Lejárt az Új START megállapodás
2026-02-09 15:00:00
- Nagy-Bodó Szilárd
Újra beköszönt a hidegháború?
Lejárt az atomfegyverek szabályozását biztosító amerikai–orosz Új START egyezmény, amelyet még Medvegyev és Obama idején kötöttek meg 2010-ben. Az ENSZ főtitkára, António Guterres szerdán kijelentette, hogy ez egy súlyos pillanat a nemzetközi béke és biztonság számára. A főtitkár egy új keretrendszer mihamarabbi kidolgozására szólította fel a két országot, hangsúlyozva, hogy a fegyverkorlátozás terén elért több évtizedes eredmények visszavetése nem is jöhetett volna rosszabbkor, mivel évtizedek óta nem volt ilyen nagy veszély az atomfegyverek bevetésére. Az Új START egyezmény lejárta az ENSZ-főtitkár szerint ugyanakkor egy lehetőség is arra, hogy a globális szereplők kialakítsanak egy keretrendszert, amely alkalmazkodik a rohamléptekkel fejlődő világhoz.
Abban egyetértés – a nyilatkozatok értelmében – van Moszkva és Washington között, hogy nem szabad hagyni, hogy a nukleáris fegyverek ellenőrizetlenül terjedjenek, azonban kérdés, hogy a szavakat tettekre váltják-e. Gyaníthatóan nem, hiszen Trump már az első mandátumban azt vetette fel, hogy miért korlátozzák magukat, amikor más világpolitikai szereplők nem teszik meg ugyanezt. Ennek ismeretében pedig kevés esély van arra, hogy megállapodás születik egy új keretrendszerről, ami pedig azt is jelenti, hogy a világ két legnagyobb nukleáris hatalma elvileg annyi nukleáris töltetet, illetve hordozó rakétát gyárthat és állíthat készenlétbe, amennyit csak akar, megszűnt a kölcsönös kontroll.
A jelenlegi helyzetben két fő probléma van, mondta Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai vezetője, a posztszovjet térség szakértője, rámutatva, hogy egyrészt a korlátozások megszűnésével újra elindulhat a fegyverkezési verseny, ami nukleáris téren fog kicsúcsosodni. Másrészt az utolsó olyan szerződés is megszűnt, amely lehetővé tette a kölcsönös kontrollálhatóságot. Eddig ezek a szerződések alapvetően a kölcsönös bizalmat és a kölcsönös kontrollálhatóságot irányozták elő, és mivel ezek nincsenek, egy jóval turbulensebb és kevésbé kiszámíthatóbb, jóval nagyobb bizalomvesztéssel, bizonytalansággal járó évtized elé nézünk, vélekedett a szakértő, aki arra is rámutatott, hogy a fegyverkezési verseny alapvetően gazdasági és biztonsági kockázatokat hordoz, és semmiképpen sem lesz jó vége, egy ilyen történés mindenképpen kockázatot jelent mindenkire nézve.
A hidegháború évtizedeiben, a ’70–80-as években az Egyesült Államok és a Szovjetunió hatalmas összegeket költött elrettentés céljából saját fegyverkezési potenciáljuk bővítésére. Ha ez megismétlődik, ráadásul globális mértékben, tehát ebben a fegyverkezési versenyben nemcsak Oroszország és az Egyesült Államok, hanem mondjuk India vagy Kína vagy Brazília is részt fog venni, akkor annak semmiképpen nem lesz jó következménye ránk nézve, vélekedett Bendarzsevszkij Anton, aki a jelenlegi bizalmatlan világkörnyezetben nem lát arra esélyt, hogy bármilyen új egyezmény megszülessen.
