A kulcsszó a bizalom

Egyre közeledik a szeptember, az időpont, amitől annyira tartanak az óvoda- kezdés előtt álló kisgyerekek anyukái. Az apróságok egy részénél zökkenőmentesen megy a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud, ezért az óvó néninek kulcsszerepe van ebben a folyamatban – véli Vida Ágnes pszichológus, Magyarország legismertebb babalélektannal foglalkozó szakértője, aki az édesanyák körében oly népszerű Kismamablog oldalán online előadásában boncolgatta a témát. 

Kevesebb mint egy hónap van már csak hátra a tanévkezdésig, amitől az óvodát, illetve bölcsődét kezdő gyerekek anyukái annyira tartanak. Számtalan kérdés fordul meg ilyenkor a fejekben: mit fog kihozni ez az új helyzet az anyához annyira kötődő, aranyos, otthon kiegyensúlyozottan viselkedő kisgyerekből, mi lesz ott az alvással, hogy fog menni az evés? Tele vagyunk aggodalommal, és ez kihat a gyerekre is. Ezért az anyukának is be kell szokni az új helyzetbe, először neki kell megbékélnie vele, és annak a jó oldalára fókuszálnia, azaz hogy az oviban barátokra tesz szert a gyerek, érdekes programokban lesz része, és jó lesz majd ott neki – hangsúlyozta már az előadás elején Vida Ágnes. 

– Sokan attól is félnek, hogy miként fog változni a gyerekkel a kapcsolat, hiszen nem lesznek annyit együtt, rohanósabbak lesznek a mindennapok, feszültséget okoz csomó minden, például reggel korán ébreszteni kell, holott az anyai szívünk hagyná aludni. 

Az egyik leggyakoribb kérdés, ami foglalkoztatja az anyukákat, hogy mikor menjen a gyerek bölcsibe. Vida Ági szerint ez teljesen gyerekfüggő. – Ismertem olyan kislányt, aki másfél éves korában annyira szociábilis volt, hogy ha egy napig nem voltak kint a játszótéren, nem lehetett vele mit kezdeni, neki az ingerszegény környezet, hogy csak anya van ott, kevés volt. Persze nem lehet az egész napot a játszótéren tölteni, így bekerült csak délelőttre bölcsődébe, és nagyon jól érezte ott magát. Vannak gyerekek, akik igénylik a társaságot, nekik kifejezetten jót tesz az, ha korábban közösségbe mennek, akkor is, ha az anyuka nem kell visszamenjen még dolgozni. Az lenne az ideális, hogy akkor menjen, amikor igényli, amikor megérett rá – véli a pszicho-lógus. 

 

Ha rendszeresen gyerekek között van, könnyebb lehet a beszokás 

Vida Ági szerint rendkívül fontos, hogy csemetéinket már kiskorban rendszeresen gyerekközös- ségekbe hordjuk. – Találkoztam olyan gyerekkel is, akit nem vittek közösségbe, óvodába sem, mert nem volt muszáj, kizárólag a szűk családi körrel érintkezett, és amikor végre gyerekközösségbe került, nem akart kommunikálni, és esetében nem szelektív mutizmusról volt szó, ami egy másik eset, amikor a gyerek nem beszél idegenekkel, hanem nem érezte jól magát az adott közegben, ő otthon szeretett lenni. Ez volt a következménye annak, hogy nem vitték előbb gyerekek közé. Fontos, hogy a zárkózottabb gyerekeket is elkezdjük minél előbb gyerekközösségbe hordani. És nem bölcsődére gondolok, hanem játszótérre, játszóházba, babafoglalkozásra, hogy szokja azt, hogy vannak más gyerekek is. Akit rendszeresen hordtak gyerekközösségekbe, kicsit könnyebben barátkozik meg az új helyzettel. Mert az óvodában, bölcsődében valójában két dolgot kell megszoknia: a gyerekeket és az ezzel járó konfliktusokat. Van például olyan két-három éves gyerek, aki fél a kortársaitól, mert furán viselkednek, és úgy érezheti, veszélyt jelentenek, nem tud velük mit kezdeni, nincs tapasztalata. Ha a családban ikrek vannak, vagy van hozzá korban közel álló testvér, könnyebb lesz alkalmazkodni a kortársakhoz. Ha nagyobb a testvér, akkor ez nem feltétlenül igaz, mert kissé másabb a helyzet, egy nagyobb gyerek viselkedése kiszámíthatóbb, mint egy kétévesé. Hiába érzi jól magát egy gyerek a nagyobbakkal, attól még lehet, hogy a vele egykorúaktól fél. Hároméves kor előtt kifejezetten félhetnek a náluk kisebb vagy a hasonló korú gyerekektől. Joggal, hiszen egy dackorszakban levő kisgyerek viselkedése elég kiszámíthatatlan – mutatott rá. 

