Lázáry René Sándor versei

• 2011-09-09 14:41:07

Vázlat, 1908. július 17-én

Ez menne tán… Csak egy pár nyári strófa,

Mi fent keresztrím, s lent ölelkező –

De mégse megy, mert nem jár bármi srófra

A szó, mit árnyak lengő lelke sző –

Maszkos Mükéné, Asziné meg Argosz

Aranyló hangja visz, zeng Delphoi-ig,

Fény-szurdok mélyén minden elfolyik –

S miért kövülne a színész egy archoz?

(Epidaurosz, 1908. VII. 17.)

„A hatalmas szerelemnek…”

Csak a versnek s kegyelemnek

Elenyésző tüze bánt –

Csak az ég írja szememnek

Föl a végső tulipánt.

A szavak gyors ragyogása

Eleven jég, tele tűz –

Sivatag sors dadogása

Szerelemfény, mely elűz.

Csak a versnek, csak a könyvnek

Vagyok én még lehető,

De a szó már sose könnyebb –

Sose hű, szép szerető.

Maros-Vásárhely, 1910. június elsején