Ismét széles teret kaptak a napokban a vidékfejlesztési pályázati pénzek, pontosabban az elosztásukkal kapcsolatos visszásságok az egyik megyénkbeli ellenzéki pártvezető jóvoltából.
Ismét széles teret kaptak a napokban a vidékfejlesztési pályázati pénzek, pontosabban az elosztásukkal kapcsolatos visszásságok az egyik megyénkbeli ellenzéki pártvezető jóvoltából. Aki igazat mond, amikor a közberuházásokat a korrupció melegágyaként jellemzi. Csak azt felejti el hozzátenni, ami a képet teljessé tenné, hogy ez nem a legutóbbi választások óta uralkodó állapot, hanem gyakorlatilag a rendszerváltás óta így mennek a dolgok. Vagyis aki kezet tesz a hatalomra, az osztja a közpénzeket, legyen szó román költségvetési forrásról, vagy az utóbbi időben elég félrevezetően mannai rangra emelt pályázati pénzekről – amiket nem ajándékba adnak, hanem a tagállamok befizetéseiből kerülnek a nagy európai pénzeszsákba.
Így, attól függően, hogy éppen mikor ki van kormányon, a hatalomhoz közeli pártok emberei által irányított települések fejlesztésére bőven jut pénz, ahol pedig az aktuális ellenzék kezében van az önkormányzat, oda az újkori divatnak megfelelően a legjobban megírt projekttel is nehéz támogatást szerezni. Hiszen a pályázati rendszert legnagyobb részt központi intézmények irányítják, amelyek vezetéséhez a kompetenciánál fontosabb követelmény a pártvonalakon érkező utasítások végrehajtása. Az már csak természetes, ha ezen a mindenkori ellenzék felháborodik, azonban ha választások fordultával hatalomra jut, esze ágában sincs változtatni ezen a kártékony szokásrenden.
Változásra egyelőre nem sok esély van, ameddig vidéki példát használva néhány kilométernyi községi út leaszfaltozásával, vagy pár középület kitatarozásával helyben választást lehet nyerni, és az adott párt emberének számos parlamenti szavazatot is lehet szerezni. A mókuskereket egyszer a választó is felboríthatja. A vidéki például azzal, ha már nem fogja beérni alamizsnával, hanem az urnáknál számon kéri azokon, akiknek hatalmat adott a kezébe, hogy miért kénytelen a mezőgazdasági termékeitől még mindig nyers áruként megszabadulni, ahhoz, hogy az adott terménnyel majd a multik kereskedelmi láncainak üzletpolcain találkozzon jóval értékesebb késztermék képében. De a politikum is leállíthatja a mókuskereket, mert a továbbforgatásában az a veszély, hogy ha az ország nem tudja hatékonyan felhasználni az uniós alapokat – amelyeknek a jelenlegi európai költségvetési időszakban még csak elenyésző részét tudta lehívni –, a 2014-2020 közti időszakban megcsappanhatnak az európai alapok. Ami a politikai szféra valamennyi jelenlegi szereplőjét kényelmetlen helyzetbe hozhatja, mert két mandátumra terjedően is magyarázni kell majd a lesújtó bizonyítványt az adófizetőknek, akik számára az uniós lét a mostaninál is veszteségesebbé válna.