A korábban megkötött szerződések egészen más reáliákra lettek megkötve; akkor volt két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, és az egymást korlátozó, egymást ellenőrző szerződések ezt az állapotot rögzítették, mondta a posztszovjet térség szakértője, kiemelve, hogy a jelenlegi geopolitikai környezetben van egy sor felemelkedő nagyhatalom, például Kína és India, amelyeket nem köt semmilyen szerződés. Jelenleg pontosan tudjuk, hogy mennyi nukleáris robbanófeje van Oroszországnak vagy az Egyesült Államoknak, mert például az Új START egyezmény lehetővé tette, hogy egymást ellenőrizzék, hozzáférést biztosítsanak egymás katonai létesítményeibe, bázisaiba, és tudjuk, hogy az Egyesült Államoknak van 5500 vagy 5700 nukleáris töltete, Oroszországnak 5800, tehát hasonló számokról beszélünk, mondta Bendarzsevszkij Anton, hozzátéve, hogy ebből, maximum 1550 lehet állandóan készenlétben, ami azt jelenti, hogy ha bármilyen feszültség van, perceken belül ez az 1550 rakéta elindítható célpont felé. Ezzel szemben viszont nincs olyan nemzetközi szerződés, amely lehetővé tenné, hogy Kína vagy India nukleáris készleteit ellenőrizze valaki.
Ilyen értelemben ameddig a világpolitika nem fog elindulni abba az irányba, hogy a közös megállapodásokba beszálljanak ezek az új nagyhatalmak is, addig nem látszik arra esély, hogy megszülessenek az Új START-hoz hasonló szerződések, egyezmények.
Közben pedig Európa is fegyverkezik, igaz, nem nukleáris értelemben. Bendarzsevszkij Anton szerint azonban ennek a programnak ki kell várni a végét, vagy legalább azt, hogy hogy fog állni Európa 3-5 éven belül ebben a folyamatban. Ugyanis a krími orosz agressziót követően szintén voltak olyan nyilatkozatok Európában, amelyek arról szóltak, hogy fel kell építeni egy erős potenciállal bíró hadsereget, és védekezni kell az Oroszország irányából érkező potenciális kockázatokkal és kihívásokkal szemben. De egy bő évtizeden át nem történt semmi. Jelenleg mintha lenne egy pozitív elmozdulás, és ez abszolút fontos, nyomatékosította az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai vezetője, aki szerint szükség van egy ütőképes haderőre.
Nukleáris fegyverek kapcsán az Európai Unióban csupán Franciaország maradt ilyen képeségekkel Nagy-Britannia kilépése után. Több évtized óta vannak arról tervek vagy egyeztetések, hogy esetleg az Európában elhelyezett amerikai nukleáris fegyvereket valamiféle francia nukleáris ernyő váltja fel, de ebből nem lett semmi, nem indultak el az országok ebbe az irányba, emelte ki a szakértő, aki azt is aláhúzta, hogy a nukleáris elrettentésünk alapját nem Franciaország, hanem éppen az Egyesült Államok nukleáris fegyverei képezik, amelyek németországi és olaszországi bázisokon vannak.
Bendarzsevszkij Anton azt is kiemelte, hogy meglátása szerint egy újabb hidegháborús helyzetben vagyunk, amikor a globális turbulencia és a nagyhatalmi versengés egy olyan instabil időszakhoz vezet, amikor minden ország fegyverkezik, az anyagi források jelentős része nem szociális kiadásokra megy el, hanem a hadseregre, kialakulnak töréspontok a blokkok között, az átjárás folyamatosan csökken. Most kialakulóban van egy olyan nyugati blokk, amely hosszú távon teljesen kizárná mondjuk az orosz vagy kínai befektetéseket, technológiákat, és ugyanez igaz a más blokkokra is, tehát Oroszország is egy hasonló blokkot formál a BRICS országain keresztül, Kína pedig próbálja kiterjeszteni a saját befolyását, és ennek abszolút az lehet a vége a következő 5-10 év viszonylatában, hogy a blokkok között minimális lesz az átjárás, nyomatékosította a szakértő, aki arra is rámutatott, hogy ez nem kedvez a nyitott gazdaságoknak, ez alapvetően a nagyhatalmak ideje, és a nagyhatalmak diktálják az erőviszonyokat.