 

Az óvó néninek kulcsszerepe van

A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát ott a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A gyerekek óvodáskorban még nem a kortársaikra támasz- kodnak, akkor érzik magukat biztonságban, ha egy felnőttel alakíthatnak ki kötődést. Hároméves kor alatt, de utána is a felnőtt személye számít legtöbbet a gyereknek, az, hogy legyen legalább egy olyan óvó néni, akiben maximálisan megbízik – mutatott rá a pszichológus. Mint mondta, anyukák számoltak be neki arról, hogy kicserélődött az óvó néni, és azóta gond van a gyerekkel, hiába ugyanazok a pajtások, hiába ugyanaz a környezet, a játékok, neki az adott felnőtt személye nyújtotta a biztonságot. Tehát elsősorban óvó nénit kell keresni, és az adott óvodába járó gyerekek szüleitől érdeklődve próbáljunk arra is figyelni, hogy az adott oviban ne legyen nagy a fluktuáció. Ahol egy év alatt három óvó néni váltotta egymást, érdemes elgondolkodni: biztos, hogy odavinnénk a gyerekünket? – hangzott a jó tanács. 

 

Alvás után jön anya

Vida Ági szerint az ideális helyzet az, amikor egyszerre négy-öt gyerek szokik be, tehát az óvó néninek is lehetősége van arra, hogy megismerhesse a gyerekeket, odafigyelhessen rájuk. Az ovira való „felkészülés” kapcsán elmondta, amellett, hogy mesélünk a gyereknek az oviról, amennyiben van rá lehetőség, ajánlott elsétálni az épület mellett, akár bemenni a csoportszobába, hogy ismerkedjen a hellyel. Amikor már ott kell maradjon a gyerek, a búcsúzásnál, ha van rá mód, az a jó, ha ott van az óvó néni, megfogja a kezét, és együtt elmennek játszani. Sokat segít, hogy amikor elpityeredik az apróság, az óvó néni felveszi az ölébe, elmennek együtt játszani, és az anyuka sem azzal a tudattal távozik, hogy egyedül, sírva hagyta ott csemetéjét. Mindenképpen el kell mondani a gyereknek, hogy anya most elmegy, de visszajön, és addig ő játszik. Ne azt mondjuk neki, hogy két óra múlva visszajövök, hanem eseményhez kössük, például meg kell beszélni előzőleg otthon, akár mese által is, hogy milyen események várnak rá az óvodában, mi fog vele ott történni: játszanak, kimennek az udvarra, ebédelnek, lefekszenek, majd uzsonna, és uzsonna után jön érte anya. Ez őt megnyugtatja. Ha azt mondjuk, délután jövök, az egy háromévesnek nem jelent semmit. Saját tapasztalatából kiindulva Vida Ági hozzátette, a fiánál segített, hogy a búcsúzásnál feladatot kapott. Mivel nagyon szeretett építeni, az volt a feladat, hogy mire anya visszajön, építsen egy hatalmas tornyot. Úgy maradt ott, hogy neki van feladata, és ez segített oldani a félelmét. 

Vida Ági ugyanakkor hangsúlyozta, nem kell kétszer visszamenni, könnyes búcsút venni, sőt, ha anyukának óriási lelki problémát okoz az elválás, akkor jobb, ha apa vagy nagymama viszi, mert tőlük könnyebb elválni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb gyerek általában két hét alatt beszokik az óvodába. Ha hosszú idő után még mindig sír, vagy látszólag jól elvan az oviban, de szorongásra utaló jeleket fedezünk fel rajta, akkor ajánlott elbeszélgetni az óvó nénivel. 

A gyerekek többféleképpen reagálhatnak az új helyzetre, különféle megküzdési stratégiáik vannak: van aki főnökként viselkedik, elkezd parancsolgatni, előfordul, hogy árulkodik az óvó néninek, maga köré szervezi a többieket – azt érzi, ha hatalmon van, akkor biztonságban érezheti magát. Van aki agresszív lesz – úgy érzi, ha most mindenkit „megver”, akkor nem kell senkitől sem kell félnie, mert a többiek fognak tőle tartani. Van aki nagyon visszahúzódó lesz, van aki mindenben együtt akar mőködni, rátapad az óvó nénire, ettől érzi magát biztonságban. A csoportdinamika is szempont: lehet, hogy összejön egy nagyon nyüzsgő csoport, és van olyan gyerek, aki ezt élvezi, de olyan is, akit felzaklat, és egy másik, nyugodtabb csoportban jobban érezné magát. 

 

Homogén vagy vegyes csoport?

