Külföldre települnek fiataljaink

*Fotók: Sófalvi Szidónia

Egy jobb élet reményében 

Az elmúlt években egyre több fiatal dönt úgy, hogy külföldön próbál szerencsét, nem itthon képzeli el a jövőt. Van, aki tanulni indul, mások dolgozni mennek, de a motiváció gyakran közös: stabilabb élet, kiszámíthatóbb jövő, több lehetőség. Két fiatal története – Norbié és Zsolté – jól mutatja, mennyire különböző utak vezethetnek ugyanabba az irányba.

A tanulás miatt mennek el a fiatalok?

„16 éves lehettem, amikor komolyabban elkezdtem a jövőmön és a továbbtanulási lehetőségeimen gondolkodni” – mondta Norbert, egyetemi hallgató.

Norbert építészetet akart tanulni, azonban az itthoni képzések nem feleltek meg az elképzeléseinek, ezért elkezdett külföldi lehetőségek után nézni. Úgy látta, hogy a romániai felsőoktatás színvonalban és szemléletben is elmarad a nyugat-európai rendszertől.

Végül Magyarországot, azon belül Pécset választotta. Fontos szempont volt számára, hogy anyanyelvén tanulhasson, és hogy az ottani képzés jobban illeszkedjen az európai szakmai rendszerhez. Bár tisztában volt vele, hogy Magyarország sem Nyugat-Európa, mégis hatalmas előrelépésként élte meg ahhoz a közeghez képest, ahonnan elindult. 

 „Úgy éreztem, nemcsak tanulmányi, hanem szakmai szempontból is sokkal több lehetőség kínálkozik külföldön” – fogalmaz.

A beilleszkedés számára viszonylag zökkenőmentes volt, az első hónapokban főként az ügyintézés okozott nehézséget. Ami a leginkább hiányzik neki, az a család és a barátok, ugyanakkor úgy érzi, szakmai és személyes fejlődés szempontjából jó helyen van.

„Az első nagy különbség, amire felfigyeltem, az volt, hogy itt, Magyarországon, az emberek mennyivel barátságosabbak, előzékenyebbek és nyitottabbak, mint otthon.” – tette hozzá. „Nem tudom Romániában elképzelni a jövőmet a következő 15–20 évben” – mondja határozottan.

Norbert szerint ahhoz, hogy kevesebb fiatal hagyja el az országot, nem elegendő csupán a gazdaságot erősíteni vagy új munkahelyeket teremteni. Úgy látja, néhány nagyvárost leszámítva, Románia ma nem vonzó a fiatal generáció számára, hiszen a közszolgáltatások színvonala, a társadalmi mentalitás és a kulturális környezet sem tud lépést tartani a fiatalok elvárásaival. 

Külföld csábítása nemcsak a lehetőségek miatt erős, hanem azért is, mert egyre többen mernek lépni és tudatosan építik a jövőjüket. 

Norbert esetében sem volt  „utolsó csepp a pohárban” pillanat: a költözés gondolata évek alatt érett meg benne, tudatos döntésként, hosszú tervezési folyamat eredményeként.

 Fő motiváció a biztosabb megélhetés 

Zsolt tizennyolc évesen, közvetlenül az iskola befejezése után ment ki Ausztriába dolgozni. A döntés gyorsan született meg, de nem volt meggondolatlan: egy családi kapcsolaton keresztül jó munkalehetőség adódott számára, amit nem szeretett volna elszalasztani. Külföldön jóval magasabb fizetés várta, mint amit ugyanabban a munkakörben otthon kereshetett volna.

– „Háromszor akkora fizetésért tudtam dolgozni, mint otthon, ebből már lehetett félretenni és tervezni” – mondja. 

Otthon csak rövid ideig dolgozott, de hamar rájött, hogy az itthoni megélhetés mellett nem maradna lehetősége spórolásra, önálló életre. Ausztriában viszont anyagi biztonságot, szakmai tapasztalatot és fejlődési lehetőséget talált.

Az élet nehézségei idegenben

A legnagyobb nehézséget számára a nyelv jelentette, valamint az, hogy a vendéglátásban teljesen más ételekkel és munkaritmussal találkozott. Pozitív élményként említi az emberek hozzáállását: segítőkészek, nyitottak, és sokszor támogatják az újonnan érkezőket a beilleszkedésben, a nyelvtanulásban és a munkakeresésben is. Különösen nagy különbséget lát az egészségügy működésében is: gyorsabb, szervezettebb, kiszámíthatóbb, mint amit korábban tapasztalt.

Ami számára a legnehezebb, az a családtól és a barátoktól való távolság. A megszokott környezet, az otthoni ízek, a közös programok mind hiányoznak, még akkor is, ha az anyagi helyzet és az életszínvonal javult.

Zsolt azonban hosszú távon nem külföldön képzeli el az életét. Párjával közösen tervezik a hazatérést, és konkrét céljuk is van.

„A párommal házat szeretnénk építeni otthon, és reméljük, hogy öt éven belül haza is költözhetünk” – mondja.

Külön utak, közös okok

Norbert és Zsolt története jól mutatja, hogy a külföldre költözés mögött sokféle egyéni sors és motiváció húzódik meg. Az egyikük a tanulás és a szakmai fejlődés miatt indult el, a másik a biztosabb megélhetést kereste. Közös bennük az, hogy mindketten úgy érezték: az itthoni körülmények között nem tudják elérni mindazt, amit a jövőjüktől várnak.

A fiatalok elvándorlása összetett társadalmi jelenség. Egyszerre van jelen benne a gazdasági kényszer, az oktatási rendszer hiányossága, a társadalmi légkör és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság. A közösségi média és az internet révén ma már mindenki látja, milyen lehetőségek várják máshol a kortársait – és egyre többen mernek élni ezekkel a lehetőségekkel.