módszerét választjuk. Fontos, hogy együtt keressük a megoldást a problémára, úgy, hogy a gyerek legyen a megoldás létrehozója. És bármennyire banálisan hangzik, az is jó, ha mindent feljegyzünk, új szabályokat beszélünk meg, és együtt próbáljuk ki, tapasztaljuk meg, hogy mi az, ami működik, és mi nem. Még ha úgy is tűnik, ez az egész nem arról szól, hogy utánahagyunk a gyereknek, hanem megengedjük, hogy saját döntéseket hozzon, és megtapasztalja azok következményeit.
Váratlanul egy hattagú társaság állt meg a festékesasztalka előtt. Székelyesen beszélő édesanya kérte, hogy változtassák át valami különlegessé az izgatottan várakozó gyerekeket. Csilla máris munkához látott, ujjai percek alatt csíkos mosolyt varázsoltak a hatévesforma fiúcska arcára. Öccse is tigris akart lenni, közben újabb jelentkezők érkeztek. A fiatal nő egymás után simogatta mesebelivé a kipirult arcokat. Szürke csendköpenybe öltözött a játszótér, mire összepakolta festékeit és hazafele indult.