Nagyon sok édesanyának okoz fejtörést, hogy homogén vagy vegyes csoportba adja-e a gyerekét. Vida Ági az utóbbi mellett teszi le a voksát. – Én a vegyes csoportnak látom a legtöbb előnyét, a kicsik ott biztonságban érzik magukat, mert ott vannak a nagyok, gyorsabban fejlődnek, mert utol akarják érni őket, a nagyok meg megtanulnak gondoskodni a kicsikről. Ha csupán háromévesek vannak egy csoportban, mindenik a dackorszak közepén van, úgymond mindenik egy kis időzített bomba, tele vannak energiával, feszültségekkel, kisajátítják a játékokat, és sokkal több a feszültség. Ezért előnyösebb, ha vannak négy-öt évesek is, hiszen ők már érettebbek. A kicsik nagyobb biztonságban érzik magukat, mert a nagyobbak viselkedése kiszámíthatóbb, már nem verekszenek annyit, nem veszik el a játékokat tőlük, kevesebb a konfliktus. Könnyebb beilleszkedni egy vegyes csoportba – adott hangot véleményének a pszichológus. 

 

Cumi, pelus meg alvórongyika

Sok anyuka aggódik amiatt, hogy mi lesz a gyerekkel az oviban, mivel otthon még cumizik, vagy nem szobatiszta, vagy nem akar aludni délben, vagy éppen esélyt sem látnak arra, hogy csemetéjük kedvenc állatkája vagy rongyikája nélkül álomra hajtsa a fejét. 

Vida Ági megjegyezte, az óvónőknek nyilván az lenne a legkönnyebb, ha összegyűlne egy csoportnyi szobatiszta gyerek, akik önállóan esznek, nem válogatnak, de a valóság az, hogy a háromévesek többsége nem ilyen. – Oviban, bölcsiben rengeteg élmény éri, ami kifárasztja őket, másrészt meg mennek a többiek után, azt teszik, amit a társaik. Van gyerek, aki két, két és fél évesen már nem alszik otthon délután. Az óvó néni hozzáállásán múlik, hogy ezt hogyan kezeli. Nálunk úgy oldották meg, hogy összeterelték a nem alvókat, és csendben rajzolgattak. Nem lehet elvárni, hogy egy másfél-két éves csöndben feküdjön, amíg a többiek alszanak. Tudni kell, hogy az alvás egy bizalmi dolog, előfordulhat, hogy otthon alszik a gyerek, de az oviban nem. Ez jelzés, hogy nem bízik annyira az oviban, a helyben, hogy ott el merjen aludni. 

Az alvás kapcsán sok anyuka kérdezte, mi van akkor, ha csak cumival vagy állatkával alszik el a gyerek. Általában a gyerekeknek van ilyen, és ezeket lehet is vinni az óvodába. Csak az ovi miatt ne szoktassuk le a cumiról, mert segít neki a megnyugvásban, ugyanakkor két nagy változás egyszerre túl sok lehet neki. Semmi gond, ha viszi a kismackóját, cumiját, előbb-utóbb ezeket az átmeneti tárgyakat elhagyják a gyerekek. 3-4-5 éves korig sok gyerek cumizik. 

Az sem kell álmatlan éjszakákat okozzon az édesanyáknak, ha az óvodába készülő háromévesük még nem teljesen szobatiszta. – Igazából nincs kőbe vésve, hogy óvodába menéskor a gyerek szobatiszta kell legyen. Az ovikezdés miatt nem kell erőltetni a pelusról való leszokást, előbb-utóbb el fogja hagyni. Egyrészt 3 éves korban éjszaka még a legtöbb gyerek nem szobatiszta, mert ezt egy hormon befolyásolja, de ez az óvodát nem érinti, hiszen éjjel nem alszik ott. Nappal pedig történnek még balesetek 3 évesen, akkor is, ha már nagyjából szobatiszta, hiszen az oviban annyi minden elvonja a figyelmét, vagy nem ér el időben a mosdóba, vagy éppen nem mer szólni. Akár az is megoldás lehet, hogy megbeszéljük az óvó nénivel, hogy lefekvéskor tegyen fel egy pelenkát, hiszen sok gyerek alvás alatt még bepisil. A pszichológus szerint gyakori jelenség, hogy a hároméves, bár részben szobatiszta, a nagydolgát kizárólag pelenkába hajlandó elvégezni. – Sok gyerek úgymond „hazaviszi” a kakit, azaz az oviban nem kakil. De az is előfordul, hogy ott megjön a kedve, nagy a szociális nyomás, látja a többieket, hogy a vécébe kakilnak, és ő is oda akar – nyugtatta meg az emiatt aggódó anyukákat Vida Ági.